A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 3. szám
A rendelő pályaudvar váltóit automatikus rcliberendeiés váltja. Jurat Gregorovlő váltókexe lő szolgálatban tek — jó. A nyári szemeszterben; vegytan — jeles, politikai gazdaságtan — Jeles, matematika — kitűnő, ábrázoló mértan — jeles, fizika — kitűnő. Eredményéből látszik, hogy azt a tudást, melyet Iskolájukon szerzett, valóban jól értékesíti és kihasználja. Fent nevezett egy tanulócsoport vezető- J® ■ Vagy nézzünk égy másik értékelést I „Halász józsef... üzemünkben (Komáromi hajógyár) teljes mértékben érvényesíti elméleti tudását melyet Iskolájukon szerzett. Munkáját Igyekszik jól és hibátlanul elvégezni. Szakmai szempontból jó áttekintése van. Részt vesz a szocialista munkaversenyben, ahol többször legjobb dolgozóként értékelték.. S így sorolhatnám a neveket. Van belőlük elég, mintegy kétszázat mutatott Schulz György mérnök, a Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola igazgatója. Kétszáz vélemény, s alig akad közöttük, mely ne dicsérne. A kétszáz papír mögött kétszáz ember áll, akik itt végezték iskolájukat, s ma szerte az országban irányítják a termelést, gépeket terveznek vagy tovább tanulnak. S hányán vannak még kívülük, akikről nem kértek véleményt? Az öt év után 1950-ben — egy osztállyal — újra megnyílt iskola ez évben tizenöt éves lesz, ez idő alatt végzett növendékeinek a száma szerény számítás szerint Is ezer körül járhat. Iparunk szerteágazó testében ezer technikus és tervező, gyártási felelős és mester egész műszaki hadsereget jelent... Járom az öreg iskola folyosóit, nézegetem a régi érettségi tablókat. Komolykodó és vidám arcok néznek le rám a falakról. Azóta már érettebb szemmel nézitek a világot és az életet, ugye, volt kassai iparisták? Fejlődik az iskola, osztályainak száma évről évre növekszik — és még nagyobb mértékben is növekedhetnél — csak a falai nem tágulnak. Régen kevés már benne a hely. Szertárakból és tanári kabinettekből is tantermeket csináltak már; még sincs elég hely az osztályok számára. Másfél évtizedes jubileumukat legméltóbban egy új, modern épülettel ünnepelhetnék megl „ACÉLTÓL!,“ a Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola CSISZ szervezetének lapja, KoSlce. Megjelenik havonta egyszer. Szerkesztő bizottság; Rltzkó Béla, Kanócz János, Gábor E., Jarunka L., Regina M., Marga M., Imre D., Gyura A. Felelős szerkesztő Rltzkó Béla tanár." Ennyit mond a szerény kőnyomatos lap tirázsa. A többit elmondom én. Az ACÉLTOLL ugyanis jelentős tényező az Iskola életében. Lám, legutóbb is bajt és felháborodást okozott, lényegében természetesen egészséges megmozdulást. A múlt év októberi számában egy cikk jelent meg ilyen címmel: „Engem semmi nem érdekel“. így kezdődik a cikk: „Köztelek jártam, bekukkantottam kis közösségtek mélyére és sajnos, nagyon sok helyen mély szakadék ásított felém, mely köztetek és az iskola közössége között tátong ...“ A cikk a továbbiakban bírálja a magyar Ipartstákat, hogy komolytalanok, nem érdeklődnek a kultúra iránt, cowboyregényeket olvasnak legszívesebben és közömbösek. Marga Mária (1II/A) Irta a cikket a lap egyik szerkesztő bizottsági tagja. Na, lett erre felzúdulás! Az „Acéltól!“ levelesládájába naponta érkeztek a cikkre reagáló, felháborodott válaszok. Néhány szemelvény mutatóban: „Nagyrabecsült szerkesztőségi Bocsánat, hogy zavarni merészkedjük kedves magánytokat, ahová idegeneknek belépni tilos, de szeretnénk megindokolni az iskola diákjainak hosszú, méla hallgatását..." „.. .Agyamban semmiféle sötét köd nem gomolyog, ezért is merészkedem megírni e rövid levelet...“ „Ez nem építő, de romboló kritika... Majkrics E. Kint tix fokos hideg — idebeon sxubtropikus hőmérséklet... A kassai fedett ««soda. A Bolena Némcové utca Naponta 35 000 utas Érkezik és indul
