A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-16 / 20. szám
Sj. o r/s//e//e£A'/<’ 20 Csallóköz énekel... Ha a nagymegyeri énekkari fesztiválon csupán a résztvevő kórusok számát tekintenénk, akkor is imponáló benyomásunk lehetne: három vegyeskar, egy női és egy leánykórus, valamint tiz gyermekkar Csallóközből! A szombat est jelentős részét a Nagymegyerí ÜK és a Csemadok Vegyeskara, és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara adta. A hangverseny első számaként Kodály—Berzsenyi: A magyarokhoz c. kánonja hangzott el az említett 'két kórus, valamint a nagymegyeri iskolai énekkarok előadásában olyan színvonalon, amelyet egy-egy magyarországi dalostalálkozó is megirigyelhetne. Kodály e művének előadása ugyanis sokkal nehezebb annál, mint amennyire azt a szereplő kórusok általában érzik, s ezért a Forr a világ előadása igen gyakran csupán tömegek demonstrációja alacsony zenei színvonalon. — Ebben az esetben kellemes meglepetés ért bennünket: AG Tibor keze alatt a mintegy négyszáz nagymegyeri énekes egyetlen orgonaként zúgott és az átélés mellett még a legkényesebb „szabad nép“ — ritmusok is a helyükön voltak. A Nagymegyeri ÜK és Csemadok Vegyeskara Ág Tibor vezetésével változatos műsort adott elő. Az ötezer lakosú város kórusa a magyarországi falusi énekkaroknak is mintaképül szolgálhatna. Hogy a népdalok magávalragadó, erőteljes előadása a legjobb oldaluk, ez természetes. De örömmel hallottuk azt is, hogy Th. Arbeau, Giardini, és Friderici műveiben a finomabb színek és a polifónia iránt is van érzékük, sőt a stíluson belül is tudnak hangulati különbséget tenni. Ez a kórus most már kitűzheti célul, hogy az egyes szólamok még kiegyenlítettebbek legyenek. Ennek megvalósítására biztosítéknak látszik, hogy előadásukban a harmóniák tiszták, tehát az énekesek értik is azt, amit énekelnek, valamint biztosíték a karnaggyal való tökéletes összeforrottságuk. Munkájuk sikerét legjobban bizonyítja, hogy a fesztivál után kilenc új tag jelentkezett soraikba. A Tanítók Énekkara teljesítményéről csak szubjektív hangon tudok beszélni. Kezdettől fogva lenyűgözően hat rám az a lelkesedés és ragaszkodás, amellyel ez a testület dolgozik s engem személy szerint körülvesz. Mostani műsoruk konkrétabb kritikai értékelésétől — mivel munkájukban résztveszek, azonkívül vezénylésemmel egy, a részükre írt művemet is énekelték — úgy érzem, el kell tekintenem. De ugyanakkor hadd összegezzem azokat a szakmai benyomásokat, amelyeket az eddigi három találkozás után általánosságban elmondhatok. Ez áz énekkar zeneileg és a hanganyag' szempontjából kiváló képességű — köztük sok tapasztalt — énekesből áll. Különösen feltűnő a női kar értékes, zamatos hanganyaga. Ezt az előnyös adottságot a jövőben nőikari művek előadásával is gyümölcsöztem! kell. A férfikar is jó, de ahhoz, hogy az előbbivel egyenértékű legyen, ki kellene küszöbölni, hogy egyes kitűnő tagok rendszeresen hiányoznak, vagy ha ez lehetetlen, helyettük újakat kell toborozni. Minél hamarabb programba kellene állítani a rendszeres szolfézstanulást is. A szolmizálva olvasás elsajátítása nagymértékben fejlesztené az egyébként most is jó tanulási készséget. Ennek megoldása semmi akadályba nem ütközhet, hiszen a kórus élén olyan kiváló karnagyok állnak, mint Ág Tibor, Janda Iván és Schleicher László. Hogy a Tanítók Énekkara négy összpontosítás után ilyen színvonalú „főpróbával“ örvendeztethette meg közönségét, nekik köszönhető. Az énekkar kitűnő szólistákkal és szavatokkal is rendelkezik. Megható volt, ahogy pl. Szeder Irma mindhárom napon, „egyszerű kórustag“ a legnagyobb odaadással részt vett a munkában, s ezenkívül szombaton, mint szólista igen szépen énekelt, vasárnap pedig vezényelt. Ugyanígy Balogh Matild. Pazsiczky Rudolfné és Polák Imréné mind-mind olyan színvonalon énekeltek, hogy bármelyik színpadon megállnák helyüket. A műsor egysége miatt jobb lett volna, ha egyes „magyar nóták“ helyett népdalokat adnak elő, noha ezek közül valóban az értékesebbeket szólaltatták meg. Wurster Hona szavalata pedig azt mutatja, hogy az énekkar tagjai között még sok rejtett — vagy nem is rejtett — tehetség sorakozik. A testület rangját emeli az is, hogy a vasárnapi versenyen szereplő tíz karnagy közül három a Tanítók Énekkarának tagja. Rajtuk