A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-05-09 / 19. szám

A Tátra vén hegyérlásal véres harcok tamil voltak húsz évvel ezelőtt. A föld rengett, az ágyúk dörögtek, az elnyomott néip fajdalmát, haragját, örömét neon csupán harci dalokban Juttatta kifejezésre, de az elnyom ék elleni felkenésiben is.

MlkuláS felett áillok, pontosain ott, ahol 1713-ibam halálra ítélték a legendás hírű hegyi legények kapitányát, JánoSlkot. A hagyomány szerint Juro JánoSlkot bal bordájánál fogva akasztották fel a Vág jobb partján felállított akasztéfa kampójára.

Mikulás a hegyek városa, egy darab kultür-toistőrla s az Alacsony-Tátira kapuja Is. Szemeimet a kémények erdeje felé fordítom, amelyek magasan a város fölött, a siető emberek fölé nyúlnak, akik napi dolguk után mennek, a fiatal, alig húsz éves ipari város utcáin.

— Poprádtöl kezdve a szovjet hadsereg gyorsan haladt élére. 1944 áprilisában elérték Mikulást — mondja Ilanovsk? alezredes. — összetalálkoztak az első szovjet és csehszlovák ejtőernyős partizánok, akik a SZNF megszervezését segítették, és a katonákkal s a forradalmi nemzeti tanácsokkal megalakították a politikai, kém és harci egységeket.

— Én magam is résztvevője voltam a duklal harcoknak. 1944 november elején ugrottam le a Három-tölgynél mint a Jeigorov csapat tagja. Tizennégy nap múlva azzal a megbízással küldtek Mikulásra, hogy hírszerző munkát végezzek. Feladataim közé tartozott, hogy megállapítsam az ellenséges katonaság mozgásának Irányát, hogy merre készítenek elő partizánellenes akciót. A partizánok akkor már valamennyi hegyaljai falut megszállták, de el voltak zárva az élelmiszer- és ruházati utánpótlástól. Hét napig Muranica elvtársnál 'rejtőzködtem, aztán felkerestem családomat Poruibán. Meg akartam szervezni a partizánok ellátását, hiszen ez Is feladataim közé tartozott. Sikerült is, az emberek életüket kockáztatták, segítettek, ahogy lehetett. Drappá elvtárs pénzt, ruhát adott. Zrník elvtárs, aki azóta meghalt, fegyverekről gondoskodott. Egyszer karácsony előtt élelmiszert és fegyvereket kellett vinnem a ipartlzánoiknak. Egy Sulek nevű polgár segített a szállításban, aki kocsit és lovaikat is adott. A fegyvereket a kocsi aljára rejtettük, tetejére raktuk az élelmiszert, ennek szállítására pedig engedélyünk volt. A híd azonban, amelyen át kellett kelnünk, megsérült. Sérült volt a hídon át vezető sínpár is, a kerék beszorult a siniváiyúiba és nem tudtunk mozdulni se előre, se hátra. Nem messze egy német katona állt őrt. Mit csináljunk? Nem rakodhattunk ki a szekérből, nehogy napfényre kerüljenek a fegyvereik. Odamentem az őrhöz, megmutattam neki az élelmiszerszállítási engedélyt és a zsebébe csúsztattam egy teli fiaskót. Nem törődött tovább

A Május 1 gyár testűi kárnjrexetben épflll

velünk, nem akadékoskodott. A kocsit nagy üggyel-bajijal kiemeltük, és aztán simán eljutottunk rendeltetési helyünkre. Innét Závaíná Poruibára mentem, amit akkoriban szálltak meg a németek. Minden férfit felszólítottak, hogy gyülekezzenek a kulltúrház előtt. Én Is mentem, mennem kéllett. A férfiak előtt a falu bírája Járt föl-alá egy Gestapóssal, hogy kezére adja, ha gyanús idegent talál köztük. Nagy izgalmat álltam ki akkor, de nem történt semmi baj. A bíró „falubelinek“ nézett.

