A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-06-27 / 26. szám

lví Légifelvétel Komáromról Komáromi utcaróealet Mintha szívemből folyt volna tova, za­varos, bölcs és nagy volt a Duna“ — írja József Attila a Dunával való találkozását. A mi találkozásunk a a Dunával az elmúlt napokban sokkal döb­benetesebb, traglkusabb volt. A nagy folyó minden bölcsességét, nyugodtságát elvesz­tette. Eszeveszett sietséggel próbált, medré­ből kitörni, hogy zavaros hullámkarjait ha­lálos ölelésbe fonja a sárgult gabonaveté­sek és az emberi hajlékok felett. Zúgó, riasztó morgása messzire hallatszott. A ha­talmas, zömök fűzfák derekát gyufaszál­ként csavarta és könnyedén görgette maga előtt. A folyómenti emberek, akik ősidők óta harcolnak az árral, éjjel-nappal ott áll­tak a gáton és néphadseregünk tagjaival közösen homokzsákokkal és terméskövekkel torlaszolták el a kitörni készülő víz útját. Erősítették a több hót óta megviselt, át­ázott gátakat. Néhol minden igyekezet el­lenére áttört a víz. Az elöntött falvakban néphadseregünk és a helyi lakosság hősie­sen kivette részét a mentési munkálatok­ból. Ahol s'került megfékezni az áradatot, ott a talajvíz alattomos szivárgásával is fel kellett venni a harcot. Több dunamentl falunak a határát elöntötte a talajvíz. Vaj­kén négyszáz, Szapon 1777 hektárt stb. A szapl községháza mellett magasan tor­nyosulnak a homokzsákok. Az Iskolásgye­rekek segítenek tölteni a zsákokat. A gye­rekek, a férfiak lázasan dolgoznak. Szom­szédok, akik évek óta haragban éltek, egy­mással rém beszéltek, most a katasztrófa leküzdésére közösen, vállvetve fogtak mun­kához. Oslcsal Ignác, a HNB elnöke nem az íróasztal mellett fogad, hanem kint áll az utcán gumicsizmában, és a gátak meg­erősítését szervezi. Minden pillanatban Jön­nek hozzá' a falu egyik vagy másik részé­ből, homokzsákot, szivattyút, autót kérni. — Csak a gát bírja ki az állandó nyo­mást — mondja komoran. — Akkor meg­menekül a falu. A gát sokkal magasabban vah, mint a falu. Az 1954-es árvíz után javították, meg­emelték a szintjét Jó másfél méterrel. — Még ez a szerencse — mondja egy fiatalasszony — másképp már rázúdulna a falura az ár. A vfz alig fél méterre van a gát peremé­től. A gyerekek kis botokat szurkainak a víz szélére, ezzel mérik az emelkedést. A gát tövében egy megviselt házikó áll. Öreg néni söpri a konyhából a vizet, a konyha padlója ringó, magános csónakfe­nékhez hasonlít. A szivárgó talajvíz állan dóan nyomja felfelé a padló burkolatát. Magányos öregasszony. A lánya két nap­A páti gátszakadás pal ezelőtt el akarta vinni [egy távolabbi faluban lakik), de nem ment. Nehéz el­hagyni azt a házat, ahol egész életét töltöt­te. Most már nem bírja tovább. Odamegy az elnökhöz és megkéri, telefonáljon a lá­nyának. Komáromot a Duna és a Vág vize szorít­ja. A Tó utcában feltört a talajvíz. Az ut­cákon teherautók robognak, kövekkel meg­rakva. Teherautók a menekülők holmiját viszik biztonságosabb helyre. A Nádor ut­ca végén homokzsákokból barrikádok tor­nyosulnak. Az emberek égő szemmel, klal­­vatlanul, borostásan állnak a gáton. Kato­nák mezítláb, gumicsizmában, derékig vi­zesen mentik a bútort, a gyerekeket. Délu­tán három1 óra. Az egyik katonát enni hív­ják. Reggeltói nem volt szájában falat. — Most hagyjatok — legyint mérgesen —• addig úgysem tudnék enni, amíg ezt a pusz­títást látom. Nem bírom nézni tétlenül. És máris egy arrahaladó csónakba ugrik, mellyel egy veszélyeztetett házat közelíte­nek meg. Dunamocsra nyugat felől, Marcelháza Irányából érkeztünk, A falu végétól nem Ju­tottunk tovább. Elönkbejött a víz és meg­állított. Ott locsogot a lábunk előtt, nem emelkedett, de nem Is húzódott vissza. Kér­­lelhetetlenüul uralta a falu mélyebben fek­­\ 5 részét. Nem messze tőlünk egy össze­omlott ház romjai emelkedtek ki belőle, szánalmasan és tehetetlenül, mint ahogy a fuldókló tartja fel fejét a könyörtelen ha­bokból. Az útkereszteződésen asszonyok és fér­fiak tanácskoznak. Két katonaautó áll az úttesten. Este Jött a viz, a falu alatt tör­tént gátszakadás után. Sötétben érkezett, alig volt előle menekülés. Egy gumicsizmás, kalapos férfi Jár fel-alé, a többiek között is egyedül érzi magát. . — M nden ott maradt, a baromfi, a ma­lacok, a bútor ... ottmaradt a televízió, a mosógép, minden... Talán már a ház Is összedőlt.. .1 Az emberek komoran hallgatnak. A férfi kissé tántorogva jár tovább, Ittas. Sorra pa­naszolja baját mindenkinek. Megkerültük a falut, hogy eljussunk a felső végére; jókora kerülővel Búcson ké­részül kellett megközelíteni. Itt fronttá vál-

Next

/
Thumbnails
Contents