A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-20 / 25. szám
• A történelem legnagyobb kultúrbarbársága • Az európai mű* kincsek önkényes kisajátítói • A Führer múzeuma Az akció fedőneve: „Linz“ A fasiszta Németország agressziójának története sok gyászos végű operációt Ismer. Hírhedt volt az AB-operácló elnevezés, mely a lengyel értelmiség kiirtása tervének kivitelezését jelezte; a •’ellx-operácló — Gibraltár tervezett lerohanása; a hangzatos Marita-operöcló — Jugoszlávia és Görögország megtámadása. Volt még egy bűnös terv, a „Linz" fedőnévvel jelzett akció, amely a nácik által megszállt európai országok felbecsülhetetlen kultúrtörténeti emlékeinek és műkincseinek elrablását jelentette. Hitler, a hatolom megszállottja, főjébe vette, hogy szülővárosában hatalmas múzeumot létesít, s Itt összpontosítja a művelt világ legbecsesebb műkincseit. Kiválasztásukra különleges szakértői bizottságokat nevezett ki, de a végső szó jogát fenntartotta magának, mint „páratlan művészeti szakértőnek“. Hitler mellett a többi náci vezér Is vérszemet kapott, így Gőrlng, Rlbbentrop és más náci hatalmasságok is utánozni akarták vezérük példáját, és hasonló „művészeti akciókba" bocsátkoztak részben a Führer szolgőlatéban, részben sajőt szakállukra. A Gestapo mint műbíráló Ausztria bekebelezése után, 1938. március 12-ón, Hitler Bécsbe érkezett. Ismerte a terepet, tudta, milyen gyűjtemények találhatók a művészvilág mecénásainak birtokában és a nyilvános múzeumokban, mert alkalma volt megismerkednie velük, amikor — többször Is — sikertelen felvételi vizsgára készült a bécsi képzőművészeti akadémián. A megjelölt házakat SS-legények szállták meg s Hans Posse, a drezdai képtár akkori Igazgatójának szakértői véleménye alapján — elhurcolták a műkincseket. Hitler azonban elégedetlen volt n zsákmánnyal. Többet akart. Gestapo-szakértők ezért elrendelték a mugőngyűjtemények kötelező bejelentését és nyilvántartásba vételét, A gyűjtemények elkobzőséra mindjárt találtak törvényes formát. A bejelentési kötelezettség elmulasztása, nem pontos leltár, és más „vétsé-Boitratflo: Nöl képtn*» raonyítkív* i o, taatmán*#. maira! • aáclfc a krakköl Ciartorjrakl képtárból rabollak ni gek“ ürügyén rátették kezüket egyes becses műkincsekre. Így elkobozták Franz Kafka, Werfel és Brod barátjának Otto Plecknek, Heinrich Mann, Werfel, Ach, Konrad, Dreiser és Galsworthy kiadójának, Paul és Andy Zolnaynak, dr. Franz Oppenhelmernek, Leo Hecht, Bruno Jelűnek s más művészeti ős tudományos kiválóságoknak a magángyűjteményét, melyben Goya, El Greco, Courber több remekét találták meg. Lanckoronski grófnak, a berlini és a varsói egyetem bölcsészeti dlszdoktorának gyűjteményét azon a címen foglalták le, hogy a gróf lengyel nem zetlségfl. A lefoglalt képeket a kremsmünsterl kastélyban helyezték el, ám szállítás közben több műkincs nagyon megron gálódott. Ez azonban a náci kulturbnrbárokat nem érdekelte. Veszélyes látogatók Dagobert Frei, a breslaui egyetem művészettörténeti Intézetének tanára 1934-ben baráti látogatást tett lengyel kollégáinál. Látogatásának hivatalos céjla a tudományos kapcsolatok ápolása, kölcsönös tapasztalatcsere révén a lengyel, és a német tudósok közeledésének elősegítése volt. A lengyelek szívesen megmutatták nemzeti műkincseiket. Frelt különösen érdekelték a múzeumok, régi kastélyok, templomok. 