A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-05-09 / 19. szám

„Spievam noch je mier ... “

„Szárnyal dalom, hogy béke legyen, a harang nem konghat úgy, mint az én szivem... “

Szárnyal daluk, szárnyal a Békedal. A III. Országos Spartakiád legszebb dala. Béke van és béke lesz. Mert megvédjek a békét. Meg kell, hogy védjük, mert csak békében lehet szép virágos a rétünk, csak békében gyakorolhat az öröm, szépség, fiatalság jegyében Ifjúságunk. Amíg a fegyverek szóltak, nemcsak a múzsák pihentek, hanem vérzett és elvérzett az akkori ifjúság szlnejava. Nem virágzó rét volt hazánk, hanem a tankok lánctalpa tépte göröngyök kietlensége. Nem frissen gyalult fapadokkal rohantak az Izmos Ifjak, hanem a géppuskák haláltontó csövével. Nem volt béke, harc volt, kegyetlen, véres harc. Most húsz esztendeje fejeződött be a gigászi harc és az azóta eltelt húsz esztendő munkájának egyik eredménye a III. Országos Spartakiád. Nemcsak az, hogy a ma fiataljai fellépnek a gyakorlataikkal, hanem az is, hogy felléphetnek, hogy szárnyalhat a Békedal és a felszabadulás húsz éves jubileumát ifjúságunk seregszemléjével ünnepelhetjük meg az öröm, a szépség, a fiatalság jegyében.

.Városokban, falvakon egyaránt. A falvakon télen és kora tavasszal nehezebb volt, mert hiszen még nincsen mindenütt tornatermünk. Pedig már ezen Is ideje volna segíteni. Most már az sem akadály. Kulisszák? Gondoskodik a természet a virágzó fáival, zöldellő bokraival, napfényes ragyogásával. Az öltözék? Lehet szebb, mint a testhez simuló mez, kiemelve a női test báját, kihangsúlyozva az izmos férfitest szépségét? Piros mezes lányaink úgy virítanak a zöld gyepszőnyegen, mint a virágok a réten. Am az asszonyokról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen a zengő Békedaljuk melódiája még itt cseng fülünkben.

—os—