A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-06-06 / 23. szám

Régi utcák

Tavaszi sugárözönben fürdik az utca, még az ódán házak kopott sivársága Is más szín« kap, szelíd megbocsátással szemléljük a halié vakolatot. Régi városrészek, 'kiszolgált, idfikoptatte épületek.

Mindezt nem elészür ‘látjuk, gyakran elsiettünk mellettük, de most, séta küaben megállásra kényszerít egy kopott épület szép klszügellése, művészi faragása, kovácsolt vasú kaparácsa. Megilletfidve nézzük valamelyik régen elporladt művész alkotását. Remekmű a kopott környezetben. A mester átélte a szép teremtésének küzdelmes gyönyörűséget, s az alkotás évtizedekkel, évszázadokkal élte túl alkatúját.

Ismét és Ismét meg kell állni egy-egy művészi faragásé kapufélfa, mesteri homlokfal, egy kis sarokszobrocska előtt, csodálatot kell érezni a pompás vonalé lépcsősét, érdekes mintázatú gázlámpa, nemes vonalé erkélyek láttán, mert ilyesmibe ütközünk lépten nyomon.

Belvárosi séta...

Sötét árkádok az ó-városháza udvarán, ablakrácsok, emlékművek a belvárosi sikátorokban, mind egy rágl letűnt világ emlékei. Valamikor aieté őrjárat bakancsa kopogott a szűk utcácska falai között, vagy ijedt polgárok menekültek a városra törő ellenség elül. Erre a régi múltra emlékeztetnek a még megmaradt, enyészetre Ítélt, csodálatot keltő épületek.

—os—