A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-01 / 31. szám

Városnézés Farstában Tíz kilométerre a Gamla stantól, Stock­holm Övárosától, szinte boszorká­nyos gyorsasággal a sziklás tala­jon egy új városnegyed épült, a Farsta, amelynek történelme alig évtizedes. Lakóinak száma ma nyolcvanezer, és jö­vőre bizonyára újabb tízezerrel nő. Több­nyire szögben vagy félkörben elhelyezett, tíz-tizenöt emeletes toronyépületekből, és megszámlálhatatlan egyemeletes villából, földszintes lakóházból áll. De bármily gyorsasággal épülnek Itt az új negyedek, óriási a lakásínség. Akinek nincs elég pénze, hogy maga építkezhessen vagy beletársulhasson egy társasházba, évekig várhat, míg lakáshoz jut. — A kisebb házakban a bér lényege­sen magasabb, mint a toronyházakban — magyarázza Maud asszony, a kísérőnk. — Nudista lakások — teszi hozzá mosolyog­va. — Az a lakó ugyanis, aki az ezer ko­ronás havibért megfizeti a három-négyszo­­bás lakásért, annak nem marad pénze öl­tözködésre. Elképesztően magas ez a háromezer két­száz koronánknak megfelelő havi bér, még­ha tekintetbe is vesszük, hogy a lakások kitűnően vannak felszerelve és berendezve. A fűtés külön kiadás, ára nem foglaltatik a bérben. Többnyire olajjal fűtenek, s ez aránylag olcsó. Kéthavonta jönnek az olaj­­szállító autók és feltöltik a tartályokat. Miután évente nyolc hónapig kell fűteni a lakásokat, ez a tétel alaposan megapasztja az erszényt. A város szívében, az öreg házakban a bér alig egy harmada a „nudista“ lakások béreinél, ős törvény biztosít lényeges ked­vezményt a sokgyerekes családoknak, öt gyereknél ötven, hét gyereknél hetven szá­zalék a kedvezmény. Ingyenlakás azért nincs, mert ha nyolc gyerekre szaporo­dik a család, további kedvezmény elmarad. (Ezt Maud asszony fűzi információihoz; al­kalmasint minden külföldinek elmondja, akár a nudista lakás vicces magyarázatát.) Az új lakótelep közepén összpontosítot­ták az áruházakat, a kisebb és nagyobb boltokat, vendéglőket, cukrászdával, kiegé­szített kávéházakat. A Tempo áruház előtti hatalmas parkolóhelyen egyetlen teherko­csi bem vesztegel. Stockholm Broadway-e, a Kungsgataan, a város első felhőkarcolóival. — Hogyan látják el élelemmel és köz­szükségleti cikkekkel ezt az új negyedet? — kérdem. Megkapom a felvilágosítást, hogy a te­herszállítást az új városrészekbe a föld­alatti vasút, a T-Bana végzi. Farsta centru­mában is van állomása, ahonnan az áru egyenesen az áruházak földalatti raktá­raiba kerül, s onnan felvonók hozzák a ma­gasba, mindenütt a megfelelő helyre. Az új negyedek tervezői és építői közt vita folyik, vajon a -munkaalkalmakat az elővárosok közvetlen szomszédságában te­remtsék meg, tehát ott építsék fel az új gyárakat vagy utaztassák távolabbra a dol­gozókat? A kétféle álláspontnak egyforma arányban van védője és ellenlábasa, s a vita még nem dőlt el. Ettől függetlenül itt Farstában és az Övároshoz közelebb fekvő Vällingby nevű új negyedben, ahol szintén jáj-tunk, füstnek, koromnak nyoma sincs. A gyárak a lakőközpontoktól távol vannak, a várostervezésnek különben is vezérelve, hogy mindenütt erdősávokat kell hagyni, a főváros 1200 000 főnyi lakosságának így megadják a lehetőséget, hogy szabad