A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 3. szám
syl 0f£í%//s/SfW//fr£fe/ff 3 ®mm Kulturális mérleg 1964 zésvilágát fejezik ki. A kor diktálta igény azonban azt sürgette és sürgeti, hogy új formákat keressünk, kulturális munkánknak új tartalmat adjunk. Az első lépés megtörtént, s amint az eredményből látható: az elképzelés jó, kultúránknak ez az útja is járható. Sőt az 1964-es megkezdett út talán még jobb, és nagyobb sikereket ígér, mint az előbbiek. Ami Nagykaposon, Komáromban, Dunaszedahelyen, Nagyabonyban, Losoncon és Alsósztregován történt, az egy kicsit annak is kifejezője, hogy népeink nemcsak közösen élnek és dolgoznak, hanem mindazt, ami szép, érté'kes és haladó, közös tulajdonnak tekintik és közösen is ápolják, legyen az az érték szlovák, vagy magyar eredetű. S' ez a ló-Kulturális sikerekben gazdag év áll mögöttünk. A fénypontot a Csemadok és a bratislavai Népművelési Intézet által májusban Komároban rendezett Jókai-napok jelentették. E tíz napig tartó találkozón a legjobb csehszlovákiai magyar szavalok és prózamondók, irodalmi színpadok és színjátszó együttesek mutatkoztak be. A jó kezdet az év folyamán jól folytatódott. A nyári hónapokban különösen a Csemadok területi és járási dal- és táncünnepélyei gazdagították kulturális életünket. Többek közöt Zselízen június 15— 16-án, Kolozsnémán június 20—21-én, Gombuszögön július 4—5-én, Füleken augusztus 15—16-án Kisgéresen szeptember 20-án, Csáboh szeptember 27-én tartották nagyméretű dal- és táncünnepélyt. Ezenkívül helyi szervezetek járásonként .két-két alkalommal szerveztek körzeti és járási Cseinadok-napokat, aratási és szüreti ünnepségeket A Csemadok 1964-ben összesen 26 dal- és táncünnepélyt rendezett. A Csehszlovákia felszabadításának 19. és a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója jegyében megtartott találkozón 201 népművészeti együttes, 3500 szereplővel, öszszesen 53 ezer ember előtt lépett fel. A műsor minden alkalommal kétrészes volt. Előbb különféle gondolatokat kifejező összeállításokat, majd népművészeti számokat mutattak be. A legjobban a füleki, a zseiízi, a ko'ozsnémai, a kisgéresi, a csábi és a krasznahorkai bemutató sikerült. Kolozsnémán a dunai halászcsárdánál a Csemadok komáromi és dunaszerdahelyi járási vezetősége a kétnapos bemutatót a nyári békeünnepségek keretében „A párt és a nép szilárd egységében előre, a XII. kongresszus határozatainak következetes teljesítéséért“ jelszó jegyében, Csallóközi találkozó címmel rendezte meg. Ez a találkozó elsősorban tömegjellegével volt nagy és dicséretes. A műsort jól kiegészítette a népmulatság, a dunai sétahajózás, a sokféle társasjáték, fürdési és más szórakozási lehetőség. Gombaszögön az országos dal- és táncünnepélyt a Csemadok Központi Bizottsága, a rozsnyói Járási Nemzeti Bizottsággal „Zengj, szárnyalj, te legszebb dalunk“ jelszóval a szervezet megalakulásának 15. és a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója jegyében rendezte. A találkozó iránt éppúgy, mint az elmúlt években, ez idén Is rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg. A bemutatásra szánt műsorok librettóra épültek. A „Zengj, szárnyalj, te legszebb dalunk“ a nemzeteink és nemzetiségeink testvéri egységét, valamint békeharcunkat, a „Hajrá, ifjúság“ a 15 éves pionírszervezet tagjainak legszebb élményeit, a „Völgyekben és hegygerincen át“ a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójára emlékezve a szabadságot, a félszabadulást, a mai életért vívott harcok emlékét idézte. Sajnos, az eső által többször megzavart bemutató megközelítőleg sem nyújtotta azt, amit egyébként nyújthatott volna. Ennek ellenére a fellépett együttesek itt Is kellemes perceket szereztek a nézőknek. Ez alkalommal különösen a Csemadok rimaszombati, deáki, füleki helyi szervezetének együttesei, valamint a Karpatin nevű ukrán, az Olsa nevű lengyel és a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem egyetemi színpadjának népművészeti együttese aratott nagy sikert. A füleki vár alatt elterülő parkban a két nap alatt a „Népek barátsága“, a „Körbe körbe karikába“ és a „Mezei virágok“ címmel bemutatott műsor hozott sok újat és szerzett kellemes meglepetést. A hasonló jellegű találkozókkal kapcsolatban gyakran kifogásoltuk, hogy a műsor elnyúlik, minőségben ellaposodik, Háromnégy órás előadás kimeríti a nézőt, csökkenti az érdeklődést, nem beszélve arról, hogy mennyire megterhelő, ha nemcsak hosszú, hanem ráadásul még híg, unalmas is, ami a színpadon történik. Találkozóinkon a múltban a kettő sajnos elég gyakran párosult. Füleken a műsor nem nyúlt