A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-08 / 32. szám
Táborozó lappok £szak-Norv6giában Carl Miiles Orfeusz-kútfának részlete 21 SE ISS6SE2ll:Í llSIP/ IIl'SBSS21 £21Íll21II vfenöt méter magas ugrósánc lábánál széttekintettünk az alattunk elterülő városra, a fényben fürdő, Itt-ott még párával bevont fjordra. A kíméletlenül hosszú tél, a nehezen Induló tavasz után ez volt az első igazán nyárinak mondható nap, amelyen tündöklő szépségében megmutatkozott a fjord és Északnak ez a Stockholmtól és Koppenhágától érdemtelenül háttérbe szorított csillaga. A hegyre kapaszkodó város, az erdőnek beillő parkok közt kiugró toronyházak, a jellegzetes vörösbarna templomtornyok, a fák friss zöldjéből kivillanó villák, s apró házacskák százai, a fjord ölében pihenő hajók kémény- és árbocerdeje páratlan látványt nyújtanak a holmenkolleni ugrősánc nyári látogatóinak. Az urgósáno alap-épületében elhelyezett símúzeumban régészeti ritkaságok, a mai sínek közel kétezerötszáz esztendős ősei, Nansen és Amundsen sarkkutatók felszerelései láthatók. A sísportban használatos régi és mai ruhadarabok, a jeges és havas talajon való haladásra használatos felhajló orrú lécek és talpak valamennyi formája megtalálható ebben a világ első símúzeumában. Ide a Holmenkollenre nyár idején is minden városnéző fellátogat, de ugyanúgy nem mulasztja el megtekinteni az Oslofjord Langvikbukta nevű kis öble közelében, a Bygdöy nevű városnegyedben elhelyezett múzeumokat. Az elsőben, a Sjörfartmuseet og Framhusetben Fridtjof Nansennek „Fram“ nevű hajója áll, amellyel a világhírű norvég tudós és sarkkutató a múlt század utolsó éveiben megtette első sarkövi útját. Fából épült a „Fram“ — a név előré-t jelent — és törékenynek látszik, pedig a magyarázat szerint éppen anyagának, és gerinc nélküli gömbölyded formájának köszönhette, hogy a jégvilág honában nem roppant össze. Nansen a hajó tervezésénél felhasználta azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Kamcsatka felett viharba került és összezúzott „Jeannette“ nevű hajó katasztrófájával kapcsolatban szerzett. Egy korábbi expedíciója alkalmával ugyanis megtalálta Grönland nyugati partvidékén a „Jeanette“ néhány használati tárgyát és hajóbordáit. A leletből arra következtetett, hogy egy áramlás sodprja nyugat felé a jégtáblákat. Amikor Colin Archernek, a Fram építőjének és a Norvég Akadémia szaktudósainak előadta azt a tervét, hogy hajójával a jég közé záratja magát, és az áramlás segítségével felsodortatja magát a Sarkig, őrültnek tartották és csak nagy hírnevének, és rögeszmével határos kitartásának köszönhette, hogy Frám pontosan elképzelése szerint épült fel,' és mégis megvalósíthatta expedícióját. Nansen a világ valamennyi kultúrnyel,vére lefordított művében leírja, hogyan Indult el útitársaival a Cseljuszkin foktól és hogyan sodortatta hajóját két esztendőn át északnyugat felé. A Sarkot azonban nem érte el azután sem, hogy egy társával együtt a második év nyarán nekivágott az örökös jég halálos birodalmának. Bár kénytelen volt meghátrálni és visszafordulni, a sarkkutatás történetében elévülhetetlenek az érdemei. 