A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 3. szám
Húsz évvel ezelőtt Kassa kiürül folytak a harcok. A küzdelem tagelkeseredettebben Dargó környékén bontakozott ki. Kassán még szervezkedtek a nyilasok, mozgósították a leventéket, statáriumot hirdettek és készültek a védelemre. Aztán január 18— 17-én a szovjet csapatok bekerítették a várost, megjelentek a környező dombokon és 18-án reggel jóformán ellenállás nélkiil bevonultak a városba. Az ellenség fejvesztetten menekült előlük... Hajn ul avárasfetoU Duba Gyula Bokrokkal szegélyezett, gömbölyű domboldal tetején állunk. Alig virrad még, alattunk ébredezik a város. Lílásszürke ködök szállnak felette, egyelőre még sűrű homályba burkolják, melyből csak a villamosok csikorgó csörömpölése és a teherautók komor búgása — a város hétköznapja — tör elő. Mintha egy sokzajú, lustán terpeszkedő óriás ébredezne alattunk, melynek már a szemnyítogatáse is érchangü zajokkal jár. í ahogy szállnak a ködök, úgy bújnak elő gomolyai mögül a füstölő gyárkémények, a tízemeletes toronyhózak sora és a város karcsú tornyai. Hét óra múlt, a szorgalmas város megkezdte nappali életét. A homály még nem szállt el fölüle, de a szemben fekvő dombok peremén élénkvörös tüzek villannak fel, egyre jobban és összefüggőbben finti'k el a keleti égboltot és Kassa felett ráérősen és méltóságosan kél a téleleji nap... Magam sem tudom, mi hozott kora reggel Ide, fel a dombra, hogy a kassal napkeltével kezdjem írásomat. Húsz évvel ezelőtt talán lövés-zárkok húzódtak erre, ahol állok. Talán fegyvercsövek nézték hajnalban a város ébredését, ám a szovjet katonákat nem a napkelte érdekelte, de a házak között megbúvó ellenséges haderő mozdulatai. Meglehet, emberek haltak meg ezen a fűvel benőtt domboldalon. Mindez eszembe jut; ha az ember madártávlatból néz egy várost és a történelmén gondolkodik, óhatatlanul hasonló gondolatok jutnak eszébe. Mert a történelem ott él az emberben megbújva és feledhetetlenül. Azonkívül a város történelme másfél évtizeddel ezelőtt az én „egyéni“ történelmem is vort, itt jártam iskolába, a kassai felsőlparíba. Töviről-hegyére ismerem a várost, hiszen életem első igazi városa volt. Azaz, hogy ismertem Kassát, de a mai Kassát ismerem-e? Hát igen, a város főutcája alig változott. Érdekes, hogy a mi városaink központi részei nem változnak (kivétel talán egyedül Bratislava), nemhogy építkezésre, de tatarozásra vagy átépítésre is ritkán kerül sor az öreg városrészekben. A kassal korzó — mint tizenöt évvel ezelőtt. Egyik végén a Dóm, ódon kőcsipkéível, kecses tornyaival. Este a nagy toronyóra mutatójára varjak és fürge csókák ülnek, de ők foglalják el a kőcslpkéket is, meg a kőpárkányokat és bemélyedéseket. Néha nyugtalanok lesznek, élénken csacsogni és károgni kezdenek, mintha nagy komolyan szidalmaznák nyugalmuk zavaróját. A Dóm mellett az öreg Lőportorony, árkádjai alatt találkoznak a kassal szerelmesek. Aztán tovább a Nemzett Színház épülete, körülötte a parkok. Ahogy vlsszaemlékszem, még az üzletek sem változtak, legtöbbjük ott van a helyén, ahol tíz évvel ezelőtt volt. De ahogy elindulok a Kamensky utcán, a Múzeumtól néhány száz méterre már új utcasor fogad. S a régi gyakorlótéren, ahol valamikor kemény futballmérkőzéseket játszottunk a szlovák ipariskola osztályaival, tizenkét emeletes épületek egész sora. S mögöttük újabb lakótelepek... Elsősorban növekedik a város, mint egy nyurga végtagú kamasz. Messze vidékről áramlanak feléje az emberek, s ő befogadja őket, munkát, kenyeret és lakást ad nekik. Lám, a régi utcáknak még a véghezvitt tatarozásokkal sincs szerencséjük. A korzón a Turista ódon helyiségeit modernizálták, igazán impozáns Irodahelyiségeket rendeztek itt be, de az új elrendezés kedvéért kivették az épület egyik tartóoszlopát, s most kivülről, a járdáról meg kellett támogatni, hogy a felső emelet fala le ne dűljön. Vagy a Slovan kávéház és szálló (a híres Salk-ház) esete. Több mint egy éve becsukták, hogy modern, sokemeletes szállót építsenek a helyén. Nem bontották le, nem építettek eddig semmit a helyén és ki sem nyitották. Pedig Kassának az újonnan épült Hutník ellenére még mindég kevés a szállója ... Száz utas, 1 gyors, 2 személyvonat A kassai vasútállomást 104 évvel ezelőtt építették. Az állomás akkori forgalma 100 utas volt naponta, egy gyors és két személyvonat indult ki róla. Nem tudóin, hogyan növekedett évek során ez a néhány mutató, ma 128 személyszállító vonat Indul az állomásról (hat-nyolc-tíz vagonnal). A várótermeken, az állomási falatozókon, az előcsarnokon és peronokon áthömpölygő utassereg mennyisége naponta 35 000 fő. Ugyancsak jellemző adatl Négy évvel ezelőtt a rendező pályaudvaron 400 vagont tolattak egy műszak alatt, ma ugyanezek az emberek ennél jóval többet tolatnak. Két dolgot jelent ez: óriási méretekben megnövekedett az állomás teherforgalma és modernizálták a berendezését, váltókezelését, jelzőberendezéseit, Itt vannak Szlovákiában egyedüli helyen hidraulikus sínfékek. S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a Szovjetunióból jövő széles nyomtávú vasútvonal végállomása is Kassa lesz, megértjük a város távlatainak lényegét: Kassa rövid időn belül valóban köztársaságunk keleti részének ipari és kulturális központja, keleti metropolis leszl Tóth Ignác és a többiek „Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola Kassa, Komenského 2. Tárgy: vélemény Tóth Ignácról. „Kérelmükre, hogy volt diákjukról, a bratislavat SVőT elektromos fakultása I. évfolyamának hallgatójáról, Tóth Ignácról küldjünk részletes véleményt, a következőképpen válaszolunk: Tóth Ignác elvtárs az Elektrotechnikai fakultáson nagyon jő eredményeket ért el. A téli szemeszterben tanulmányi eredménye a következő volt: matematika — kitűnő, ábrázoló mértan — jeles, mérnöki alapismere-Marga Mária, aki cikkével vihart Megbeszélést tart az Acéltell szerkesztő bizottsága kavart 5
