A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-23 / 21. szám
U. ROZSGYESZTVENSZKIJ Qifzitmfíjátéfí Száguldó felhők, súrolják * a fenyőket. Induló szélben tenger szaga száll. Hosszú játékba kezdenek a gyerekek a parkban . fésült virágágyaknál. Régi játékhoz nem térnek már vissza, lejárt az indiánok, banditák kora. Űj játék kezdődik! Mindenki figyeljen! Neve: MERÉNYLET AZ ELNÖK ELLEN! Kék kisautóban feszül már az elnök s teljes erejéből hajtja a pedált. Kén amazokat, ne mindjárt öljék meg, Várjanak egy kicsit annyit kér csupán, S hogy ne tegyék vele azt a pádnál" hanem amott távolabb, a legyűrt talajon a bokrok közelében. Mögötte az őrök texasi-nadrágban, mindegyiknek két-két colt van az övében, A komoly testőrség halad lép feszesen a Délen népszerű szombrérókban. Jaquelin mellettük hajtat el rolleren, szoknudcskája a térdig sem ér. Az elnöknek illik a szerepe. Nem fél. Gyorsít és az őrök kissé lemaradnak. Ekkor lövés dörren. Újra. 4 A fegyverek újra felugatnak.., Az elnök kibillen a kisautóból, indul a pad felé — lassan botorkálva, Nem kell gondoskodni itt az orvosokról, Rendkívül elfoglalt, nagyon elfoglalja a saját halála. Régi játékokban megszokott sokmindent Most: gyorsan az asszonyt hívjátok idei Szegény Jaquelin; Sír. Igazi könnyekben úszik a szeme. Apró szilánkokban hullik a poros Nap Vasárnapi séta Egy negyedórányi parázs veszekedés után a férfi végül is beadta a derekát, Jó, kimegy a gyerekkel, hadd szívjon az is egy kis friss levegőt, de kocsiról szó sem lehet, arról egyszer s mindenkorra mondjanak le, hogy ő férfi létére babakocsival andalogjon az utcákon, piruljon ismerősei csúfondáros tekintete előtt; a gyerek elvégre már tizenöt hónapos, jöhet nyugodtan a saját lábán, legjobb lesz, ha abbahagyják ezt a nagy kényeztetést; a huszadik század második felében a társadalomnak erős, éptestű férfiakra van szüksége, nem nyimnyám, babakocsiban nevelt, kényes puhányokra ... Mogorva arccal fogta a csikóként ugrándozó tökmag-embert, - ráparancsolt, hogy viselkedjék férfimódra, s kilépett vele a kiskapun. A magasban fecskék csiviteltek. Ibolya- és egyéb tavaszi illatot éreztek, lábuk előtt piros-szárnyú bogarak sütkéreztek, a férfi arca lassanként megenyhült, le-lepillantott a tipegő, kötött sapkás gyerekre, s mellében nagy nagy tavaszi nyugalommal beszélni kezdett hozzá: — Magad is láthatod, hogy ennek a tavaszi sétának csak így van értelme. Anyádat viszont gyakran lehetetlen meggyőzni a dolgok helyességéről. Az, hogy most megegyeztünk, csupán azt jelenti: unta a vitát Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy aki unja a vitát, annak nincs is igaza. Erre a későbbiek során magad is rájössz, egyelőre igyekezz a járdán maradni, és ne engedd el a kezem. Az utca tele van tavaszi pocsolyával, ha valamelyikbe beleesnél: anyádnak lenne igaza, holnap újra üzembehelyezné a babakocsit. Légy tehát fegyelmezett: viszonylagos szabadságod érdekében. Felületes szemlélők szerint — belátom — egyáltalán nem vagy szabad, vagy legalábbis nagyon csekély szabadsággal rendelkezel. Másrészt itt állok én, ezen a tavaszi utcasarkon, első pillantásra, mint társadalmunk teljes jogú tagja, a korlátlan vasárnapi lehetőségek útkereszteződésén, s Íme, minden lépésem hozzád igazítom Arról nem is beszélek, hogy ma délután sakkozni akartam, azután egy két fekete erejéig beülni a presszóba, hatkor megnéztem volna a Winettout stb., de például az imént is úgy fordultál velem