1898—1902 között Otto Sverdrup, egy másik neves sarkkutató, járta be a Framon az Észak-Amerika feletti sarkvidéket, és harmadik útján a szerencsétlenül járt Nobile expedíció keresésénél tragikusan elpusztult Roald Amundsent vitte a Fram a Déli sark vidékére. Amundsen voltaképpen az Északisark meghódítására törekedett, de mikor nagy bánatára megtudta, hogy az angol Peary 1909-ben kutyafogatával kitűzte az angol lobogót az Északi-sarkon, megváltoztatta tervét és Dél felé Indult. Expedíciója szerencsével járt, meghozta nevének a Délisark felfedezésének dicsőségét. Mennyi elszántság és bátorság, mennyi akaraterő és kitartás jellemzi ezeket a felfedezőket, akiknek úttörő munkája, tapasztalata nélkül elképzelhetetlen az a nagyarányú ' búvármunka, amely ma a Déli-sark Mirníj-telepén folyik. Kon-Tiki Alig száz lépésre a merészvonalú tetőzetével is érdeklődést keltő Nansen múzeumtól, és a nagy norvég sarkkutató bronzszobrától áll a Kon-Tiki múzeum. Ez is a mo. dern norvég építészet remeke. Belsejében egy háncsból, rostokból font kötelekkel szorosan összefogott, könnyű perui balsafából készült tutaj, s rajta törpe árbocra szerelt, erős vászonból szőtt vitorla, s egy bambuszból összetákolt, banánlevelekkel fedett viskó. A tutaj utasait, Thor Heyerdahlt és társait aligha védhette meg a trópusi eső elől ez a hajókabinnak legjobb akarattal sem nevezhető házikó. Két esztendővel a világháború utón, 1947 áprilisában ezen a primitív tutajon Indult el a perui Callao kikötőjéből Thor Heyerdahl norvég néprajzi kutató négy norvég és egy svéd társával, a merész Bengt Danielssónnal, hogy bebizonyítsa: Polinéziát, a Perutól 8000 kilométerre fekvő szigetvilágot Dél-Amerika őslakói, az inkák zsarnoksága elől menekülő índíánusok népesítették be. Heyerdahl állította először, hogy másfél évezreddel ezelőtt ezek a menekülő peruiak — akik nem ismerték a hajóácso: lás mesterségét — az Andok őserdeinek szívós fáiból összerótt tutajokon merészkedtek az Óceánra. Híressé vált, magyarra is lefordított könyvében nemcsak a 101 n-ipos út előkészületeit és viszontagságait írja le, hanem magyarázatát adja annak is, milyen tények győzték meg arról, hogy Peru őslakói fedezték fel Polinéziát. Szavahihetően érvel a Tiki istenséggel, amelynek Peru őstörténetében Kon-Tiki a neve, A múzeumban bizonyítékként egy közel 10 méter magas, Polinéziából hozott kőkolosszus, egy ősi Tiki szobor áll, amelyhez hasonlatosak Dél- Ameríkában Is fellelhetők. A tutaj egyik oldalának hosszában kis nézőteret rendeztek be, ahonnan a kényelmes padokon ülő látogatók meghallgathatják a sok nyelvet értő múzeumőrök és idegenvezetők magyarázatait a nem éppen veszélytelen expedíció viszontagságairól. Akit mélyebben érdekelnek a romantikus út részletei, a falakon kirakott fényképeken láthatja, modern korunknak ezek a kalandkedvelő néprajzi kutatói hogyan éltek az óceáni tutajozás folyamán, hogyan „vadásztak“ repülőhalakra, amikor a magukkal hozott készletek elfogytak, s hogyan fogták fe! az esőt, hogy Ivóvízhez jussanak. A tutaj alatti barlangos temetkezési hely kópiája már nem különösebb látványosság, az akváriumok mellett is sietve halad el a néző; kergeti a tudat, hogy Oslónak van még néhány múzeuma, amelynek érdekességeit a rendelkezésére álló rövid idő alatt nem szabad elmulasztania. Heyerdahlék a keleti szél és a Humboldtáramlat segítségével érték el vitorlás tutajukon a céljukat. A korállzátonyokon megsérült tutajt rendbehozták és hazaszállították, hogy a fényképeken megörökített vakmerő cápavadászat tényével együtt a kutatók viking ősökhöz illő vakmerőségéről tanúskodjon. Az igazság kedvéért meg kell említenem, hogy Heyerdahlnak vannak ellenlábasai, akik teóriája igazolására szerzett tárgyi bizonyítékait nem tartják elegendőnek, és tudósi nagyképűséggel bakafántoskodnak. Én beérem a látvánnyal, engem a tutaj és a kőkolosszus meggyőz, és bizonyára meggyőzi azt a sok ezer fiatalt is, akik naponta ellepik a múzeumot, hogy kalandvágyuk kielégüljön és bátor tettekhez Indítékot kapjon.
