A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-01 / 31. szám

Olcsó szenzáció — vagy hasznos kutatás ? A hipnopedtával, az alvás alatti tanulással tudományosan a harmincas években kezdtek foglalkozni, miután a, pszichiá­terek egyre több esetben adtak hírt arról, hogy az alvó ember felfogja és megjegyzi a nyel­veket, valamint annak lehető­ségéről, hogy természetes álom során szóval történő szuggesz­­tlóval le lehet egyes embere­ket szoktatni rossz szokásaik­ról. Kulikov professzor, e tudo­mányág szovjet úttörője érde­kes kísérleteket végzett idegen nyelvek alvás alatti tanulásá­nak terén: a kísérleti csoport alvó diákjainak angol szava­kat és azok orosz megfelelőit olvasták fel. A következő nap a kísérleti és az ellenőrző cso­port diákjainak feladták ugyanazokat a szavakat. Mint megmutatkozott, a kísérlett csoport diákját 80 százalékkal gyorsabban sajátították el az idegen szavakat, mint az ellen­őrző csoport tagjai. Más kuta­tóknak sikerült álomba merült személyeket nem csupán nyel­vekre, de az egyszeregyre, lo­garitmus-számításra, vegytani képletekre, Morse-írásra is megtanltaniok. D. Curtis azt ír­ja, hogy egy amerikai álmában egy egész opera szövegét meg­tanulta olasz nyelven, amelyet egyébként egyáltalán nem is­mert. Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma a htpno­­pediát felhasználja a Morse­­írás tanítására. Tehát az alvás alatti tanulás lehetőségét számos tudomá­nyos dolgozó kísérletileg bebi­zonyította, jóllehet egyesek ta­gadják, hogy az ember termé­szetes képességgel rendelkez­nék a hipnopedtára és azt ál­lítják, hogy ezt a képességet kísérletileg kell kifejleszteni. A hipnopedta így átkerült a fan­tázia köréből a kétségtelen tu­dományos tények világába. Semmi okunk kételkedni a kutatások bizonyító erejében, mégis úgy véljük, hogy a hlp­­nopedia széleskörű felhaszná­lásához még nagyarányú kuta­tásokat kell végezni. így pél­dául meg kell állapítani, vajon a hipnopedta nem fárasztja-e el az alvó embert s így nem értéktelenítt-e el az alvást, to­vábbá meg kell állapítani a ta­nulás optimális időtartamát és módszertanát fmagnetofon vagy htpnopedj stb. Ha mind­ezek a problémák megoldást nyernek, a hipnopedta akkor is hasznos, de csupán mellékes ágazata marad a pedagógiának, amely a tanuló személyiségét a a tanulásban aktivizáló, nem pedtg a könnyű, ám az embert passzivitásban hagyó módsze­rekre helyezi a hangsúlyt, 8 v. s. A Nyikolajevl vasúttársaság népkonyháján: balról v- '■ L,:uln 19i3- május 1-én a moszkvai Vörös a második Kolja Dublnyin téren. A kiváncsi gyerekarc alul, Lenin jobb könyökénél a Koljáé. Egy tudós különös életútja Képzeljük el, milyen érzés lehet, amikor egy kisfiú elveszti a pályaudvaron az édesanyját. S amikor a pályaudvaron nincs portás, akivel közölhetné a baját — de egyéb sincs, nincs fűtés és nincs világítás. Amikor a menekültek­kel zsúfolt vonatokat mellékvágányra állítják s csak katonai szerelvényeket irányítanak a frontra. Fél évszázaddal ezelőtt történt ez, Oroszor­szágban polgárháború dühöngött... Pontosan így jelent meg Moszkvában Kolja Dubinyin, egy Kronstadtban megölt tengerész fia, és igen gyorsan összebarátkozott hasonló hajléktalan gyerekek egy csoportjával... Napközben csavargott, Moszkva utcáit rótta, egyetlen biztos pont volt félreisklott kis éle­tében, hogy nap mint nap pontosan megjelent a Nyikolajevi vasúttársaság közkonyháján, ahol egy-egy tányér meleg levest kapott. Egy véletlenül készült fénykép megörökíti a haj­léktalan gyerekek életének egy pillanatát: két gyerek közös tányérból eszik a népkonyhán. A kisebbik jobbról — éppen Kolja Dubinyin. Természetes, hogy a művelődésügyi népbiztos ság dolgozói annak idején nem azért keresték fel a közkonyhát, hogy csak fényképezzék a hajléktalan gyerekeket; elsősorban az elhelye­zésükről kívántak gondoskodni. Így került Kolja állami gondozásba, gyer­mekotthonba. Május elsején Kolja a többi gyerekkel ki­vonult a Vörös térre, látni akarta az ünnep­séget, látni akarta Lenint. Kolja az első sorba furakodott, csendesen és észrevétlenül eljutott egészen addig a gép­kocsiig, amelyben Lenin ült. S így véletlenül még egy fénykép megörökítette: Lenin a gép­kocsiban — jobb könyöke mellett pedig ott látni egy kíváncsi gyerekarcot, a Koljáét. Mindennapi esemény ez, vagy talán jelkép? Vagy talán maga a sors? De a „sors“ szó nem illik ide, legalábbis nem a régi értelemben — túlságosan korlátozott és erőtlen azok számá­ra, akik életre hívták az egykori hajléktalan munkás-paraszt gyerekek alkotó erejét, Ide csak egyetlen szó illik — forradalom! ' Az egykori állami gondozott, akit Leninnel együtt örökített meg a fényképezőgép lencséje, ma világhírű tudós, genetikus, a Szovjet Tu­dományos Akadémia levelező tagja, Nyikolaj Dubinyin. Első felfedezése idején mindössze húsz éves volt. Kimondta a gének oszthatóságának le­hetőségét, ami a tudomány területén egyedül az atombontás felfedezéséhez mérhető. Nyikolaj Dubinyin kutatásai lehetővé tették, hogy a .szovjet küldöttség az ENSZ-ben tudo­mányos alapokon felhívhassa a világ közvéle­ményének figyelmét a légköri atomrobbantá­sok okozta állandóan fokozódó veszélyre és mindenek előtt a rádioaktív sugárzás által az emberi szervezetben okozott elváltozásokra. Az utóbbi években Dubinyin jelentős sikere­ket ért el a „kisugárzási szelekció“ területén. A rádioaktív sugárzás káros hatása az emberi szervezetre közismert. De amint Dubinyin bebi­zonyította, a rádioaktív sugárzást fel lehet használni a legcsábítóbb növényformák eléré­sére. Így sikerült például egy dagyhozamú, jó ellenállóképességű búzafajtát kitenyészteni. A legnagyobb számú biológus-genetikus kül­döttség, amely most augusztusban a Mendel­­törvény felfedezésének századik évfordulója al­kalmából Csehszlovákiába látogat, a Szovjet­unióból érkezik. Száz tagja lesz, akik száz ki­dolgozott tudományos értekezést hoznak ma­gukkal. A küldöttséget — Nyikolaj Dubinyin vezeti. Sz. KASZIMOVA (APN — Moszkva) Nyikolaj Dnbinyin ma

Next

/
Thumbnails
Contents