A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-08 / 32. szám
A Bonaventura és matrózai Itt Stockholmban láttam először „testközelből“ egy repülőgép-anyahajót, a kanadai Bonaventurát rengeteg gépével és kifutó pályájával. Nagyon ártatlannak tűnt ez a zöldesszürkére festett nyúlánk acélszörny ponyvával letakart légelhárító ágyúival és a fedélzet árbocai közt zsinórra felfűzött sok-sok zászlajával. Belsejét is megtekinjhettem volna, akár tiz esztendővel ezelőtt Helsinkiben a kikötőben horgonyzó angol torpedórombolót. Hajőhidjánál ott volt a „Welkome“-tábla, hogy 14—16 óra között a szívesen látott vendégeknek megmutatják a hajót. Sajnos, félórás késéssel fedeztem fel a meghívást az utolsó napon, de láthattam — kárpótlásul — a hajó álarcosbáljára készülődő matrózokat, lent a rakparton, a hajóhíd közelében gumibottal komédiázó feketesisakos rendőrt és a kékre-fehérre mázolt arcú bohócot. Fent a legfelsőbb fedélzeten egy zölsüveges bennszülött király trónolt — tiarájával akár pápának is nézhettem — és fantasztikus mezbe bújt indiánussereg és színes rongyokban páválkodó bennszülöttek állták körül. Lentről úgy láttam, hogy a többnyire szőke, izmostermetű, jókötésű ^kanadai fiúk kedvelik az egzotikumot és "ellentétben USA-belI társaikkal nem idekednek mindattól, ami négerre, feketebőrűre vagy más nem „fajtiszta“ elemre vall. Míg len a rakparton, a hordók és ládák közti szabad térségen, a toronydaruk árnyékában egy előttem ismeretlen dobálős labdajátékkal szórakozott néhány ingujjra vetkőzött fürge, keményizmú legény, a hajóról rendszerint párosával sorban jöttek takaros egyenruhájukban a kimenősök. Később éjszaka több Ilyen párral találkoztunk; jól felöntöttek a garatra, kapatosak voltak, de nem hangoskodtak. Helsinkinek nincsen nagyvárosi éjszakai élete, esti tíz után lelassul a közlekedés üteme, s az utcák lassan üressé válnak. Stockholmban zsúfoltak az éttermek, a sok apró étkező, mulatóhely és bár igen zajos életet él. A nyilvános házak megszűntek, de nem a többé-kevésbé nyílt prostitúció. A Bonaventura vendéglátogatásra jött kéfezernyl matróza és tisztjel a Kungsgatan és a környező utcák bárjaiban a dollárjukért találhattak maguknak elég szerelmi partnert. Rokonszenves-e a svéd életforma? A tagadhatatlanul nehezebb életkörülmények közt élő finnek lényegesen rokonszenvesebbek, mint a rangra és címre sokat adó, a nevükkel nemességet hangsúlyozni akaró svédek. Greta Gustavsson Garbóra svédesítette a nevét, inert a „són“ igen alul van a ranglétrán, a dal, a lund, Irodaházak Oslo központjában Egri Viktor skandináviai útinapiója V. Nyár a berg már némi előkelőséget jelentenek, s akinek szerencséje van, hogy skjöld vagy qulst végződésű a családneve, az könnyebben csinálhat karriert, mehet diplomatának, generális is bizonyára hamarább lesz, mint a berg-es. És szokatlan kereskedői ruganyosságra vall a Reá — a Realisation rövidítése —, az áruk időnkénti kiárusítása mélyen leszállított árakon. Ez az árcsökkentés és kiárusítás nem folyik egyszerre és nem érvényes minden cikkre. Egy divatos amerikai gyereknadrág az egyik boltban 15 svéd koronába kerül, a másikban ugyanaz a felébe. Minden attól függ, miféle árutól akar szabadulni a boltos vagy az áruház, miből rendez szezonvégi kiárusítást, hogy másféle új áruval gyorsan behozza veszteségét. Csak élelmiszerben nem tapasztaltam azt az árbábelt, s virágban, gyümölcsben sem folyik az árakban versengés. Mindenütt egyformák, Stockholm legelőkelőbb utcájában éppúgy, mint kint a Farstában. A Kungsgatan egyik oldalán, a Hőtorget sarkán áll a Koncerthuset, amelynek kilenc oszlopa tövében nyárias időben a lépcsőkön nagyhajú, beatlesfrizurás legények, pipázó lányok sütkéreznek. De az öregek sem vetik meg ezeket a fénytől elárasztott lépcsőket, ott olvassák lepedőnyi újságjaikat. A közeli Tempo és PUB áruházakban cserkésző feleségemre várakozva én is letelepedtem az oszlopok alatt, hogy elnézzem a tér virág- és gyümölcspiacának színes kavargását. Talán sehol a világon nincs annyi virág- és gyümölcsösbódé, mint ezen az aránylag kis terjedelmű térségen, ahol este hatkor megszűnik a vásárlás, jönnek az árusok kis tehergépkocsijai, hogy elszállít sák a zöldre festett ládákba, szekrényekbe el nem raktározható, könnyebben hervadó virágok nyalábjait, az öntözésre váró cserepeket. A Hangversenyház antik homlokzatával és oszlopaival a budapesti Nemzeti Múzeumhoz hasonlít. Előtte Carl Milles, a svédek legnagyobb szobrásza csodaszép szökőkútjának vize csobog. A kút közepén Orfeusz pengeti hárfáját és nyolc vagy kilenc remektestű nyúlánk fiatal szinte lebegve veszi körül. A fényben és vízben fürdő bronztestek, a virággal ellepett bódék, a távolabbi hipernmodern felhőkarcolók különös harmóniába olvadnak, ami talán onnan ered, hogy mind külön-külön életörömöt és munkát fejez ki: a kút, a sok-sok virág és gyümölcs, az üzletházak és toronypaloták napfényben csillogó ezer ablaka. „Ha angyalok utaznak ...“ „Ha angyalok utaznak, szép az idő“, mondotta norvég kísérőnk, egy népi szólást idézve, amikor Oslóban a holmenkolleni öt-Nansen bornzszobra a Framhuset előtt A „Fram“, Nansen hajója A hollegkolmeni ngrósánc a sí-múzeummal
