A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-30 / 22. szám
Aztmbiristg Szegények betegsége - az éhség • A volt gyramatok problémái • Vegyiipar hiányában óriási károkat okoznak a kártevők • Az 1962—63-as gazdasági év a számok tükrében • A hízás komoly probléma az USA-ban • Hogyan oldani meg az éhség, mint világprobléma kérdését? A1 Asuli nagy mohamedán orvos ezelőtt kilencszáz évvel két csoportra osztotta a betegségeket: „gazdagok betegségei“ re 0s „szegények betegségeidre. A gazdagok betegségei aztán változtak a korokkal, a szegények betegsége mai napig azonos maradt a kilencszáz év előttivel — az éhség. Korunkban szinte hitetlen és viszonyiank között fantasztikusnak tűnik az állítás, hogy napjainkban az emberiség kétharmada éhesen tér aludni. Naponta egyszer esznek, szokszor még egyszer sem. Ma még évente 30 millió ember hal meg éhen Földünkön. Ázsiában, Afrikában és Dél-Ameríkában. milliók és milliók Indulnak évente vándorútra’ az éhség — szárazság vagy árvíz okozta terméketlen esztendői — következtében és nagyon sokan nem érik el utuk végcélját Hogy csak két példát említsünk; az 1946— 48-as években Indiában 12 millió ember indult ilyen éhség-vándorútra, Brazílában az 1951—53-as években pedig 25 millió ember. Igen, ma az emberiség kétharmada nem lakhat jól kedve szerint. Nem is sok év múlva Földünkön kétszer annyi ember él majd, mint napjainkban. Miből él majd meg ennyi ember? Feltűnő, hogy az összes országok, ahol ma, vagy a múltban dühöngött az éhség, gazdag és hatalmas nyugati országok gyarmatai voltak. A még ma is éhező nemzetek járultak hozzá, hogy az anyaország ipara és népének életszínvonala kifejlődjön. Évszázadokon át nyersanyag lelőhelyek és munkaerő tartalékokat jelentő bázisok voltak ezek az országok a gyarmattartó hatalmaknak, melyeket a végletekig kiaknáztak, ök maguk nem fejlődhettek. Iparuk és nemzetgazdaságuk minimálisan alacsony színvonalon maradt. Mindennek a következményét ma érzik, amikor kiharcolták szabadságukat és függetlenekké váltak. A racionális gazdálkodáshoz hiányzik a mezőgazdasági gépiparuk. Ezekben az országokban gyakran még ma is az ásó a föld megmunkálásának egyedüli eszköze. S annak a ténynek, hogy nincs saját műtrágyát gyártó vegylíparunk, a következménye, hogy egész Ázsia például csak 10 százalékát használja fel a világ műtrágyatermelésének. így hát a — gyakran kiváló minőségű — termőföldek teljes kihasználása lehetetlen. Vegyipar hiányában tehetetlenek pélául a különféle kártevőkkel szemben, melyek gyakran a termés 25 százalékát elpusztítják. 1959-ben a világ gabonaterméséből egy milliárd tonnát pusztítottak el a kártevők, amit a felhalmozott gabonából még további 100 millió tonna követett. Ez a mennyiség napi 800 grammos adagok mellet 350 millió embernek lenne elég egy éven keresztül. Az elmaradott országok népének élete tulajdonképpen állandó harc a minimális élelemért, amely elég ahhoz, hogy az ember életben maradjon. Az elégtelen táplálkozás aztán permanens fáradságot, gyengeséget és betegségek iránti fogékonyságot idéz elő, s természetesen az alacsony munka és szellemi képességekben is megmutatkozik. a „császárnak" A tvrdoSini útkereszteződésnél egy nyíl mutatja az utat: Árvái duzzasztógát. Az út forgalmáról maga ez a tény beszél. Különösen nyáron.' Autó autót ér. Egyszer a sok autó között, mely az út melletti kis pékség előtt rendszeresen meg szokott állni, megállt fán Werich nemzeti művész, „A pék császárja, császár pékje“ című film főszereplőjének autója is, aki horgászatból tartott hazafelé. Werich kenyeret vásárolt a tvrdoSini péktől. Azóta hétröl-hétre csomag megy a péktől Ján Werich címére, Prágába, s benne — igen, nem tévedés — kenyér. Közönséges ... azaz, hogy bocsánat, nem Is annyira közönséges kenyér. Inkább kész csemege... A kis pékműhelyben — talán már negyvenéves ts megvan — Juraj BetuSták és Jozef Golbofí pékmesterek éjszakáról-éj szakára dagasztják, mérik, formálják, sütik és szedik ki a kemencéből a kenyereket. S emellett maguk hasogatják a fát a kemencébe és a kemencét ts maguk fütik ki. Mtért? Mert a panaszkönyv rengeteg dicsérete a köztársaság minden tájáról, hogy az „0“ kenyerük a legjobb, hajtja őket és arra készteti, hogy inkább néhány órával többet dolgozzanak, sőt, néha még a kemencét is megjavíttasSák a saját pénzükön, csakhogy megtartsák a jó hírüket. Nem igyekeznek feleslegesen, valóban kiváló kenyeret sütnek! Szöveg és képek: K. Bachan Kenyér
