A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-06-13 / 24. szám

LovJctek Béla Bálái elmék kulinyira! Gébé Lajos li 21 rsi III III IMI ti 1. Kölcsönkapott gépkocsin suhanunk Zsellz felé. Kollégám egyre csak ezt mondogatja: Ejnye, ejnye, ejnye ... Merthogy megint eső készülődik, akkor pedig fuccs a fényképezésnek. Legalábbis a jő fényképeknek fuccs. Nem lesz eső, mondom én, érezném a bokámban. Az út mellett répát egyelnek, lucernát kaszálnak: diáklányok, sütkéreznek kapájuk nyelére támaszkodva, bikiniben. Szegénykék. Milyen fáradtak már délelőtt tízkor — mondja kölcsönkapott sofőrünk mély együttérzéssel. Harminckilométeres sebességgel megyünk a répaföld mellett, a lányok visszaintegetnek. Ejnye, ejnye. Azután meg „fene a bokád­ba“, mert ekkor már esik Is, szépen és csendesen. De Zsellzen újra nap süt, a kis város ta­vaszi verőfényben úszik, Itt viszont más akadályba ütközünk. Göbő Lajos Csemadok elnök és Iskolaigazgató, akivel beszélni sze­retnénk, Igen elfoglalt embernek látszik. Ezen a délelőttön például párhuzamosan végzi igazgatói (most folynak a felvételi vizsgák a kilencedik évfolyamba) és poli­tikai tanári tevékenységét. (A tanítók poli­tikai iskolájának vizsgáira is ma kerül sor.) Tehát egyáltalán nem könnyű dolog őt félrevonni, és szólásra bírni. Nem is sike­rült, csak a harmadik megbeszélt időpont­ban. A zselizl dal- és táncünnepélyről be­szélgettünk. Reméljük, hogy a hagyományos ünnepély az idén is sikerül. A szervezés és rendezés a Csemadok járási titkársága mellett első­sorban csoportunkra vár. Negyventagú ren­dezőgárdát biztosítunk erre a célra. A zse­lizl ünnepély annak ellenére, hogy elvesz­tette országos jellegét, még mindig nagyon közkedvelt, az idén is nagy közönséggel számolunk s azt akarjuk, hogy vendégeink minden tekintetben Jól érezzék magukat a zselizi parkban. — A helyi csoport is hozzájárul valamivel a műsorhoz? — Sajnos, nem. Egyszerűen nincs mivel. A tánccsoport már évek óta nem működik, akarom mondani egyáltalán nincs tánccso­portunk. — Mi az oka ennek? Nincs ember Zse üzen, aki népi táncokat tanítana? — Inkább táncosok nincsenek, akiket ta­nítani lehetne. Vagyis hát eddig nem sike­rült összehozni őket. — Ezek szerint a zseliziek részvétele nélkül rendezik meg a zselizl ünnepélyt? — Nem egészen. Az ünnepélyen részt vesz iskolánk énekkara és tánccsoportja. Kiegészítésképpen s ne hogy rossz fény­ben tüntessem fel a zselizleket, meg kell Jegyeznem, hogy amióta a tánccsoport nem működik, fellendült a színjátszócsoport te­vékenysége. A legutóbbi évek során számos darabbal léptek a közönség elé (Őri muri, Tizenegyedik parancsolat, Esküvő, hogy csak néhányat említsek), 1963-ban részt vet­tek a dunaszerdahelyi drámai fesztiválon, tavaly a Jókai-napokon. Viszont azt is hadd mondjuk el, hogy a zselizl szervezetnek nincs egy rendes klubhelyisége. Az okleveleket például, me­lyeket az utóbbi években elsősorban a szín­játszó csoport szerzett, Göbő Lajos az író­asztala alatt tartja. Nagyobb baj, persze, hogy a klubhelyiséghiány igen-igen megne­hezíti a rendszeres kulturális tevékenysé­get. 2. És a klubhelyiségről eszembe jutnak a csatalak. Délután érkeztünk a csatal iskolába, épp a legjobbkor, a tanítás már befejeződött, az egyik irodában Lovicsek Bélát, ismert Cjvárl László, » Ifjúsági klnbban A Urai dalárda

Next

/
Thumbnails
Contents