A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-05-23 / 21. szám

Ez az asszony, aki a bajomi mufti lánya, vagy mije volt a vásár rajtaütéséig. Ak­kor Fikvijének hívták, most pedig úgy hívják, hogy Piroska. Méghozzá Török Pi­roska. Hiszen minden bevándoroltnak muszáj az anyakönyvben nevet adni. Leg­inkább azt, ahonnan jött. De honnan jött Piroska? Először is nem annyira jött, amennyire inkább hozták (igaz, hogy ő se bántál, de honnan hozták? Bajomból hoz­ták. de . . . Bajominak mégse lehetett ne­vezni. Mert egyrészt már van itten egy Bajomi András nevű felesküdött. Legyen hát Török. Isten neki. A két kis gyereket úgy írták be hát az anyakönyvbe, hogy az apjuk neve Szappanos József, anyjuk neve Török Piroska. Miután a pap, Köteles Áron megkeresztelte. A kislány Piroska, a kisfiú Jóska, és olyan jó a nevüket kiáltani, hogy Jóska, Piroska! Vagy: Piroska! Jóska! Melyiknek a neve lobban belé előbb az anya szívébe. Milyen jó e két gyermekkel a szívében éln', lenni, most sulykolni, majd káposz­tát savanyítani, dagasztani, tormát ásni, kökényt szedni, aszalni, kenyeret sütni . .. Néha szunnyadón, de néha éledőn villan fel benne a múlt: a mufti háza, tornáca, a rácsok sejtelmes derengése, a rabnők, a dervisek, de még ezek! Hanem a túlfű­tött, fülledt szobák, s a vér szinte félel­mes követelőzése! És mindennek, vágy­nak, hitnek, létnek a teteje, amikor végre megmarkolhatta egy férfinak, Réthy Ba­lázs papnak a girimancát. Most elpirult, mintha a víz gyűrödzö tükrén élővé fodrozódna a múlt. Majd megsápadt s széjjelnéz, vajon nem látta meg más a víz tükrén, hogy az ő számára mit jelentett a múlt? Egyszeriben maga se tudja, hogv a kislányának, Piroskának ki is hát az apja? Réthy Balázs vagy pe­diglen Szappanos Jóska? Szappanos Jóska, persze, hogy Szappa­nos Jóska, de . . . akárhogy is lenne, már mindegy, csak . .. gyermekei legyenek az embernek, meg... élete legyen ... És egyszeriben olyan széppé szelídül minden. Mintha azt a pompás, szép dolgot csak álmodta volna. Hiszen, a sok sok ezer és és százezer és millió hárem lakói sokszo­rosan megnagyítva álmodják mindazt, amit emitten nem tehetnek. Ö okos volt. meg­annyinál különb vo^. hogy az egymásra omló álmokat legalább egvszer. egyetlen egyszer valóra váltotta Méghozzá egy pappal. Az Isten szolgájával. Vagyis Mo­hamednek . . A gondolatsor elakad Nincs tovább Mint hogyha most a gondolatnak ezen a pontján által lépett volna valami nagy. Igen nagy folyón, és soha, soha nem lép­het oda vissza Még múltja sincs tulajdonképpen, hiszen azért pompásabb, káprázatosabb egyre a Jövendő, csak az ura, jó Szappanos Jóska lenne már idehaza! Ez lenne élete minden értelme, célja, törvénye Meg aztán a két gyermek! Meg esetleg a .,. még az ezek után születendő többi gyerekek! Meg a mosószék meg a zsákok meg az egész mosott és mosandó ruha, meg a sulyok, meg az egész tenni­való a mezőn és a ház körül... De ... hol van az ura, jő Szappanos Jóska? Hát hol van? S ahogyan belenéz a messzeség­be, mintha nézése időn, távolságon átha­sító sikoltás volna. Odább, a csetkáka közül gyermekek vi­dám zsibongása hallik. Megszaporodtak, hisz olyanok ezek itt, mint a rucák, vagy a kismalacok. Igen hamar megtalálják egymást. Bent, valahol távolabb, valame­lyik udvaron tölgyfadeszkát fűrészelnek, s ez úgy hallik ide, mintha egy óriási nagy ember horkolna egy óriási nagy­álomban, khorr ... khorrr ... gurul széj­jel a horkolás, mintha minden fűrészfog­ból vaskarika ugrana ki és gurulna, egyik erre, másik arra. Más az, ha hosszában, deszkának, vagy pallónak vágják a tölgyfát, és megint más, ha csak úgy, keresztbe. S ezen túl, de inkább ezen felül az egész falu egy kakaskukorékolás. Vagy időváltozás lesz, vagy csak rájuk jött a happáré. A Szilfa-utca délnek jön ki a faluból egyenest, de a faluvégen egy ága megtö­rik a vályoggödörnek, s ezen túl egy da­rabon utca is, dűlő is, s egy szekér kotyog rajta a faluba befelé. A hámban két ló, meg egy lógósló, a szekéren verestök, a tök tetején egy ember kucorog. Cseppentő Ferenc Már odábbről a sulykoló asszony­ra pislog, aki már nem is sulykol, a hol­mit rakja belé egy lapos dézsába, de most felegyenesedik. kezeszárát csöngetve, 'csorgatja a vizet s nézi a közeledőt. — Hé — húzza meg Cseppentő a gyep­lőt. Az istrángok lazulnak, a szekér