A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-01 / 31. szám
Olcsó szenzáció — vagy hasznos kutatás ? A hipnopedtával, az alvás alatti tanulással tudományosan a harmincas években kezdtek foglalkozni, miután a, pszichiáterek egyre több esetben adtak hírt arról, hogy az alvó ember felfogja és megjegyzi a nyelveket, valamint annak lehetőségéről, hogy természetes álom során szóval történő szuggesztlóval le lehet egyes embereket szoktatni rossz szokásaikról. Kulikov professzor, e tudományág szovjet úttörője érdekes kísérleteket végzett idegen nyelvek alvás alatti tanulásának terén: a kísérleti csoport alvó diákjainak angol szavakat és azok orosz megfelelőit olvasták fel. A következő nap a kísérleti és az ellenőrző csoport diákjainak feladták ugyanazokat a szavakat. Mint megmutatkozott, a kísérlett csoport diákját 80 százalékkal gyorsabban sajátították el az idegen szavakat, mint az ellenőrző csoport tagjai. Más kutatóknak sikerült álomba merült személyeket nem csupán nyelvekre, de az egyszeregyre, logaritmus-számításra, vegytani képletekre, Morse-írásra is megtanltaniok. D. Curtis azt írja, hogy egy amerikai álmában egy egész opera szövegét megtanulta olasz nyelven, amelyet egyébként egyáltalán nem ismert. Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma a htpnopediát felhasználja a Morseírás tanítására. Tehát az alvás alatti tanulás lehetőségét számos tudományos dolgozó kísérletileg bebizonyította, jóllehet egyesek tagadják, hogy az ember természetes képességgel rendelkeznék a hipnopedtára és azt állítják, hogy ezt a képességet kísérletileg kell kifejleszteni. A hipnopedta így átkerült a fantázia köréből a kétségtelen tudományos tények világába. Semmi okunk kételkedni a kutatások bizonyító erejében, mégis úgy véljük, hogy a hlpnopedia széleskörű felhasználásához még nagyarányú kutatásokat kell végezni. így például meg kell állapítani, vajon a hipnopedta nem fárasztja-e el az alvó embert s így nem értéktelenítt-e el az alvást, továbbá meg kell állapítani a tanulás optimális időtartamát és módszertanát fmagnetofon vagy htpnopedj stb. Ha mindezek a problémák megoldást nyernek, a hipnopedta akkor is hasznos, de csupán mellékes ágazata marad a pedagógiának, amely a tanuló személyiségét a a tanulásban aktivizáló, nem pedtg a könnyű, ám az embert passzivitásban hagyó módszerekre helyezi a hangsúlyt, 8 v. s. A Nyikolajevl vasúttársaság népkonyháján: balról v- '■ L,:uln 19i3- május 1-én a moszkvai Vörös a második Kolja Dublnyin téren. A kiváncsi gyerekarc alul, Lenin jobb könyökénél a Koljáé. Egy tudós különös életútja Képzeljük el, milyen érzés lehet, amikor egy kisfiú elveszti a pályaudvaron az édesanyját. S amikor a pályaudvaron nincs portás, akivel közölhetné a baját — de egyéb sincs, nincs fűtés és nincs világítás. Amikor a menekültekkel zsúfolt vonatokat mellékvágányra állítják s csak katonai szerelvényeket irányítanak a frontra. Fél évszázaddal ezelőtt történt ez, Oroszországban polgárháború dühöngött... Pontosan így jelent meg Moszkvában Kolja Dubinyin, egy Kronstadtban megölt tengerész fia, és igen gyorsan összebarátkozott hasonló hajléktalan gyerekek egy csoportjával... Napközben csavargott, Moszkva utcáit rótta, egyetlen biztos pont volt félreisklott kis életében, hogy nap mint nap pontosan megjelent a Nyikolajevi vasúttársaság közkonyháján, ahol egy-egy tányér meleg levest kapott. Egy véletlenül készült fénykép megörökíti a hajléktalan gyerekek életének egy pillanatát: két gyerek közös tányérból eszik a népkonyhán. A kisebbik jobbról — éppen Kolja Dubinyin. Természetes, hogy a művelődésügyi népbiztos ság dolgozói annak idején nem azért keresték fel a közkonyhát, hogy csak fényképezzék a hajléktalan gyerekeket; elsősorban az elhelyezésükről kívántak gondoskodni. Így került Kolja állami gondozásba, gyermekotthonba. Május elsején Kolja a többi gyerekkel kivonult a Vörös térre, látni akarta az ünnepséget, látni akarta Lenint. Kolja az első sorba furakodott, csendesen és észrevétlenül eljutott egészen addig a gépkocsiig, amelyben Lenin ült. S így véletlenül még egy fénykép megörökítette: Lenin a gépkocsiban — jobb könyöke mellett pedig ott látni egy kíváncsi gyerekarcot, a Koljáét. Mindennapi esemény ez, vagy talán jelkép? Vagy talán maga a sors? De a „sors“ szó nem illik ide, legalábbis nem a régi értelemben — túlságosan korlátozott és erőtlen azok számára, akik életre hívták az egykori hajléktalan munkás-paraszt gyerekek alkotó erejét, Ide csak egyetlen szó illik — forradalom! ' Az egykori állami gondozott, akit Leninnel együtt örökített meg a fényképezőgép lencséje, ma világhírű tudós, genetikus, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, Nyikolaj Dubinyin. Első felfedezése idején mindössze húsz éves volt. Kimondta a gének oszthatóságának lehetőségét, ami a tudomány területén egyedül az atombontás felfedezéséhez mérhető. Nyikolaj Dubinyin kutatásai lehetővé tették, hogy a .szovjet küldöttség az ENSZ-ben tudományos alapokon felhívhassa a világ közvéleményének figyelmét a légköri atomrobbantások okozta állandóan fokozódó veszélyre és mindenek előtt a rádioaktív sugárzás által az emberi szervezetben okozott elváltozásokra. Az utóbbi években Dubinyin jelentős sikereket ért el a „kisugárzási szelekció“ területén. A rádioaktív sugárzás káros hatása az emberi szervezetre közismert. De amint Dubinyin bebizonyította, a rádioaktív sugárzást fel lehet használni a legcsábítóbb növényformák elérésére. Így sikerült például egy dagyhozamú, jó ellenállóképességű búzafajtát kitenyészteni. A legnagyobb számú biológus-genetikus küldöttség, amely most augusztusban a Mendeltörvény felfedezésének századik évfordulója alkalmából Csehszlovákiába látogat, a Szovjetunióból érkezik. Száz tagja lesz, akik száz kidolgozott tudományos értekezést hoznak magukkal. A küldöttséget — Nyikolaj Dubinyin vezeti. Sz. KASZIMOVA (APN — Moszkva) Nyikolaj Dnbinyin ma