az állo'más felé, olyan lendületes biztonsággal, mintha nem is az apád, hanem tizenöthónapos kisfiad lennék ... Ojabb döntésed azonban nem valósítható meg ilyen egyszerűen: erre a virágzó cseresznyefára nem mászhatok fel veled semmiáron, bár belátom, nem rossz gondolat — micsoda illat lehet odafenn a töménytelen virág között —, az a fa ugyanis nem a miénk (légy törvénytisztelő, fiam!), korszerű fogalmazásban: személyi tulajdon, akárcsak ez a Volga, melybe erőnek erejével bele akarsz ülni. Azt mondom tehát, fiam, hagyjuk békén ezt a Volgát is, ha egyszer már a babakocsiról lemondtunk — lehetünk mi így is nagyképűek, ha kedvünk tartja. Te már el is kezdted a nagyképűséget, ügy rohansz el a könyvesbolt előtt, minden érdeklődés híján, mint akinek kisujjában van az egész világirodalom, vagy mintha ismernéd családod pénzügyi helyzetét__ Büntetésből nem megyek be veled % cukrászdába. Ezt szeretem, amikor ilyen nyugodtan, határozottan előkelő fölénnyel sétálsz mellettem, bárki láthatja: két komoly, kiegyensúlyozott lélek, két valóságos hadvezér tart tavaszi seregszemlét. Csak semmi szeleburdiság, fiam, csak semmi szélsőséges megnyilvánulása vérnek és örömnek! Nem értem például, miért rúgtad bokán ezt a tekintélyes öregurat, aki itt ment az imént nyalkára mosdatott kutyájával. Persze, megérdemelte, szó se róla, hiszen egy, csirkefogó, másfél évig vezetett az orromnál fogva azzal, hogy lakást szerez, de ez még előtted történt, erről te még mit sem tudhatsz, különben is senkit sem illik nyilvánosan bokán rúgni. Most meg mi ütött beléd, hogy ilyen mogorva képpel bámulod az embereket, mintha csupa háborús bűnös között járnál? Mit ingatod a fejed állandóan, nü ellen van kifogásod? Jó, jó, hát nincs minden a legnagyobb rendben, vagy legalábbis: nincs úgy minden, ahogy az ember szeretné, természetesen vannak még bizonyos hiányosságok, s te még nem is tudsz mindről; téged pillanatnyilag az a felszaggatott járda, ez a viszonylag aprócska gödör idegesít s ejt kétségbe a lábad előtt. Állítani, fiam, hogy ez még nem ok a világ általános és teljes tagadására. Az arcod viszont most olyan, hogy az ember gondolkodóba esik: nem tudsz-e vajon á többiről is. A többi gödörről és szakadékról. melyek a világot át-meg át hasogatják, melyek emberek, népek, nemzetek között tátonganak? Az arcod most olyan, mintha már hallottál volna a sikkasztókról és csalókról, a kisstílű és a nemzetközi szélhámosokról, mintha tudomásod volna az elvekről, melyek nevében gyilkolni lehet, a tábornokokról, akik „elvi alapon“ gyilkoltathatnak. Mintha hallottá) volna már Vietnamról, nukleáris veszélyről, atomaknazárról, gazdasági helyzetről, személyi kultuszról és a többiről — olyan az arcod! Azazhogy: ne tégy bolonddá! Miféle illetlen és szeles kacagás ez? Valamennyi járókelő felénk fordul. Hová futsz? Mondtam, hogy viselkedj rendesen, s ne engedd el. a kezem Micsoda öröm hasított beléd ilyen hirtelen? Miféle természetfölötti boldogság költözött beléd? Olyan az arcod, mint a szerelmeseké. Ez a kicsi tavaszi pillangó tette, volna?, Biztos? Akkor gyere, megfogjuk, fiam ...! Zs. Nagy Lajos YSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/% Full ászt ó a hőség, Én borzongok. Nézem. az örök nyomoznak. A gyilkos nincs kézen__ Nem igazából. Hisz gyermekjáték, Csak úgy, Üldözés fák közt, Fegyverek csaholnak, Vállamat rezgő ág legyezgeti, Vajon mit játszanak holnap e bomlott kor gyermekei? Ford.: Petrik József 11
