A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-05-30 / 22. szám

Volgográd Nyáron olyan ez a város, mintha mindig ünnepelne. Korszerű repülőtere zászlődlszben fogadja a szovjet és a külföldi turls­­tők naponta érkező népes csoportjait. A zeneszó, amely az érkezők fogadtatását még ünnepélyeseb­bé teszi, elkíséri az embert a 'város legtávolabbi részébe Is. Győzelmi Indulók akkordjai szárnyalnak a páradús levegőben, mintha azok is siettetnék a mőr hetvenöt kilométer hosszú Volga‘parti város terjeszkedését. Az utcákon reggeltől késő estig emberáradat hömpölyög. Nem a helybeli lakosság üti el sétálással a napot, hanem az ott­honosan mozgó Idegenek hajszoljak a feledhetetlennek tűnő élményeket. Az asszonyok többsége főleg a fényűzően berende­zett kirakatokat csodálja és a zsebpénz sorsa felett Ítélkezik. Majd a bevásárlás után elégedettségről tanúskodó arccal követi a történelmi jelentőségű helyeket sorra látogató csoportokat. A műemlékké nyilvánított Volga-partl malom körül szünet nélkül nyüzsögnek az emberek. Méregetik és fényképezik a szemben lévő házig terjedő távolságot. S bizony ez a hőz, amelybe a német betolakodók a sztálingrádi csata idején be­fészkelték magukat, csupán százötven méterre van a folyó szélétől. Mindenki csodálkozik hogy Pavlov szerzsant harci egysége, amely a malomban foglalt el tüzelőőllőst, hogyan tud­ta hónapokon keresztül megakadályozni a fasiszta túlerőnek, hogy a folyó széléig nyomuljon. S hogyan futotta erejéből még arra is, hogy a házban fészket vert németeket megsemmisítse? A történelmi nevezetességű traktorgyár, amely a második világháború alatt harcokcslkat gyártott, s amelyben még akkor As épüli emlékmű egy réssé a Mam«|«v kurgánon A hajóállomás környéke sem szünetelt a munka, amikor a fasiszták tűz alatt tartatták, a lőtogatók érdeklődésének középpontjában őll. Melegséget su­gárzó szemek ezrei csodálják az emelvényen pihenő T—34-es harckocsit, amely Berlinig kergette a fasiszta megszállókat. Volgográd ia látnivalók kiapadhatatlan forrása. Egy nap, de még egy hét Is kevés ahoz, hogy az ember mindent, ami érdek­li, megtekintsen. Az említett helyeken kívül a legtöbb cso­­dőlója a Volgőra épült vízi erőműnek és a Mamajev kurgénnak, a város fölé emelkedő dombnak van, amely a sztálingrádi csata Idején kilencszer cserélt gazdát. Majd a pihenéssel párosított városnézés következik. Ezt mindenki a maga módján értelmezi. Sokan a hatemeletes házaktól szegélyezett széles utcők közepén húzódó végeláthatatlan parkok fáinak árnyékában várják az est beköszöntését. Mások a szórakozóhelyeken kötnek újabb­nál újabb ismeretséget. De azért talán a legtöbben a hajókirán­dulást választják, mert a Volgáról megláthatják a nyolcszáz­ezer lakosú várost teljes nagyságában és pompájában. S míg a kiváncsi Idegenek minden másról megfeledkezve gyönyörködnek a sok látnivalóban és kegyelettel adóznak a sztőllngrődi hősök emlékének, addig a volgográdiak, az alumíniumgyár, a vegyipari kombinát, a gép- és traktorgyőr dolgozói újabbnál-újabb munkaslkerekkel öregbítik jó hírnevü­ket. A különböző Irányzatú öt szaktanlntézet és tizennégy tech­nikum diákjai pedig szorgalmas tanulással igyekeznek méltók lenni a vörös világra szóló hírnevéhez. Az építő munkősok keze nyomén új házsorok, utcák és a leg­kényesebb Ízléseket Is kielégítő kultúrpaloták születnek. De befejezéshez közeledik a Mamajev kurgánon épülő monumentá­lis hősi emlékmű építése Is, amely megörökíti a város hős védőinek halált megvető bátorságát és a német fasisztákra mért megsemmisítő csapősőt. PATHÖ KAROLY A szervezet rejtélye Szlvbfinta Imákkal kereste lel a jarosx tavli orvosi egyetem sebészeti klinikáját Nntalja K. Ai első vizsgálatok terjedel­mes sxlvtájt daganatot matattak ki. A röntgenfelvétel megdöbbentette az or­vosokat. A szív mellett ugyanis világo­san kivehető volt egy embrió. Ax asx­­sxony 35 ive, sxoletAsótSl kezdve hor­dozta szervezetében a magxatot. A mű­tét, amelyet PJotr Mlhajlov, a tapasz­talt sebész végzett el, másfél éráig tar­tott. Natal j a K. moat a okkal Jobban érzi magát, mint az utóbbi években ét ha­marosan elhagyja a kórházat Váratlan látogató Fergana főutcája egy pillanat alatt elnéptelenedett. Nőtte, a tóvárosi cir­kusz itt vendégszereplű nffsténytigrls „sztárja" véletlenül kiszabadult teher­autón élló ketrecóból. Bfikósen elban­dukolt néhány száz ház mellett, a le­vegőbe szimatolt ós betért egy üzletbe. Az elirusttók elrejtőztek. A tigris pillan­tásra ae méltatta az édességeket ás a fűszereket: egyenesen a húsárú osztály­ra tartott. A válogató vendég elfogyasz­tott 13 kiló klobószt, majd kisétált ax utcára. A rendőrség azon tanakodott, hogyan foghatná el a tigrist. A problé­ma végül is erőszak alkalmazása nél­kül oldódott meg. Nőtte ugyanis Jót ivott a közeli vizezárokból, aztin Jól­lakotton és elégedetten visszatért ket­recébe. Már ők is korcsolyáitok Mindkét végón kihegyezett csont ke­rült elő az egyik ásatásnál. A osont fal­sé részét talpform&Jára faragtik, ax al­ja pedig tükörsimára volt csiszolva. — Mi lehet ez? — törték a fejüket a régészek, amikor Kazahsztánban, a Borovoj falu közelében végzett ásatáskor előkerült ia lelet, amely ugyancsak ha­sonlít a modern gyermekkorcsolyához ... Hosszas vita után a szakemberek arra a következtetésre Jutottak, hogy őzeink mér 14—13 ezer évvel ezelőtt la kor­csolyáztak. Az elszabadult „bolha“ Az Uraiban, Szverdlovzxk megyében él Alekszander Sxlsxoljatyln, aki gynfás­­doboz nagyságú Játákmackét készített. A kis macikéit fel la lehet bűzni, a akkor mancsaival égy magánál kiesebb hord út görget. A játékmacké 300 apró darab­­bél készült, vannak köztük mikroszkú­­plkus nagyságúak Íz. Alekszander Szlzzoljatyin még ennél kisebb állatkát le készített — egy élet­nagyságé bolhát. S az ural! ezermes­ter, mint Lxxkov történetének hőse nem­csak hogy megpatkolta, hanem még motort Is szerelt belé. A bolha egymás után harmincszor tudott ugrani. De lad­­dlg-addig ugrált, míg egy szénaboglyá­ba aaett. El Is tűnt, benne, mint a tö a szalmakazalban. Hiszen mindössze másfél milliméter nagyságú volt. 5

Next

/
Thumbnails
Contents