A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-01 / 31. szám
Diákokról A látogató a Kuzmányi utcai Általános Műveltséget Nyújtó Magyar Tannyelvű Iskolában nem tapasztal semmi rendkívülit. 1959-ben talált itt otthonra a Magyar Tannyelvű iskola és azóta műszakban folyik a tanítás 33 pedagógussal, 15 rendes és 2 szükség tanteremben, átlag 650 tanuló részére. Bizony kicsi már az épület ennyi diák számára. A nehézségek dacára is a pedagógusok becsületesen dolgoznak és á diákok is lelkiismeretesen igyekeznek teljesíteni kötelességüket, ezt bizonyítják az eddig elért eredmények. 1960 óta naplót vezet az igazgatóság az innen kikerült tanulókról, figyelemmel kísérik további eredményeiket s ha szükséges, segítenek is. A kilencedik osztályból kikerült diákok zöme más iskolákban is kielégítően megállja helyét és a főiskolákon tovább tanulók is azt tapasztalják, hogy jó alapot kaptak. Ez a napló pár év múlva megbízható statisztikai adatokkal fog majd szolgálni arra nézve, hogy milyen pályákra mentek, hol maradtak meg és milyen eredményeket értek el az innen indult diákok. Érdemes lenne ilyen naplót vezetni minden iskolában, pár év múlva érdekes korképet kaphatnánk. Van egy rovata a könyvnek, ahová azokat az okokat írják, amiért egyes tanulók abbahagyják tanulmányaikat. Rácz Olivér igazgató sajnálattal állapítja meg, hogy sok szorgalmas, értelmes diák tanulmányai elakadnak a helytelen pályaválasztás miatt. Nem gyakori, de annál kirívóbb esetek azok, amikor a szülők csupán anyagi számításból igyekeznek gyermeküket rábeszélni olyan pályára, amihez sem kedve, de sokszor adottsága sincsen. Ennek következménye, hogy egykét évi vergődés után a diók abbahagyja tanulmányait, s vannak szomorú esetek, amikor egész élete félresiklik. Az igazgató véleménye erről az, hogy már az első iskolai évtől kezdve szorosabb kapcsolatban kellene lennie a szülőknek az iskolával, jobban megismernék gyermekük hajlamát, szellemi képességeit és később, amikor elérkezik a pályaválasztás fontos időpontja, sokkal többet tudnának segíteni gyermeküknek. A kilencedik osztályból kikerülő gyermekek zöme ipariskolába megy tovább, az érettségizőknél az orvosi és mérnöki pályák viszi el a pálmát. Persze, azért a diákok javarésze igyekszik okosan választani, amiben a pedagógusok és az igazgatóság is segítséget nyújt, szem előtt tartva azt is, hogy hazánknak milyen szakemberekre van és lesz szüksége. Ennek az iskolának a tanulói olyanok, mint mindenhol a világon az iskolásgyerekek, vannak köztük csendesek és ficánkolók, szorgalmasak és hanyagok, s bizony a tanítók kitartó, türelmes munkájára van szükség, hogy a vegyes magaviseletű és vegyes szellemi képességű gyermekekből értelmes, fegyelmezett diákokat neveljenek. Nehéz munkájuknak és a gyermekek kötelességteljesítésének eredményeit visszatükrözik az osztálykönyvek s a diákkönyvecskék — mindennapi értesítők a szülők részére gyermekük tanulási eredményeiről. A diákok eredményei megerősítik azt a tényt, amit már más magyar tannyelvű iskolák is bebizonyítottak, hogy a gyermeknek nem árt, hanem segítségére van az, ha anyanyelvén végzi az alapiskolát. Helyszűke miatt a tornaórákra is az épületen kívül járnak a gyerekek, a fizikai és kémiai gyakorlatokat jól felszerelt, de nagyon kicsi szertárakban folytatják. Minden nehézség ellenére komoly