A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-13 / 24. szám
„As amerikai intervenció egy hót alatt tftbb kommunistát eredményesett Dominikában, mint as orosz, kínai és kubai befolyás öt év alatt.“ Ezt juan Bosch volt dominikai elnök jelentette ki egy sajtó-konferencián, aki ma Puerto Rico szigetén él. Bosch nem kommunista, ellenkezőleg úgy ismerték, mint John Kennedy odaadó hívét. Amikor 1963-ban, harminc évi diktatúra után, mint az első rendesen választott elnök az állam élére került, Washington megválasztásában annak bizonyítékát látta, hogy az USA politikája a latin-amerikai államokban segíthet talpraállítani demokratikus kormányokat, rezsimeket, amelyek sikeresen szembeszállhatnak a kubai példával. Bosch olyan programmal lépett hivatalba, amely egy sor szimpatikus vonással rendelkezett: földreformot, adóreformot Ígért, kilátásba helyezte a külföldi monopóliumok ellenőrzését, azonban következetlensége és a szerencsétlen haiti határincidens következtében egy jobboldali katonatiszti klikknek sikerült kezébe kaparintania a hatalmat és Boscht kiűzni az országból. Amikor ez év április 24-én egy csoport fiatal tiszt — Bosch volt elnök követői — megdöntötte a katonai junta hatalmát, ez meglepetésként érte Washingtont. A fiatal tisztek ugyanis fegyvert osztottak szét a nép között. Amikor a távirati Irodák világgá kürtölték, hogy a katonai juntát katonai puccsal meg döntötték, és hogy a felkelés szervezői az elűzött reformpolitikus, Bosch hívei, a hírrel szín te egyldőben indultak az amerikai tengerészgyalogosok Santo Domingo irányába. Természetesen minden esetben indokolni is kell a beavatkozást. Ezért a Fehér Ház sebtében azt találta ki, hogy a bőrtarkójú hadsereg a Dominika területén élő amerikai állampolgárok biztonsáságát akarja megvédeni. A magyarázkodás azonban senkit sem győzött meg — sem Latin-Amöríkában, amelynek népei döbbenten figyelték a 20 ezer főnyi invázlós hadsereg partraszállását. De az USA egyes európai szövetségesei is értelmetlennek találták „ágyúval lőni a verebekre“. Ekkor és ezért állt Johnson elnök személyen a tv-kamerák elé és jelentette be, hogy „az USA a szabadságot védelmezi a kommunista veszély ellen Amerika térségében, nevezetesen Dominikában“. Ezt nevezik ma Johnson-doktrlnának. AZ Amerikai Államok Szervezete, amely ugyan már Kuba viszonylatában engedelmes eszköz volt a Fehér Ház kezében, ezúttal nem hagyta jóvá az USA dominikai intervencióját. Az AASZ tagjai nem fogadták el ezt az Indokolást, hogy a dominikai felkelést „kommunisták vezetik“. Az USA, látva, milyen válsággal fenyeget a dominikai invázió, most azon igyekezet, hogy az AÁSZ-szel megszavaztassa az „Amerika-közi hadsereg“ felállítását és Dominikába küldését. Először az AÁSZ-ban az amerikai követelést csak három állam támogatta. A politikai és gazdasági nyomás sorozata és hosszú tárgyalások után is csak a legszűkebb kétharmados többséget sikerült elérni. 14:5 arányban szavazták meg az „Amerika-közi hadsereget“. Mexikó, Chile, Uruguay, Peru és Ecuádor azonban a Javaslat ellen szavazott. A hónap derekán aztán végre felbukkantak az Amerikaközi hadsereg első egységei Dominikában. A helyzet még mindig zavaros a szigetországban. Egyelőre ugyan békéltetőknek sikerült fegyverszünetet elérnük a szembeálló felek: Caamano ezredes „alkotmányos kormánya“ és a Barrera tábornok vezette „nemzeti újjáépítés kormánya“ között, sőt újabban a két fél egv közös koalíciós kormány felállításán is tárgyal, amelynek Antonio Guzman, a Boschkormány volt mezőgazdasági minisztere lenne az elnöke. M'nden Jel arra vall azonban, hogy a reakciós Imbert Barrera tábornok a tűzszünetet és a kormányalakítási tárgyalásokat is csak pozíciói megerősítésére használja fel. Amint látjuk, az Egyesült Államok kormányának hovatovább ma egyetlen olyan lépése sincs, a nemzetközi küzdőtéren, amelyet ne a leplezetlen erőszak és önkény jellemezne. Agresszió a Vietnami DemokraAmerlkai tengerészgyalogos Santa Domingóban A „bőrtarkójúak“ és a Johnson-doktrína Barrera katonái dominikai „foglyokat“ kutatnak ét Franclso Caamano ezredes, „alkotmányos kormány“ elnöke, a felkelők vezére Amerikai ejtőernyősök tüzeld állásban a Santo Domingá-i El Embajador szállá előtt tikus Köztársaság ellen, véres intervenció a dél-vietnami szabadságharc elfojtására, nyílt Laoszban, burkoltabb provokációk Kamsorozatos fenyegekubai nép ellen, a Dominikai Köztársasságban pedig amerikai tengerészgyalogosok, a „bőrtarkőjúak“ a fegyverek erejével próbálják elnyomni az ország népének, törekvéseit az alkotmányos rend helyreállítására. Az imperialista tervek megvalósításának legfőbb és leküzdhetetlen akadálya azonban mindenütt a nép, amely sem Amerikában, sem más földrészeken nem ismeri el az Egyesült Államok „jogát“ hogy mint a világ csendőre országok sorsa felett döntsön. T. A. 5