1938 ban megismételte látogatását. Gondosan feljegyezte a látottakat. Pontos jegyzéket készített Varsó, Poznan, Torun, Grodno, Vllna, Blalystok féltett műkincseiről, sokat fényképezett. Frei harmadszor Is ellátogatott Lengyelországba, ekkor már a megszállt „főkormányzóságba", természetesen megfelelő SS osztagok és a Gestapo kíséretében. Sasszemmel ügyelt rá, nehogy egyetlen műkincs Is elkerülje a különleges osztagok figyel mét. A krakköl Czartoryskl Múzeumból Leonardo da Vinci, Rafael, Rembrandt, Nerocclo és mások műremekeit rabolták el. Frei nagyon csodálkozott, amikor a krakkói Boldogasszony templomban nem találták a gótikus főoltárt, Veit Stoss, a nürnbergi (mások szerint magyar) származású híres szobrász remekét. Lengyel művészettörténészek a német betörést megelőzően az oltárt szétszerelték, s ládákba csomagolva a sandomierzí székesegyház katakombáiban rejtették el. Megindult a hajsza. Az SS, dr. Paulsen SS-alrohamvezető segítségével nyomra akadt. A sandomierzí katakombákból a németek a berlini birodalmi bank széfjeibe szállították a ládákat. Eredeti tervük az volt, * hogy Nürnbergben —■ Stoss szülővárosában és a náci pártkongresszusok színhelyén -— felállítják. 1940. májusában valóban Nürnbergbe szállították a ládákat, de a bombázások miatt nem gondolhattak a felbecsülhetetlen értékű oltár felállítására, ezért más más városokban rejtették el egyes részeit. 1946-ban megtalálták az oltár dnrabjult, s lengyel szakértők nek 1957. szeptember 15-lg tartott az oltár helyurállftílsá. A Meegeren-eset A nácik minden megszállt országban ismert műkincseket kerestek a/;’ührer múzeuma számára. Hollandia megszállásakor rá akarták tenni kezüket Lanz professzor, svájci állampolgár híres gyűjteményére, melyet kiállítás céljából az amszterdami képtár rendelkezésére bocsátott. Posse tárgyalásokba bocsátkozott Lanz özvegyével és fiával, de nem sok eredménnyel. 2 millió svájci frankot és 350 ezer holland forintot kínált a 431 páratlan műből álló gyűjteményért (nevetségesen alacsony öszszeg volt, nem szólván arról, hogy a holland forint értékét vesz tette). A gyűjteményben 80 terrakotta-, kő- és faszobor, 50 darab órómai bútor és 132 Baccano, Veronese, Palma Vecchio s más híres festmény volt, köztük Glotino XIV. századbeli Szent Istvánja. Possét rettenetesen bosszantotta, hogy Lanz gyűjteményére Gőrlng Is szemet vetett s megbízottja, Kal Mühlmann Lanz fiának bizalmába férkőzött. Bormann beavatkozása nélkül a gyűjtemény talán Gőrlng tulajdonába vándorolt volna. A becsvágyó és féktelenül harácsoló birodalmi marsall egyszer lépre ment Hollandiában. Van Meegeren festő és műgyűjtő lakásán őrizte Werner: Krisztus és a bűnös nő c. festményét, Gőrlng a Goldstücker-cőgen keresztül megvette a képet Meegerentől. Amikor a festőt 1946 ban „nemzeti műkincs eltékozlösáért“ a hollandok a bíróság elé állítottak, kiderült, hogy nem eredeti Worner-képet adott el Gőrlngnek, hanem sajátkezű hamisítványt. Így a vádat elejtették, csupán egy évet kapott képhamlsttásőrt. 1947-ben agyvérzés ölte meg a börtönben. Következik a befejezés: Hajsza Mona Hsa után