hosszúra és a színvonal sem ingadozott. Mindegyik előadás értékes, lendületes volt. A sűrítés és a tömörítés igen gyümölcsözően kamatozott. Az összeállítások a Szlovák Nemzeti Felkelés egy-egy jellemző epizódját és a népeink közötti barátságot fejezték ki. A testvériségről és az együttélés szép formáiról szóló őszinte szavak, a nézők részéről megértést és nagy elismerést váltottak ki. E bemutatón meglepően jő volt a kíséröszöveg is. A hatást nem elcsépelt viccekkel, nem ismert „bemondásokkal“, hanem értelmes, aktuálizáló szöveggel és ügyes rögtönzésekkel érték el. Dicséretet érdemlő műsorral gazdagította kulturális életünket 1964-ben a zselízí, a csábi, a kisgéresi, a krasznahorkai, a somogyi és a többi dal- és táncünnepély is. A legszívesebben mégis a Jókai-napokra, valamint Erdélyi János születésének 150. évfordulója alkalmából Nagykaposon, Bihari János halálának 200. évfordulója alkalmából Dunaszerdahelyen és Nagyabonyban és Madách Imre halálának 100. évfordulója alkalmából Losoncon és Alsősztregován rendezett ünnepségekre gondolunk. Az évfordulókon (kulturális műsorral egybekötve) Nagykaposon és Nagyabonyban emléktáblát lepleztek le, Alsósztregován pedig irodalmi múzeumot nyitottak. Az immár több mint 15 éves múltra visszatekintő Csemadok eddigi ténykedésének a falu szocializálása, a magyar nemzetiségű dolgozók politikai nevelése, valamint a haladó és népi hagyományok ápolása, őrzése és továbbfejlesztése képezte a gerincét. Haladó hagyományaink ápolása, őrzése és továbbfejlesztése főleg a népdalok, a népi táncok és a népi játékok feldolgozásában és színpadravitelében merültek ki. A Csemadok keretében működő több száz népi együttes műveltségkincsünknek számos gyöngyszemét mentette és menti meg. Együtteseinknek köszönhető, hogy az elmúlt években felelevenedtek és színpadra kerültek olyan művek, amelyek a nép legsajátosabb gondolat- és érnyeg. Természetesen 1964-ben kulturális életünkben nemcsak az történt, amiről távirati sítlusban megemlékeztünk. Együtteseink százai léptek fel és tették széppé, tartalmasabbá a csehszlovákiai magyar dolgozók életét. Nem Írhatunk mindegyik eseményről, hiszen felsorolni is lehetetlen, hogy mi minden történt kulturális életünkben az elmúlt évben. Szóvá kell azonban tenni, ami szintén nagy siker, hogy megalakult a mintegy száz tagú igen sokra hivatott csehszlovákiai magyar tanítók központi énekkara. Ha azt akarjuk, hogy folytatódjék a sikersorozat és jó érzéssel zárjuk majd az 1965-ös évet is, a jövőben mindenekelőtt a színskálát kellene szélesíteni és tanácsos lenne fokozni az irodalmi színpadok, a honismereti körök és a többi szakkörök munkáját. A legjobb bemutatók arról győztek meg, hogy a librettóra épülő, történést kifejező önálló összeállítás a legtöbb, ami a jelenlegi keretek között * népművészet formanyelvén adható. Önmagában már ez is kevés. Az azonos motívumok, az ismétlődő megoldások, ha mesét is fejeznek ki és ha változatosak is, előbb-utóbb unalmassá válnak, hiányérzetet keltenek. Ennek tulajdoníható, hogy egyre inkább érezzük: mindaz, amit az együttesek eddig végeztek és adtak, az már a jövőben kevés! Többet, jobbat kell adni minden téren. Ellenkező esetben nem juthatnak előre, nem hozhatnak újat, csak ismételhetnek. A szebb eredményekhez vezető utat keresni és megtalálni a szakemberek feladata Mi úgy látjuk: megtartva mindazt, ami bevált, és sikeres, további új formákat kellene keresni és meghonosítani. Nem gondolunk arra, hogy változtassuk meg a dal- és táncünnepéiyfek jellegét, és a népművészetből esztrádot vagy valami mási csináljunk. Hagyjuk meg minden találkozón a népművészetet tisztán, a maga hamisítatlan valójában. De próbálkozzunk mással, új műsorforfórmákkal is. Ez az év tanúja annak, hogy lehet igényesen és újszerűén dolgozni. jó elképzelés a bemutatókon felléptetni egy-egy közismert hivatásos együttest, önmagában azonban ez spm tekinthető végleges megoldásnak. Lényeges javulás csak a mi együtteseinktől várható. Rájuk kell építenünk, az ő munkájukat kell jobbá, tökéletesebbé tenni. Számottevő eredményt csak az egész munkaterület összehangolása, minőségi és formai gazdagítása szülhet. El kellene érni azt is. hogy együtteseink munkája ne csupán színjjadi élmény legyen, hanem fényképekben, leírásokban, filmen és a lehető minden más formában mint dokumentum is megmaradjon és hozzáférhető legyen A vidékünk szülötteiről történő megemléKezésekkel, kulturális életünkben új formát honosítottunk meg. A mindkét népnek értékes haladó hagyományokat ápoljuk ezentúl is úgy, vagy még jobban, mint ahogy 1954-ben megtettük. BALÁZS BÉLA 9