kottyan még egyet, s nyújtó megnyikkan, meg­áll. — Jónapot, Piroska. — Jónapot. Hol vót? Tökír vót? '—Tökír. Megért, aztán... csináljuk, míg időnk van hozzá. Neked nem kell valamit segíteni mostanában? Szóljál csak, bátran. Csináljunk mink, hiszen tu­dod te azt. — Tudom, tudom, én nem is tudom, hogy mit csináltam vóna a két gyermek­kel. ha ... kigyelmedék nem segítenek, de mondja! — Mit? — Hát azt, hogy... Kigyelmed már itthon van több mint két hete, vagy há­rom is lesz mán, aztán ... az én emberem még mindig oda van. Hiszen azt mondta akkor, hogy . . jönnek azok nem soká, hát mondja, miért nem jönnek? Vagy be­fogták megint, vagy leütötték, oszt ki­rabolták. hát mondial — Nyugodj csak meg. Mondom, hogy hazajönnek hamarosan. Van valami . . rö­vidséged? Segíteni kéne valamit? Segí­tek én. Csak szóljál egész bátran. — ft. hiszen . .. köszönöm szépen, ha kigyelmedék. meg aztán a falu ha nem segített volna... De mondja! — Mit? _ Hogy hát ez az ember valamiféle asszonyt fogott volna? — Ne beszélj bolondokat, vagy elment végképp az eszed? Kell is a. .. török asszonyt fogni, a fene. Hiszen jobban tu­dod te azt, mint én ... — röhög egy sort. Aztán komolyan mondja: — Nem akarta olyan cábárul hazajönnik, hiszen ... Be­csapta őket egy örmény lókupec, hogy a fene ette vóna meg. Kehes lett a lő. — Milyen ló? — Hát amit vett, vagyishát vettek. — Ö, hát honnan volt neki pénze lóra? — Honnan a fene. Hát nekem honnan vót? Csak... nem jöhetünk haza ingben­­gatyában! Jól van az. Hamarosan itthon lesznek, lóháton, nyalkán, meglásd! Na, de ... menjünk, mert így nem haladunk. Csillag, Kesely! — Gyeplő feszül, a lovak indulnak. — Jó lesz innen odább állani, mert egyre többet kérdez ez az asszony. Piroska csak áll, s csak néz a távolodó szekér után, zokog, de mintha az ő szívén keresztül a föld mélye zokogna. Milyen elképesztő különbség a mostani Piroska, meg a régi Frekvije közt! Nem azért, hogv az török volt, ez meg már magyar, hanem azért, mert annak a nőnek még nem voltak gyermekei, de ennek meg már vannak! Az édésanya közt meg a csak asszony közt olyan nagyon nagy a kü­lönbség, hogy alig kimondható. Néz a távolodó szekér után, néz, aztán felveszi a lapos dézsát, két fülét megmar­kolja, s viszi be. Hiába van itten a házuk a falu végén, mégis az egész falu szeme előtt van. Nemcsak azért, mert kivétel nélkül min­den házra, portára, családra vonatkozik a falu törvénye, hanem inkább azért, hogy oda van szegény asszonynak az ura és vigyázni kell rá. Gyerekek is vannak, az asszony is csak most válik magyarrá: mi több, Szappanos Jóska se ide való, hanem Szalontára. De hogy miért ragadt ez belé itten ebben a kotus, vizenyős fészekbe, mikor olyan rangos városban élhetett, mint Szslonta . . . azt csak ö tudja. Éspedig tudja egészen bizonyosan. Hiszen ő nem élt Szalontán, csak ott lakott. S a kettő között nagy a különbség. Zsoldba mehe­tett volna ugyan, vpgy a szalontai várba, vagy a sarkadiba, vagy pediglen Váradra, de ehhez nem fült a foga. Szabadnak len­ni, mint a réti sas! Az az igazi. De a sast is lelövik néha, a hurokba .!. Ilyen hurok volt a ladánvi vásár, de erre ráfizetett. Mióta oda van, a közeli s távolabbi szomszédok is át szoktak nézni, ha nem is jönnek mindig át. de benéznek, az ud­varra a kerítésen, még aki itt megyen el az utcán, az is meglassítja a lépteit, s be­bámul Nem régóta élnek ezek itten a fa­luban, és mégis sok titok vette őket körül. De ez még jő. hiszen a titokzatos embe­rek nagyon érdekes emberek és haszno­sak is lehetnek Meg aztán . .. vannak itt szépszámmal, akik ió példával iárnak elől. Olyanok, akiknek mintha szintén meg vol­na a saját külön titkuk. Eltelik megint egy nap. Szappanos Jós­­káné már a megszáradt zsákokat, pony­vákat szedegeti össze a ktfeszített kötélről (egyik vége egy szilvafán, másik vége a szélső tornácágoson), s közben a falu hol közeledő, hol távolodó zajába, zörejébe hallgatózik Lovasok trappéinak fent, a Nagv utcán, libák repülnek előttük, az eleje már erre száll el nagy kerülővel. Por kavarog onnan felül, mint a felleg. Hogy aztán másmilyen zajok, lármák ke­rekedjenek megint Kimegyen az utcára, s megáll a vizek szélén s csak néz arra. naplementének, csak néz. mint ahogyan tegnap is nézett, meg minden nap nézett kerek két hét óta 12

Next

/
Thumbnails
Contents