A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-01 / 31. szám
Városnézés Farstában Tíz kilométerre a Gamla stantól, Stockholm Övárosától, szinte boszorkányos gyorsasággal a sziklás talajon egy új városnegyed épült, a Farsta, amelynek történelme alig évtizedes. Lakóinak száma ma nyolcvanezer, és jövőre bizonyára újabb tízezerrel nő. Többnyire szögben vagy félkörben elhelyezett, tíz-tizenöt emeletes toronyépületekből, és megszámlálhatatlan egyemeletes villából, földszintes lakóházból áll. De bármily gyorsasággal épülnek Itt az új negyedek, óriási a lakásínség. Akinek nincs elég pénze, hogy maga építkezhessen vagy beletársulhasson egy társasházba, évekig várhat, míg lakáshoz jut. — A kisebb házakban a bér lényegesen magasabb, mint a toronyházakban — magyarázza Maud asszony, a kísérőnk. — Nudista lakások — teszi hozzá mosolyogva. — Az a lakó ugyanis, aki az ezer koronás havibért megfizeti a három-négyszobás lakásért, annak nem marad pénze öltözködésre. Elképesztően magas ez a háromezer kétszáz koronánknak megfelelő havi bér, mégha tekintetbe is vesszük, hogy a lakások kitűnően vannak felszerelve és berendezve. A fűtés külön kiadás, ára nem foglaltatik a bérben. Többnyire olajjal fűtenek, s ez aránylag olcsó. Kéthavonta jönnek az olajszállító autók és feltöltik a tartályokat. Miután évente nyolc hónapig kell fűteni a lakásokat, ez a tétel alaposan megapasztja az erszényt. A város szívében, az öreg házakban a bér alig egy harmada a „nudista“ lakások béreinél, ős törvény biztosít lényeges kedvezményt a sokgyerekes családoknak, öt gyereknél ötven, hét gyereknél hetven százalék a kedvezmény. Ingyenlakás azért nincs, mert ha nyolc gyerekre szaporodik a család, további kedvezmény elmarad. (Ezt Maud asszony fűzi információihoz; alkalmasint minden külföldinek elmondja, akár a nudista lakás vicces magyarázatát.) Az új lakótelep közepén összpontosították az áruházakat, a kisebb és nagyobb boltokat, vendéglőket, cukrászdával, kiegészített kávéházakat. A Tempo áruház előtti hatalmas parkolóhelyen egyetlen teherkocsi bem vesztegel. Stockholm Broadway-e, a Kungsgataan, a város első felhőkarcolóival. — Hogyan látják el élelemmel és közszükségleti cikkekkel ezt az új negyedet? — kérdem. Megkapom a felvilágosítást, hogy a teherszállítást az új városrészekbe a földalatti vasút, a T-Bana végzi. Farsta centrumában is van állomása, ahonnan az áru egyenesen az áruházak földalatti raktáraiba kerül, s onnan felvonók hozzák a magasba, mindenütt a megfelelő helyre. Az új negyedek tervezői és építői közt vita folyik, vajon a -munkaalkalmakat az elővárosok közvetlen szomszédságában teremtsék meg, tehát ott építsék fel az új gyárakat vagy utaztassák távolabbra a dolgozókat? A kétféle álláspontnak egyforma arányban van védője és ellenlábasa, s a vita még nem dőlt el. Ettől függetlenül itt Farstában és az Övároshoz közelebb fekvő Vällingby nevű új negyedben, ahol szintén jáj-tunk, füstnek, koromnak nyoma sincs. A gyárak a lakőközpontoktól távol vannak, a várostervezésnek különben is vezérelve, hogy mindenütt erdősávokat kell hagyni, a főváros 1200 000 főnyi lakosságának így megadják a lehetőséget, hogy szabad idejében mindenki félórás autóbusz út után a természetben pihenhessen. A stockholmi gyárak — akár a város szívében vannak, akár az új negyedekben — a cement- és vegyészeti gyárak kivételével — alig ismerhetők fel, külsejük gyakran várszerfl vagy olyan, hogy az ember lakályos kastélynak véli így voltunk mindjárt érkezésünk órájában a rakpart szomszédságában álló Tre Kroner gyárral, amely klasszikus homlokfrontjával, tornyával és ragyogóan tiszta ablaksorával valósággal királyi palotának tetszett. Egy királyi kastélyban Az elmulasztott városi királyi rezidencia helyett kárpótlásul kivisznek minket Drottningholmba, a svéd királyok Schönnbrunnra emlékeztető nyári kastélyába. Benn a kastélyban meglepetéssel hallom, hogy nyári kastélyában rendszerint csak karácsonykor időzik a királyi család. Ilyenkor a múzeumként ható termek egy részét bútorokkal és szőnyegekkel lakályossá teszik. Rengetek itt a kép, üvegholmi, csillár és festmény, de különösebb elragadtatást a felhalmozott pompa nem vált ki belőlem. Annál érdekesebb az 1766-ban épült, 1700 körül fénykorát élő Várszínház, amely arról nevezetes, hogy itt van elhelyezve Európa egyik legrégibb színházmúzeuma. Meglepetéssel hallom, hogy a színházról hosszú évtizedekig megfeledkeztek, afféle lomtárként szolgált, csak 1921-ben fedezték fel újra és restaurálása után visszaadták eredeti rendeltetésének. Most a nyári hónapok alatt a stockholmi Királyi Operaház Mozart és Gluck operákat játszik benne, zenekarában parókásan, rokokóöltözetben ülnek a muzsikusok, és a díszletekben Is megőrzik a korhűséget. A rokoko-ízléssel berendezett páholyokban és a földszinten közel ötszázan élvezhetik az esti operaelőadásokat és hangversenyeket. faházak Stockholm szivében Sy sír Egy svéd ebéd és a smorgasbord Egész napos kirándulásunk során megállunk Saltsjőbadenben, a főváros közelében fekvő híres tengeri fürdővárosban. Olyan itt a földnyúlványokkal, szigetekkel tarkított tenger, mintha tó volna: csendes és nyugalmas, fémes kékségével is Suomi ta vaira emlékeztet. Az ebédet a Grand Hotelben kapjuk. Irodalmi emlékeimben úgy él a szálló, itt üdült Karinthy Frigyes azután, hogy Olivecrona professzor, a híres svéd agysebész a Serafimerlasarettben — a Szerafinkórházban sikeres műtéttel eltávolította tumorját és ezzel sok esztendővel meghosszabbította a nagy magyar szatirikus életét. („Utazás a koponyám körül“ című könyvében Karinthy megírta svédországi emlékeit.) Nagyon ízletes ráksalátával kezdődött az ebéd, édeskés aszpikkal, ananász- és mandarin szeletkékkel bevont hideg sült csirkével, marcipános ananásztortával és kitűnő feketével fejeződött be. őszintén be kell vallanom, nem vagyok kedvelője a halnak és ráknak, az osztríga-szürcsölést látni sem tudom, a ’ aviártól sem vagyok elragadtatva, kulináris dolgokban tehát igen maradi vagyok, jóformán csak olyan étel ízlik nekem, amit gyermekkoromban az anyám rakott az asztalra — ám ezzel a kellemesen üdítő, kissé sósán savanykás rákelőétellel megbarátkoztam, az aszplkos sültcsirke is nagyon ízlett, a tortából pedig a felszolgáló biztatására,- utitársaím mosolyára — A királyi kastély Drottningholmban
