A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 3. szám

I. C.“ És csupa tiltakozás. Nem igaz, a diá­kok nem közömbösek, nem felelőtlenek ön­maguk Iránt. Komolyan készülnek az élet­re. Az Acéltoll szerkesztő bizottsága pedig összeül, kiválasztják a közlendő válaszokat és már újabb akción gondolkodnak. Nagy szerű fiúk ős lányok, ők is a többiek is, van­nak problémáik, melyek előcsalják belőlük a fiatalság szenvedélyét. Mert mit ér a fia talság szenvedélyes igazságkeresés nélkül? ■ Keressük azt a legalapvetőbb létesítményt, mely a város fejlődésére, jövőjének alaku­lására legmarkánsabban rányomja bélyegét? Természetesen a Kelet-szlovákiai Vasmű! So­kat írunk róla, újságjaink naponta emlege­tik, szinte úgy tűnik, eltúlozzuk a jelentő­ségét. Nem így van. Gigantikus mű lesz ez, mely, ha felépül, országunk keleti része kultúrájának anyagi alapját jelenti majd. Néhány szám: öt éve épül a Vasmű. Ezalatt 75 000 tonna acélvázat és 1 millió köbmé­ter betont építettek bele. Tízmillió köbméter földet mozdítottak el, 100 kilométer beton­­utat építettek és 138 kilométernyi vasúti mellékvágányt fektettek le. Intézményei szervesen belenőttek a város organizmusá­ba, szakember-vendégei megtöltik a város szállóit, dolgozói napról napra duzzasztják lakóinak számát. Vele együtt él és lélegzik a város. Első nagyolvasztójából ez év má­jus 1-ón folyik az acél. Irenka — a legboldogabb gyerek Városjárás, emlékek felelevenítése, járká­­lás és — elment a nap. Ojra Itt állok a A Három grácia — a technikai múzeumban ttr­­xött középkori fémajtón A uóles nyomtávú vasút építésénél bizony nagy a sár. Még hiány . . . (Vujtech Palifika tűmérnék és Dagmar Jandové) szerencse, hogy erős karban nincs dombok lábánál, ahonnan reggel a napkel­tét néztem, és ahová képzeletem húsz év előtti ágyúkat ős szovjet katonákat álmo­dott. Ma a családi házak között vadonatúj és csinos emletes épület áll itt. Cerveny breh-nek (Vörösdomb) hívják a városnak ezt a részét, az épület pedig egy Csecse­mőgondozó Intézet. Hát Igen! Tudatos mederbe tereltük a tör­ténelem folyását, gyökeresen változtattunk az emberek életstílusán, a társadalom erőit olyan művek építésének szolgálatába állí­tottuk, melyekre majd büszkék lehetünk az unokáink előtt. Emberi tömegeket mozgat­tunk meg a szocializmus érdekében. S az eredmények mellett — mit tagadnánk — nem kívánatos Jelenségek Is felbukkantak, elszaporodtak. Az emberek utazgatnak, ma Itt, holnap ott — elfelelőtlenedtek. Az Intézetben olyan csecsemőket gondoz­nak, akikről lemondtak a szüleik. Igor Lahlta főorvos nincs jelen, így dr. Ritzkó Katalin orvos mutatta meg a gyere­keket, akik nem kellenek a szüleiknek. Tisztaságtői ragyogó, üvegfalú szobák, a fa­lakon képek és virágok. Az első szoba képe: fehérkötényes, fiatal, szőke ápolónő és há­rom hason fekvő, játszó kisgyerek. Nagy alvóbaba, színes labda, torzonborz kutyus és sipogó gumicica mellettük a szőnyegen. A csöppségek hasonfekve kúsznak-másznak, játszanak. Az egyikük — barna arcú, nevető szemű klslányka — ahogy észrevesz, topog­va feláll és karját kinyújtva fut felém. S közben nevet... egy pillanatra le nem hervad arcáról a nevetés. Félvér, édesany­ja cigánylány volt, de Irenka minderről semmit nem tud. J61 érzi Itt magát, az or­vosnő azt mondja, hogy ő az intézet 75 kis lakójának a legboldogabblka. Csupa mo­soly és játékkedv, csupa öröm. Mirko, a barna kisfiú már komolyabb, de ha játsza­nak vele, ő is elneveti magát. A legszomo­rúbb a szőke Ivetka, neki valami állandó, öntudatlan bánat felhőzi kis arcát, mintha máris sejtene az életből valamit. Az emeleten 32 ágyas osztály működik koraszülöttek számára, dr. Lubica Kllmová vezetésével. A gyerekek egyéves korukig vannak az Intézetben, s ha addig valaki nem adoptálja őket, más Intézetbe kerül­nek. Ahogy elnéztem őket, nem tudtam megérteni, hogy talán tegnap, vagy egy hete Itt Járt a szülőanyjuk és elment anél­kül, hogy magával vitte volna őket. Húsz éve ágyúk nézték a várost erről a dombról, ma az Intézet ablakai néznek le az épülő, új negyedekre. Húsz év hosszú Idő, mindenütt változott ezalatt a világ. De abban, hogy Irenka, Mirkó, Ivetka és a töb­biek szülők nélkül Is emberré nevelkednek, döntő részük volt azoknak az ágyúknak, amelyek akkor farkasszemet néztek a város­ban lapuló ellenséggel. Felvételek: Prandl, Bachen, CTK Dr. Ritzkó Katalin orvosnő Egy éve működik már a Keletszlovákiai Vasművek hőerőműve

Next

/
Thumbnails
Contents