kívül természetesen még sokkal többen vannak olyanok, akik otthon kórust vezetnek, de ezen a fesztiválon nem szerepeltek. Mindkét nap minden mozzanata megörökítésre méltó és azt kell mondanom, bárcsak a magyarországi kórusmozgalom több képviselője hallgatta volna a csallóköziek énekét. Mégis, egyetlen cikk keretében lehetetlen mindenről beszámolni, mindegyik kórus munkáját részletesen elemezni. Az Ag Tibor vezette Nagymegyeri AKI fittörőkórusa kitűnt színes műsorösszeállításával és sokrétű kifejezésével, Szíjjártő és Németh-Samorinszky műveinek sziporkázó tolmácsolásával. Hasonló erényekkel dicsekedhet az „idősebbek“ között a Nagymegyeri ÁMNYKI Leánykórusa is. — Ág Tibor művészi elmélyültsége, zenei koncepciója termékenyen ható tényező Csallóközben, sőt azon túl is. Az egyes művek más kórusok által való átvételében, az előadói stílus rokonságában nyilvánul meg és természetes jelenség. Ugyanakkor kitűnik más egyéniségek ereje, színessége is, mint azt a Dunaszerdahelyen működő Molnár jánosné két kórusánál tapasztalhattuk. A Dunaszerdahelyi Üttörőház Énekkarának fő erénye a közvetlen, elragadó dalolás, az életteli, üde hangszín. Az AKI úttörőkörusa jó rit-> musával, erőteljes és tiszta hangzásával, a belső tartalom hatásos érzékeltetésével ragadott meg. Meglepetést nyújtott Jarábik Imre egészen fiatal énekkarának színvonala, A Csilizradványi Vegyeskar telt, erőteljes hangzású, tiszta harmóniákat intonálő együttes. Itt a fértikar kiegyenlítettebb, s a női karon van csiszolnivaló. A műveket átéléssel adták elő, s magyarországi szempontból különösen örvendetes, hogy itthoni zenénk egy olyan reprezentáns alakjának is felcsendült a műve, mint Sugár Rezső. — A Nagymegyeri AKI úttö-i rő kórusát Láncosné Krug Valéria vezeti. A gyermekkarok közül talán ők énekelték a legszebb, a legbársonyabb pianókat — kristálytisztán. A forte már nem anynyira tiszta (ezt azért érdemes megjegyezni, mert volt olyan énekkar — pl. a hősiek — ahol inkább a forte tisztább). A nagymegyeri énekkar előadása zenei szempontból biztos, kiíorrott. A fiatal karvezető munkáján látszik, hogy a vezénylés szakmai „titkaiból“ kevés alkalma lehetett tanulni, de a keze nyomán felcsendülő éneken hallatszik, hogy kitűnő muzsikus és pedagógusként tanította be a számokat. Az EKECSI AKI úttörőkórusa változatos műsorával, érett, telt hangzás sával, vezetőjének, Berényi fézsefnek elmélyült muzikalitásával tűnt fel. Ha több kórust összehasonlítunk, szinte természetes, hogy egyik-másik nem minden tekintetben, hanem valamely speciális területen nyújt jobbat a többinél. Az ekecsi kórusnál volt egy jelenség, amely minden más gyermekkarnál észrevehetőbben nyilakozott meg: a feltűnően kulturált és átgondolt dinamikai árnyalás, az egyes erősségi fokozatok közötti kézzelfogható különbség. Az Eperjesi AKI gyermekkara (vezetője Wolner Tibor), a Szarvai (Presinszkyné Fitos Gizella), a Bősi (Horváth Endréné, Szénási Piroska), a Nagymegyeri AKI (Szeder Irmai úttörőkórusai és a Somorjai Vöröskereszt nöikara (Ágh József) is mind elismerésre méltó,, kidolgozott, sikeres teljesítményt nyújtottak. A jó eredmények megörvendeztetnek, de elgondolkoztatnak, s már kívánják a jövő feladatainak számbavételét Mind a műsorösszeáliítás gazdagítása, mind pedig a hangzás kulturáltabbá tétele szempontjából mindegyik énekkar kitűzhet maga elé az eddiginél egy fokkal távolabbi célt. A műsorösszeállítás színesítéséhez leginkább talán a következő lehetőségek kínálkoznak: a) a magyar népdalok további ápolása mellett nagyobb számban jelenhetnek meg más népek dalai is; b) műsorra kívánkoznak a legjobb cseh és szlovák szerzők (régiek és maiak egyaránt) kórusművei; c) több helyet kérnek a nyugat-európai kórusmuzsika nagy mesterei; d) egyes kórusok megpróbálkozhatnak nagyobb Kodály gyermekkarokkal és Bartók művekkel is, valamint e) a Bartók—Kodály utáni magyar zeneszerző nemzedékek könnyebb, nehezebb alkotásaival. Ez lehet, hogy nagy követelménynek látszik, de nem máról-holnapra való javaslat. Ki-ki úgy valósíthatja meg, ahogyan képes rá. A hangzás fejlesztésében a legfontosabb és általános feladat, hogy minden kórus piano is, forte is egyaránt tisztán tudjon énekelni. Ez szintén hosszabb idő munkája, és az eredmény azon is múlik, (Folytatás a 11. oldalon) 9