Liptóváralja felszabadulása után kezdődtek meg a harcok Mikulásért. A németek az Ondavánál ellentámadásba lendültek. A dlmbes-dombos terep nagy hátrányt Jelentett a partizántüzérség számára. Még csak annyit — folytatta Ilanovsky alezredes elbeszélését —, hogy Mikulás felszabadítása óriási hadműveleti operációkkal függött össze. Poprádtöl Llptólg az első csehszlovák hadsereg és a szovjetunlőbeli első és harmadik csehszlovák brigád nyomult előre. A lengyel határ felől ugyanakkor közeledik a 17. és 18. brigád. Mikulásnál csatlakozik hozzájuk a negyedik csehszlovák brigád, amelyet Lőcsén alakítottak meg. Mikulás elfoglalására 1945. február másodikén indult meg az első támadás. A partizán és katonai felderítő egységek csupán a városig Jutottak el, onnét vissza kellett húzödnlok. Március 3-ig állandó csatározások folytak a városért, a mieink és a németek között.

Harmadikén azután a szovjet katonaság közelharcba bocsátkozott. Hajnali hat óra hét perckor kezdődött a harc Mikulás főteréért, és hat óra tizenöt perckor a téren már nem voltak németek. Kilenc órakor a megyeházán már lengett a csehszlovák és szovjet lobogó. Harmadlkáról negyedikére virradóra a németek ezen a szakaszon általános visszavonulásba kezdtek. Negyedikén már nemcsak Mikulás lakossága lélegzett szabadon, hanem a várostól nyugatra fekvő huszonkilenc község Is. Ötödikén RuJíomberok Is szabad lett. Mikulás több mint két hónapig feküdt közvetlenül a frontvonalban, és súlyos sebeiből csak a szabadság napfénye gyógyította ki — fejezi be az alezredes.

A nehéz és dicső liptói harcok elesett hősei a közeli hegyi temetőben nyugszanak, amely úgy magasodik a táj fölé, mint egy őrlési mementó. A szép emlékmű alatt 1301

hős alussza örök álmát. Maga a város húsz év alatt ugyancsak megnőtt, kiterjedt. Llptő nagy Ipari központja lett. Olyan üzemet Is találunk Itt, amelynek hagyományai több mint kétszáz évre nyúlnak vissza. A primitív bőrcserző műhelyből, ahol valaha főleg bocskorra, csizmára, szíjakra való bőrt dolgoztak ki, korszerű gyár alakult, mely különösen az államosítás után rohamosan megnövekedett. Több mint kétezer munkás kezéből kitűnő minőségű, különféle bőráru kerül ki. A legfinomabb bőrökből a Dumbier szövetkezet olyan brdíszműárukat készít, amelyek nemcsak nálunk, de az egész vilögon ismertek. A bőrgyárat Jó munkájáért mér többször kitüntették a Könnyűipari Minisztérium vörös zászlajával.

Nagy textilüzemet is találunk Mikuláson. Ezt viszont csak a felszabadulás után állították fel. A Május 1 elnevezésű gyárat 1946- ban kezdték építeni és 1950-ben fejezték be. 1400 alkalmazottja van, 67, százalékuk nő. Két és három műszakban dolgoznak. Itt gyártják a kaszllont Is. Szövőmühelyében, amelyik a rybárpolel szövődénél nagyobb, a szövőnők 110 gép mellett dolgoznak. 1964- ben új-típusú gépeket helyeztek üzembe, amelyek segítségével a produktivitást kétháromszorosára emelik.

A szövődében nagy a lárma, saját szavát sem hallja az ember. Ügyes asszonyt ujjak Igazgatják a vékony fonalakat a gépeken. Egy munkásnő öt-nyolc gépet is kezel. Egy szálat huszonnégy vékonyka fonálból sodornak, ennek hossza kilenc kilométer és 100 —150 grammot nyom. Ha csak egyetlen fonalacska elszakad, az áru hibás lesz.

A munkásnők átlagos életkora igen alacsony — 23—24 év. Ezek a fiatal nők Itt elégedettek, az üzem nemcsak lakásokat épített számukra, de bölcsődét, óvodát Is. Van üzemi orvosi és fogorvosi rendelőjük, üzemi szakiskolájuk és esti Ipariskolájuk. Az üzemmel szemben háromszáz ágyas, gyönyörű, napos Internátus épült a fiatal alkalmazottak számára. A Zdlari völgyben a gyárnak üdülőtelepe Is van.

Tapautalatétadág a művödében