A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-27 / 26. szám
Két palöcvirig Fáinkról dolog, hogy egy faluban Ilyen vegyeskart hall az ember. Vegyeskart Idős emberekből, akik e nemes művészetnek hódolnak. Követendő ]élda mindenképpen a csábi énnekkar létezése. És Itt a nagy kérdés újra, hogy szerepeljenek-e éneikkarok a néptnűvézeti, szabadtéri ünnepségeken? De hol máshol? Ha valamilyen szervezet lehetőséget nyújt az énekkaroknak az önálló fellépésre, megoldódna e mozgalom fejlesztése Is, de jobb híján csak énekeljenek ott, ahol arra mód van, Szécsénkén, vagy akárhol, csak énekeljenek. Itt sem zavarta az élvezetet a négy énekkar szerepeltetése. A közönség hálás tapssal jutalmazta a csábi énekkar mellett a lukanényel, az ipolybalogi, a csákányházal énekkart Is. És bizony, csak köszönetét mondhatunk Mltacz Károlynénak, Sebény Ferencnek, Csaba Miklósnak, hogy Celeng István példájára énekkarral foglalkoznak. A Losonc járási Osemadok dal- és táncünnepély színvonala bizonyíték, hogyan kell Jól szervezni, az ünnepélyt elökőzítent, hogy az kielégítse azokat, akik vízzel, aszállyal, széllel küzdve egy-egy alkalommal vigalomra, mulatságra jönnek össze erőt gyűjteni a hétköznapokhoz. De bizonyíték a rendezvény arra Is, hogy a falu vezetősége, ha annak szívügye a magyar kulturális élet fejlődése, mit tud tenni a nemes ügy érdekéiben. Szécsénkén a falu is megtette a magáét. Ilyen együttes törekvésből születhet eredmény, amire büszke lehet falu és Járás egyaránt. Szöveg és képek: GYURCSÖ ISTVÁN Évente magára tereli a figyelmet ez a csöpp folyó, amely egyben országhatár Is. De a népről már kevesebb hír jelenik meg, holott e szeszélyes folyó völgyében Is nagyszerű emberek élnek. Vízzel, aszálylyal, széllel küzdve arra várnak, hogy egyszer gát kerül a folyó mindkét oldalára, országokra való tekintet nélkül. Az Ipoly, ha árad Is, népe találkozik egy-egy ünnepen. Innen Is, túlról is. Ilyen ünnep volt a Csemadok járási népművészeti találkozója Szécsénkén. A járási székhelytől távol eső falu 'központja lett egy napra azoknak, akik nem vetik meg a Jó mulatságot, a megérdemelt vigalmat, még akkor sem, ha a víz -úr akar lenni az emberen. Végigszáguld a hír az Ipoly völgyén Losonctól Helembálg: Felhőszakadás Nőgrádban, Kékkőn, Helembánál meg a Duna lépett ki a medréből. De nem kell állni a gáton, mert nincs gát. Szabadon árad szét a víz, emeli a boglyát, dönti a kaszálatlan szénát és önti a fakadó termést. Ha gát volna a víz két oldalán, az Ipolyvölgy népe ott állna azon, védené magát, az életet adó földet. Ezen tűnődöm Szécsénkén, és azon, hogy íme az embert nem lehet legyőzni. Tud vigadni, örülni a legnehezebb Időkben is. Erőt gyűjteni talán a hétköznapokhoz, mert erőgyűjtés a vigalom, a jókedv Is. Ez kell és kellett minden időben. A falu vezetőd mind munkában vannak, szervező, vendégfogadó munkában. A Somssich grófok egykori kastélya már húsz év óta iskola. A hlntófeljárón autóbuszok forognak, hozzák a vendégeket, hogy a nagy park egy napra gyülekezőhelye legyen kétezer embernek. A Csemadok losonci járási vezetői, Prlvacsek Károly elnök, Koncz Béla és Rados Pál titkárok maguk is szinte hitetlenkedve nézik a nagy sürgést-forgást ebben a boruló időiben. És csak jönnek a népművészeti együttesek, mintha felhőt kergetnének. Kergetik Is, hiszen a borulás Drégely vár romjain ül, majd délnek vonul, tekintettel talán Szécsénke falura, a készülődésre, a vendégeikre. A határon túlról Is megérkezik a vendégegyüttes. Szécsénke -■nagybátyja, a túloldali Szécsény küldi táncosait a találkozóra. És megérkezik a fülekl Palóc együttes, majd Nyénye, Zsély, Kelenye, Ipolybalog, Ipolyhídvég, Nagycsalomia, Csákányháza, Csáb. Alig hallott falunevek, hiszen mind elesik a riportkereső újságíró útjától. Szécsénke is elesik. Az utazó ember csak a falut jelző táblát látja, és ha jó szeme van, az Iskolát, a volt grófi kastélyt, ahol négy falunak a gyereke tanul, összesen százhúsz gyerek kilenc tanítóval. Gyerekek, tanítók mind itt vannak most. A tantermek öltözővé alakulnak, hogy a művészet Illő színt kapjon a dobogón. A műsort már tíz évi gyakorlattal, kritikus szemmel nézi az ember, ha figyelembe veszi e népművelési forma fejlődését. Még Inkább azzal nézi, ha Gomaszögre, Zselízre, Kolozsnémára vagy Kisgéresre gondol. De nézze bár így, a szécsénkel találkozó elérte a járási mércét mindenképpen. Még fénypontjai Is voltak. A fülekl Palóc együttes, amelyet Gombaszögön Is viszontlátunk, bizonyította mennyire fontos a rendszeres gyakorlás, hogy csak így lehet Ilyen színvonalon táncot előadni. Fénypont volt az odaátról jött szécsényl együttes előadása. A molnártáncot olyan színvonalon mutatták be, hogy azzal nem vallott tak volna szégyent országos bemutatón sem. Itt látszott meg, mint jelent, ha egy művelődési háznak külön koreográfusa van. Bizony ezt kellene elérni nálunk Is minden járásban, hogy a táncmozgalom valóban fejlődésnek induljon. Külön kell szólni a csábi énekkarról és annak vezetőjéről, Celeng István bányászról, aki a tanítókat megszégyenítve vette kezébe az énekkar szervezését és karvezetői irányítását. Ritka
