A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-30 / 22. szám
Bratislavai Zenei Hetek Dr. Hajiét Lajos karnagy, érdemes művftsi Mintegy előfutárként az idén jubiláld — huszadik — Prágai Tavasznak, először került megrendezésre a Bratislava! Zenei Hetek“ nevet viselő hangverseny sorozat. Ennek az új létesítménynek kezdetét és végét a város és az ország jelszabadulásának napjai április 4. és a két felszabadúlásl dátum — május 9. határolják. A megelőző években csupán a Prágát Tavasz külföldi vendégel közül jöttek le páran városunkba szerepeint, de az a tény, hogy ezeknek a fellépéseknek a színvonala süllyedő tendenciát mutatott, vetette fel a résztvevőkben az önálló zenei rendezvény élerehívásának gondolatát. Ennek a gondolatmenetnek a megvalósulása az Idei első Zenei Hetek, melyeknek központi dramaturgiai gondolata századunk és napjaink alkotásainank bemutatása volt. Természetesen a bemutatott müvek súlypontját — a külföldiek mellett — a szlovák szerzők legújabb alkotásai jelentették. A hat szimfonikus koncertből hármon a Szlovák Filharmónia, kettőn a bratislavai Rádiózenekar, egyen pedig a prágai Rádiózenekar szerepelt. Az ünnepi megnyitó esten a Szlovák Filharmóniát állandó karnagya, dr. Rafter Lajos vezényelte, aki közvetlenül az ünnepi est előtt kapta meg az „Érdemes művész“ kitüntetést. A közönség lelkesen ünnepelte közszeretetben álló karnagyát. A hangverseny zöme új müvek bemutatásának jegyében zajlott le. Az tdősebb nemzedéket Dezlder Kardos V. szimfóniája, valamint fán Zimmer VI. szimfóniája képviselte. Lényegesen Izgalmasabb volt azonban a fiatalok bemutatkozása. A szlovák zenei életben az 1957— 60-as évektől kezdve új Irányzat Indult, melynek legjellemzőbb vonása az új kifejezési lehetőségek keresése, az egyéniség előtérbe kerülése, valamint a század stílus Irányza-, tálhoz való nyílt csatlakozása. Ennek az új Irányzatnak két legmarkánsabb képviselője Hja Zeljenka és Peter Kolman. Mtnkettőjük bemutatásra került müve — az „Auschwitz“ és a „Monumento per sei mlltcmt“ — közös eszmei tartalom — a bestiális tömeggytlkosságok ellent tiltakozás szolgálatában áll. Más-más kifejezést eszközökkel, de mindketten roppant szuggesztív és megdöbbentő erejű zenét komponáltak. A többt érdekes külföldt mü közül, megemlítendő a ■ lengyel Wltold Lutoslawskt teljesen új-Jelenet az „Örvény* c. operából szerű szerzeménye, melynek érdekessége, hogy a zenekari részt és a kórust külön karnagy vezényli. A kamarazene sorában a budapesti Tátrai vonósnégyes Bartók estje, Zuzana Ruzlöková Bach matinéja, valamint Vára Soukupová dalestje emelkedett ki. A Szlovák Nemzeti Színház színpadán két nagy jelentőségű esemény zajlott le. Az első a brnól operatársulat — Bohuslav Martlnü „Görög passió“ című gyönyörű , müvének kifogástalan előadása, a másik pedig Eugen Suchofí „örvény“ (Krútiíamj című művének felújítása volt. A felújítás, mely méltó befejezése volt a majd öt métlg tartó Zenei Heteknek — jelentősége abban rejlik, hogy a mü ismét eredeti alakjában az első verzióban jelenik meg, azon a színpadon, ahonnan 1949-ben elindult s eddig 24 európai színpadot hódított meg. Az első „Bratislavai Zenei Hetek“ azzal a nagy jelentőségű művel zárult, melynek ősbemutatója a mai szlovák zenekultúra kiindulását megalapozta. VARGA JÓZSEF Bacsó Lyka Karolától A budapesti televízió, rádió és sajtó egyöntetűen közölték a hírt, hogy Lyka Károly, ma már európai hírű műkrltlkus május havában elhunyt. A hír minket Szlovákiában Is érdekel, hiszen Lyka Károly nyltral származású volt, a nyltral temetőben pihennek szülei Is Bártfay Gyula művészi kivitelű síremléke alatt. Lyka Károly 96 esztendőt élt, apja 93-at. Mindketten majd száz évig éltek teljes szellemi frissességben. Apja jónevű építész volt, akinek alkotásai ma is dlszel Szlovákia legrégibb városának, hiszen ó alkotta a kupolás nyltral városházát, a törökkaputérl kaszárnyát, és az egykori Schiller szállót, mely a front alatt kiégett és melynek helyébe a mai Zobor hotel épült. 1869. Január 4-én született és már a nyltral gimnáziumban feltűnt különös tehetségével. Minthogy Jól rajzolt és festett, apja ót Münchenben és Rómában taníttatta tovább. Mégsem lett belőle festő — tehetsége éppen mások alkotásának felbírálására és értékeléséhez vezette. Műtörténeti szakkclkkelvel már fiatal korában jó nevet szerzett magának, mint a Budapesti Hírlap, vagy az Oj Idők munkatársa, 1902-ben Művészet cím alatt lndltótt lapot. Bátor tollú kritikus volt — ő népszerűsítette magyar földön a francia impresszionistákat, mint van Goghot,- Delacrolx-t, Menetet, Renolrt, Gauguint, vagy Cézannet, ő mutatott rá elsőnek Rodin őstehetségére, ő tört lándzsát Szinyel Merse Pál mellett, akit a magyar képírás úttörőjének nevezett. Rlpl Rónainak, Paál Lászlónak, sőt magának Munkácsynak is ő volt első propagátora. Természetes tehát, hogy a felszabadulás után munkássága csak felpezsdült és ma már sok szakkönyvével Irta be nevét a magyar művészettörténelembe. 1980-ban beszélgetést folytatott a pesti rádió riporterével, akinek elmondotta, szeretne hazamenni Nyltrára, ahová annak Idején minden nyáron ellátogatott, mert az idén van 72. érettségi találkozójuk. Csak attól fél — tette hozzá — hogy már egyediül marad a nyltral osztályból. Ügy Is volt már akkor is. Most pedig ő is örökre elbúcsúzott az öreg nyitral iskolától és Szlovákia földjétől, melyet úgy szeretett. M. L.