kulturális munka is folyik az iskolában, színjátszó, zene-, tánc- és irodalmi körök működnek, ötletesen oldotta meg az igazgatóság a gyermekek műhelygyakorlati munkáját. Asztalos- és kovácsműhelyük van, s az eddig elért eredményekre nemcsak a diákok, de az igazgatóság is büszke, mivel több kiállítás győzteseiként többször részesültek jutalomban. Az épületben szükséges apróbb javításokat is a diákok végzik készséggel és ügyesen. Irodalmi ismereteik bővítésével is törődnek, 12 000 kötetes könyvtár áll a diákok rendelkezésére, elég szorgalmasan olvasnak is a tanulók, de gyakrabban cserélhetnének olvasót a könyvek, ha szabadidejük nem forgácsolódna annyira széjjel a kényszerű délutáni tanítások miatt. A szülői közösség igyekszik erkölcsi és anyagi segítséget nyújtani, de még eredményesebb munkát tudnának elérni, ha nőne azoknak a száma, kik részt vesznek az iskolai megmozdulásokban. A hagyományossá vált iskolai bál bevételéből a Spartakiád résztvevői utaztak Prágába. Sok ilyen és sok más vonatkozású kö zös megmozdulásra lenne szükség Kassán de minden magyar tannyelvű iskolában. Levelesőink Miért nem művelődnek a fiatalok Kelenyén? Kelenye községben a fiatalok művelődési lehetősége nagyon korlátozott. A falunak nincs kultúrháza, pedig az ifjúság Kelenyén is éppen úgy vágyik a művelődési és szórakozási lehetőségre, mint más községekben. Többen Játszanak hangszereken, például Velebnl Lajos szaxofonon. Oroszlány János harmonikán stb., csakhát hiányzik a helyiség, ahol a fiatal zenészek szabad idejükben próbálhatnának. A faluban ugyan gyakran van táncmulatság, de annak az a szépséghibája, hogy a kocsmahelyiségben tartják, ott pedig nem sok Jót lehet látni és tanulni. A faluban nem egy lakatlan épület van, amelyet át lehetne alakítani kultúrházzá, legalább addig, amíg majd egyszer felépül az új. Megfelelő többtermes kultúrház lehetne az állami gazdaság által mai napig is magtárként használt kastély. Csak rendbe kellene hozni az épületet. Ebbe a munkába örömmel bekapcsolódnék a falu fiatalja, öregje egyaránt. A kelenyei fiatalok remélik, hogy a HNB lehetővé teszi a község kulturális életének fellendülését. Cs&ky Károly r • r 1 írjak Gyarapodott a könyvtár Nagycétényben A nagycétényl könyvtár 1224 kötetről 1300-ra nőtt. Ez számbelileg nem sokat Jelent, de tartalmilag igen. A könyvtáros, Sándor Cecília Verebélyen vásárolja a könyveket. Néhány hónapja még nem volt elég megfelelő magyar könyv a verebélyi könyvesboltban. Baráti szóval magyarázta meg, milyen fontos az anyanyelven való olvasás. Az eredmény nem maradt el, mert az utóbbi vásárlás alkalmával már nagyobb választékot talált. A könyvtár a hazai magyar Írók műveivel is gyarapodott. Azonfelül a Magyarországról behozott legfrissebb szépirodalmi, művek is kaphatók. A könyvekre negyedévenként előirányzott 600,— koronából a Járási metodikusok több mint 200,— korona értékben kötelező irodalmat írtak elő (politikai és szakkönyvek J. Nem vagyok a kötelező irodalom ellen, de hiba az, hogy szlovák nyelvű könyvekről van szó, és Nagycétényben az olvasók ennek csak igen kevés, hasznát veszik. Svecová Mária és Suhala Júlia, a verebélyi könyvesbolt vezetőjének, illetve elárusítójának állítása szerint is több könyvtáros kifogásolja a Járási metodikusok intézkedését. Motesiky Árpád 4 kis torkos Grossmann felvételét
