A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-30 / 22. szám
Lényegében a csecsemő- és gyermekhalandóságnak Is az elégtelen táplálkozás az oka, s az Ilyen gyerekek mind fizikai, mind szellemi téren elmaradnak fejlődésükben. Az ÉNSZ élelmezési és mezőgazdasági bizottságának jelentése szerint 1962—63 években a mezőgazdasági termelés világméretekben 3 százalékkal növekedett, vagyis alig többel, mint a Föld lakosságának növekedése (2 %). A termelés legnagyobb növekedései a fejlett országokban érték el; Nyugat-Európában a mezőgazdasági termelés 3 százalékkal, Eszak-Amerlkában 2 százalékkal emelkedett. 1962-ben az USA és Kanada búzakészlete 46 millió tonnára emelkedett, mely több mint az azévi termés. Ennek az óriási feleslegnek a raktárolása és eladása jelentős nehézségeket okoz. Ugyancsak Jelentős problémája például ezekben az országokban az egészségügynek a lakosság túltápláltsága következtében előálló, általános hízás, mely már ma komoly és nehezen megoldható problémát jelent. Amíg az USA-ban például egy lakosra napi 65 gramm állati fehérje fogyasztása jut, ez. Indiában csupán 6 gramm, Ceylonban 9 gramm, Peruban pedig 13 gramm. Egyidejűleg ez a gyermekhalandóság főoka. Ezekben az országokban még ma is 350 ezer gyermek pusztul el négy éves koráig, egyszerűen éhen halnak. m Hogyan, milyen módon lehetne segíteni az emberiség éhező kétharmadán? Állandóan gyakrabban halljuk azt az érvet, hogy az éhínségben szenvedő országok nyomoránank főoka ezen országok lakosságának nagyméretű növekedése. S ismételik a javaslatot, hogy az Ilyen országok életszínvonalát a szaporulat csökkentésével kellene emelni. Igaz, ez Is lehetne egy mód, de nem az egyedüli. Az érdekelt országok kormányai régebben meg akarják már — kevés sikerrel — valósítani. Ha az élelmiszertermelés elérte volna lehetőségei végső határát, valóban a populáció csökkentése lenne az éhség megszűntetésének egyedüli módja. Ám. ezideig még óriási tartelékalnk vannak, hogy az élelmiszertermelést a mai szint többszörösére emeljük. Az egész világon például kétszeresére lehetne emelni a termő területeket. Már maga ez az egy megoldás Is biztosítaná — még a. Jelenlegi alacsony hektárhozamok mellett is az emberiség élelmiszerellátását. S a tartalékok a hektárhozamok növelésével természetesen még csak emelkednének. Mexikóban a haladó termelési módszerek bevezetésével, a modern tudomány és technika felhasználásával alig tíz év alatt kétszeresére emelték a hektárhozamokat. Például Japánban és Olaszországban a rizs hektárbozama négyszerese annak, amit az indiai paraszt elér. A tejprodukció Izraelben és Hollandiában tízszer magasabb, mint a legtöbb ázsiai és afrikai államban. Az USA mezőgazdasági dolgozójának munkaproduktlvltása 1,6-szer nagyobb mint az angliaié, és 23-szor nagyobb, mint az Indiai paraszté. giteni a termőföld és a termelt növények szükségleteit. S a műtrágyákon kívül rendelkezésünkre állnak a modern vegyészet gyomirtó, rovarirtó szerei, vegyszerek melyek elősegítik a csírázást, az érés folyamatát, megakadályozzák a termés idő előtti lehullását. ■ Az Iparosítást gyakran az életszínvonal emelése egyetlen lehetőségének tartják. Elfelejtik azonban, hogy maga az Iparosítás feltételez bizonyos életstandardot ás elegendő munkabíró, fejlett munkaerőt. Vagyis először a lakosság fizikai erőlétét kell ezekben az országokban felemelni megfelelő táplálással ahhoz, hogy az iparosítás eredményes legyen. Ám ha figyelembe vesszük az elmaradott országok populációjának gyors növekedését és mezőgazdaságuk nyomorúságos helyzetét, megértjük az említett feladat teljesítésének minden nehézségét. Az élelmiszerek termelésének növelése nem oldható meg a termőföldek területének növelésével és a mezőgazdaságban dolgozók számának emelésével. Ellenkezőleg, egész sor fejlett államban ezek a mutatók csökkentek, annak ellenére, hogy a termőlés növekedett. Sikerük titkának lényege: vegyipari termékek felhasználása, mechanlzálás, szakszerű gazdálkodás. A trágyázás nem a modern kor felfedezése, de a modern mezőgazdasági módszerek hozták magukkal a műtrágyákat. Megfelelő megválogatásukkal tökéletesen ki lehet elé-A mezőgazdasági munkák mechanizálásával nemcsak azok a földterületek szabadulnak fel, melyeken az igavonó állatoknak takarmányt, termeltek, de az összes munkálatok gyorsabban, alaposabban és kevesebb emberrel végezhetők el. A gépek különféle munkákat végezhetnek, melyeket azelőtt kézzel, vagy más primitív módon végeztek, s emellett karbantartásuk és munkájuk olcsóbb, mint az igavonó állatoké. A legtöbb mezőgazdasági terménynél és háziállatnál — hála a modern genetikai elméletnek és módszereknek — a feltételeknek leginkább megfelelő, előnyös fajtákat tenyésztettek ki és hoztak létre. Ma Ismerünk terményeket, melyek különféle betegségekkel szemben ellenállóak, fehérjékben gazdag gyümölcsfajtákat, értékesebb tejet adó teheneket, kevesebb élelem mel, gyorsabban növekvő malacokat, melyek több húst és kevesebb zsírt adnak, tyúkokat, melyek több, mint 200 tojást tojnak évente. Oj fajok bevezetésénél azonban döntő fontosságú a helyes megválasztásuk. S különösen érvényes ez az elmaradott országokra, ahol gyakran extrémszerü éghajlati és talajfeltételek érvényesek, s ahol a termelendő és tenyésztendő fajták helytelen megválasztása nem vezethet a kivént eredményekhez. Ha Ál Asuli, a híres mohamedán orvos élne, ma még egy betegséget nevezne meg, mely egyformán a „szegények és gazdagok betegsége“, az atomveszélyt. Az atomveszély, a fegyverkezési verseny azonban nemcsak bolygónk számára jelent halálos veszélyt, de egyidejűleg fékezi a gazdasági haladást is ős legfőbb akadálya az éhség ellen folytatott harc sikerének. Ha az éhség elleni harcban felhasználhatnánk azokat az óriási anyagi eszközöket, melyeket évente a fegyverkezésre fordítunk, az éhség problémája hamar megoldódna. A leszerelés nem kimondottan politikai és hadászati kérdés, de az éhség elleni harcban is mérhetetlen jelentősége van. A leszerelés a bizalom megalapozását jelenti és az anyagi lehetőségek felszabadítását. A leszerelés az egyedüli út, mely megszabadíthatja a világ népeit az atomveszélytől és az éhségtől. A ZZ 100 + 1 és Véda a iivot nyomán feldolgozta: — dnba — 7
