A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-06-06 / 23. szám

u

w

s

m

yfwtá%

— Megfenem a kapám, hogy a gyomot vágja — mondja Bandlkáné. 3 gyomból bizony van most bőven. Ogy ellepte a fűidet, hogy a répa alig látszik ki belőle... S ha kidugja fejét a szép tavaszi nap, az emberek máris sietnek a mezőre.

Az ógyallal szövetkezet répafOldJén majd annyi kerékpár fogad, mint a kerékpáros Békeversenyen. Azzal a különbséggel, hogy Itt a biciklik kényelemben pihennek, míg gazdáik a répaegyelésben futnak versenyt. A cél Is meg van adva. Tizenhárom árat kell kiegyelnl minden tagnak. Nézzük csak, ki ért be hamarább a célba?

A versenyzők nincsenek megszámozva, nem is Ismerősek, nincsenek köztük nevezetes menők (mint Heller, Smollk, Szajdhuzsin) Így hát nem válogattunk, azt fényképeztük, aki a sok-sok ember közül legközelebb van a fényképlencséhez.

Íme két lány és két asszony. Bogner Jánosné testvérével és két lányával, Marikával és Ilonkával. A lányok még Iskolába Járnak, az ógyallal középiskolába, de a répaegyelésnél ők Is szívesen segítenek. Az Idősebbik lány, Ilonka áll mlhozzánk legközelebb, feléje emeljük a fényképezőgépet.

— Ne, ne... engem ne fényképezzenek le — tiltakozik Ilonka erélyesen. — Mit gondolnak majd a suliban, ha meglátják a pajtások, hogy répát egyelek? Egyszerűen kinevetnek. Kérem, ne hozzon rám Ilyen szégyent — tiltakozik mégegyszer mosollyal Is és erélyesen. S még mondókájához ennyit tesz szerényen: Ha annyira fényképezni akar, fényképezzen le bikiniben, majd ha a strandon leszek.

— Ilonkái — szól rá anyja fenyltően — nem szégyelled magadat, Ilyet kimondani. Majd adok én neked bikinit. A munkát azt meg ne szégyelld, azért az Iskolában csak dicsérhetnek.

— Bizonyára nem Is úgy gondolta — állok Ilonka védelmére. Ha egyáltalán erre szükség lenne, mert míg anyjával erről-arról beszélünk, Ilona a fejét sem üti föl, oly szorgalmasan egyel.

Szégyen a munka, de hasznos — gondolta magában kis hugocskája, Marika. Mert munkájuk után ha jó termés lesz, néhány kilo gramm cukor fut be a házhoz. Marika pedig szereti az édességet. Meg Is látszik pirosj ozsgás arcán, amit még tovább elnézne a férfiember, ha anyja közbe nem szólna: — Inkább egyelhetne maga is, minthogy Így feltartson bennünket.

— Szívesen segítenék én, csak ne lenne annyi gyom a földben — mentegetődzö.n szerényen. Habár dicsérni való szép cukorrépája van az ógyallal szövetkezetnek, a repce úgy ellepte, hogy gondot okoz megtalálni közte a fiatal répahajtásokat. Hogy házunktáját szó ne érje, Inkább odébbállunk egy lépéssel.

A közeli szomszédságban Is fiatalok futnak a lencsébe. Barta Anna és Ilona, testvérek. Anna még Iskolába Jár, húga pedig a dohánygyárban dolgozik Gyallán. ök Is segítenek szüleiknek. Mit szóljon ezekhez az utazó ember. Vajon van-e ok arra, hogy a mai fiatalokat munkakerülőnek nevezzék?! Az ógyallal szövetkezet répafűidje erre azt válaszolja, hogy ilyen ok nincsen.

S az Idősebbek? Az útszéll cseresznyefánál állunk meg, melynek árnyékában egy középkorú férfi pihen. Szégyellhetne magát, Ilyen munkatévő Időben a fa alatt henyélni, míg a földeken százával dolgoznak az emberek.

— Ne felejtse el uram, hogy munka után édes a pihenés — fugád mosolyogva Kovács Géza. Mert ő már elvégezte az egyelést. Csekély tizenhárom ér volt az egész — mondja szerényen. Igaz, ez a rész nem Is az övé, hanem a. hetvenkét éves Nagy Sándoré, azaz apósáé. Nem bír megválni a földtől az ember. Dolgoznia nem kellene, hiszen hétszázötven korona nyugdijat kap, ebből szépen megélhet. De a munka és a föld a mindene. Cselédember volt vllágéletében, most Is szívvel-lélekkel szorgoskodik a szövetkezeti Jószág körül. Ezért nem látni kint a répaföldön. — Így hát én segítek neki, szabad Időmben, — magyarázkodik Kovács Géza. — Igaz, én nem vagyok szövetkezeti tag, harminc éve már a vasútnál dolgozom. Most Is éjszakai műszak után egyenest Ide siettem. Látja még a szememet se hunytam be, de örülök annak, hogy a munka mér Itt Is utánam van, klegyeltem. Higgye el, olyan Jó a friss levegőn, a melegítő napon dolgozni az embernek. Igaz, hogy a derék megérzi egy kicsit, de meg is van az értelme. Jól fizet a szövetkezet. Ezt legjobban az igazolja, amit lát a földeken. Mint a mágnes, úgy vonzza a föld a népet. Apósom egymaga csak hatszáz koronát keres havonta a szövetkezetben. Emellett a nyugdiját Is meghagyták, Így bizony nincs anyagi gondja öregségére.

Büszke lehet az ilyen apósra az ember, ugyanúgy büszje lehet sok-sok dolgos tagjára az ógyallal szövetkezet.

Képek és szöveg: MAJOR ÁGOSTON