idejé­ben mindenki félórás autóbusz út után a természetben pihenhessen. A stockholmi gyárak — akár a város szívében vannak, akár az új negyedekben — a cement- és vegyészeti gyárak kivéte­lével — alig ismerhetők fel, külsejük gyakran várszerfl vagy olyan, hogy az em­ber lakályos kastélynak véli így voltunk mindjárt érkezésünk órájában a rakpart szomszédságában álló Tre Kroner gyárral, amely klasszikus homlokfrontjával, tornyá­val és ragyogóan tiszta ablaksorával való­sággal királyi palotának tetszett. Egy királyi kastélyban Az elmulasztott városi királyi rezidencia helyett kárpótlásul kivisznek minket Drott­­ningholmba, a svéd királyok Schönnbrunn­­ra emlékeztető nyári kastélyába. Benn a kastélyban meglepetéssel hallom, hogy nyári kastélyában rendszerint csak karácsonykor időzik a királyi család. Ilyenkor a múzeumként ható termek egy részét bútorokkal és szőnyegekkel laká­lyossá teszik. Rengetek itt a kép, üvegholmi, csillár és festmény, de különösebb elragadtatást a felhalmozott pompa nem vált ki belőlem. Annál érdekesebb az 1766-ban épült, 1700 körül fénykorát élő Várszínház, amely arról nevezetes, hogy itt van elhelyezve Európa egyik legrégibb színházmúzeuma. Meglepetéssel hallom, hogy a színházról hosszú évtizedekig megfeledkeztek, afféle lomtárként szolgált, csak 1921-ben fedezték fel újra és restaurálása után visszaadták eredeti rendeltetésének. Most a nyári hó­napok alatt a stockholmi Királyi Operaház Mozart és Gluck operákat játszik benne, zenekarában parókásan, rokokóöltözetben ülnek a muzsikusok, és a díszletekben Is megőrzik a korhűséget. A rokoko-ízléssel berendezett páholyokban és a földszinten közel ötszázan élvezhetik az esti opera­­előadásokat és hangversenyeket. faházak Stockholm szivében Sy sír Egy svéd ebéd és a smorgasbord Egész napos kirándulásunk során megál­lunk Saltsjőbadenben, a főváros közelében fekvő híres tengeri fürdővárosban. Olyan itt a földnyúlványokkal, szigetekkel tarkí­tott tenger, mintha tó volna: csendes és nyugalmas, fémes kékségével is Suomi ta vaira emlékeztet. Az ebédet a Grand Hotelben kapjuk. Iro­dalmi emlékeimben úgy él a szálló, itt üdült Karinthy Frigyes azután, hogy Oli­­vecrona professzor, a híres svéd agysebész a Serafimerlasarettben — a Szerafinkórház­­ban sikeres műtéttel eltávolította tumorját és ezzel sok esztendővel meghosszabbította a nagy magyar szatirikus életét. („Utazás a koponyám körül“ című könyvében Ka­rinthy megírta svédországi emlékeit.) Nagyon ízletes ráksalátával kezdődött az ebéd, édeskés aszpikkal, ananász- és man­darin szeletkékkel bevont hideg sült csir­kével, marcipános ananásztortával és kitű­nő feketével fejeződött be. őszintén be kell vallanom, nem vagyok kedvelője a halnak és ráknak, az osztríga-szürcsölést látni sem tudom, a ’ aviártól sem vagyok elragad­tatva, kulináris dolgokban tehát igen ma­radi vagyok, jóformán csak olyan étel ízlik nekem, amit gyermekkoromban az anyám rakott az asztalra — ám ezzel a kelleme­sen üdítő, kissé sósán savanykás rákelőétel­lel megbarátkoztam, az aszplkos sültcsirke is nagyon ízlett, a tortából pedig a felszol­gáló biztatására,- utitársaím mosolyára — A királyi kastély Drottningholmban

Next

/
Thumbnails
Contents