A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-27 / 26. szám
Mentési akció Dunamocson Ai óreg hónak nem bírtak ellenállni a vfx nyom én ónak tozott a község, a' vízzel folytatott harc frontjává. Az elöntött házakból katonaság költözteti ki az embereket. A kocsma mellétül tér tengerré változott, zöld katonai pontonok úsznak rajta é3 Tatra 111-esek, meg V-3 S kák kavarják vizét. A tér másik oldalán egy cserőptetős házfedél ül a vizen, furcsán békésen és meggörbülve, mint egy sorsába beletörődött, görbehátú öregember. A szembenlévő ház abalakpárkányát sárga hullámok nyalogatják, a nyitott ablak mögött egy fekete ünneplőruhás öregasszony és egy klslányka ül. Várják a pontont, amely elviszi őket otthonukból. Hevenyészett deszkatutajon ázott tyúkok gubbasztanak, egy tízéves forma fiú őrzi őket. Később zsákba dugják és autóra teszik a tyúkokat, A házak mögül, ahol most a víz az úr„ megrakott pontonok érkeznek. Az egyiken vadonatúj hálószoba bútor, fiatal férfi áll mellette a katonák között, új házas lehet. A másikon mosógép, asztal, edények és ágynemű. Derékig járnak a vízben az emberek. De, nem adják magukat; Zsákban visító malacokat raknak fel az autóra.. Nehéz A gútori talajvíz gépkocsik motorja berreg, a levegőben helikopter száll, keresi azokat, akik az elöntött faluban házak padlásán maradtak. Tudom, ha a víz elvonul, az emberek visszajönnek, felépítik az összeomlott házakat, eltakarítják az Iszapot, a sarat és újat vesznek az elpusztula rádió és televízió helyett. Hemingway Irta, hogy az embert le lehet győzni, de elpusztítani nem lehet. « • » Marcelházán még nem volt viz a faluban. De az emberek már tudták, hogy Patnál átszakadt a gát. Ahogy a faluba érünk, a magtár előtt, balra dombszerű kiemelkedés néz Pat felé. Gyerekek, asszonyok és férfiak álltak rajta és várták a vizet. Pat felé néztek. A távolban keskeny sárga esik látszott aláthatár szélén, mely egyre növekedett. Gyorsan nőtt, s egyre lnkáb elborította a mezőt. A falu alá ért, majd elhagyta és hódított tovább. A faluba egyelőre nem tudott bejönni, mert a domb útját állta. A falu végén emberderékig érő hatalmas búzatáblát ragyogtak be anapsugarak. Gyönyörű búza, súlyos kalászú, haragoszöldi színű. A víz álnokul szátfolyt a tövek között, aztán egyre magasodva, hengerelni kezdte a búzát. Akár egy gőzhenger; munkájában alaposság volt és valami hideg sza d'sta düh. Nyomában lefeküdtek a kalá szók, hogy soha többé ne emeljék fel a fejüket. Tehetetlen düh fogja el az embert mindennek láttán. Mellettünk katonaautók húznak el Komárom Irányában, nagyon sok teherautó. Pontonokat szállítanak. Zúgásukban Is dühöt érzek, ellenszegülő dühöt, mely nem adja meg magét. A Duna még napok múltán sem nyugodott. Több helyen áttörte a gátat, ezernyi hektárokat öntött el és menekülésre késztette az embereket. Asszonyokkal, gyere kekkel és öregekkel tömött autóbuszok é3 teherautók indultak a távolabbi vidékek felé. Az utak mentén vonuló gulyák taposták le a termést. Sok munkánkba kerül, amíg helyrehozzuk a károkat, amit a víz okozott. Vasszigorral figyelmeztetett a Duna, hogy a jövőben vegyük őt nagyon komolyan. 1965. VI. 15-én OZSVALD ÁRPÁD — DUBA GYULA Ijkoláiok töltik a homokzsákokat Néphadseregünk tagjai helikopterrel U segítenek a mentési műnké latoknál
