A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-09 / 19. szám
A Hét múlt évi 44. számában felhívással fordultunk az olvasókhoz, írják meg élményeiket, emlékeiket a felszabadulásról, számoljanak be mindenből, ami falujukban, városukban, legközvetlenebb környezetükben húsz év alatt történt. Felhívásunkra az ország minden részéből sok levél érkezett (összesen hatvanöt) és ml számról számra helyet ts adtunk az olvasók írásainak. Az élménybeszámolók közül Igyekeztünk a legjobbikát közlésre kiválasztani és ezúttal mondunk köszönetét azoktxdk, akik a szerkesztőséggel együttműködtek s akiknek írását zmyagtorlódás miatt nem tudtuk közölni. JA felszabadulást élménybeszámoló c. cikksorozat véget ért s *mint azt már felhívásunkban is tudtára adtuk az olvasóknak a bizottság űtál legjobbnak talált írásokat pénzjutalomban részesítjük. A három díj nyertesei a kővetkezők: 1. Máté László, Buzita — 500,— KCs 2. Szabói Judit, Eperjes — 300,— KCs 3. Vércse Miklós, Párkány — 200,— KCs értékelése Kérjük mindazon tudósítóinkat, aktk a felszabadulási élménybeszámoló c. cikksorozatban részt vettek, hogy továbbra ts küldjenek írásokat szerkesztőségünknek falujuk, városuk életéből. A további munkához sok stkert kíván A SZERKESZTŐSÉG Fiataloknak ajánlom Bandi bácsi, igy szólítják lápten-nyomon u emberek. «Bandi bácsi, Horváth András életében 1985. áprHts 9-e felejthetetlen napot Jelent. Sorvendben a negyedik érdemrendet tűzték a mellére. 1920-ban Lenin elvtárs Moszkvában Vörös csillaggal tűntette ki. 1958-ban ■ prágai várban Vörös csillag érdemrendet kapott. 1960-ban a szocialista építésben elért eredményekért részesül kitüntetésben. S 1965. április 9-én Bratlslavában az SZLKP KB vezetőtltkára a Munka-érdemrendjét tűzte Horváth András mellére. KI Is ez a Horváth András? Egy a sdk közül, de mégis valahogy más. Nem fiatal, nem Is Idős, pedig a hetvenedik évnek a küszöbét lépte át. Az eleműit 22S50 nap nem volt közönséges. Mindenből volt elég. A szegénységből, a nyomorbél, a háborúból. Alig, hogy felserdfll, besorozták katonának. 1915 augusztusában pedig „Indulj, fiam, a frontra, védd a Monarchiát, a császárt!“ — parancsra bevagonlrozták. A töbrbi újonccal együtt harsogta a nótát: „Nem lehetek án rózsa, Ofhervaszt Ferenc Jóska ...“ Nem sokáig. A harmadik szuronyroham után orosz fogságba esett. Keserű volt a Monarchia kenyere, a Jánosok, Andrások, Jóskák számára. A cári, a fogoly-kenyér azonban sokkal keserűbb volt. Hol volt, hol nem volt. Legtöbb esetben azonban nem volt. Keservesen teltek, múltak a hetek, hónapok a fogolytáborban. Innét aztán mindenki vitte a részét: az Izmosakat a fóldesúr, a gyengébbeket a halál. 1917. áprilisában lesz, ahogy lesz, gondolták, s meglógtak. András és öt társa. Az orosz sztyeppeken nem nehéz a menekülés. Csak bírja valaki szusszal. Abban az időben még napokig tartott, mig valami tanyára, falura talált az ember. Ha ez sikerűit a szegény honvédnek, akkor ott már fogadták. Ha nem is sóval és kenyérrel, de mégis. Különösen a munkás embert, aki bír majd dolgozni. Az egyik ilyen faluban dolgozott Bandi bácsi is addig, míg az orosz gazda udvarára nem tévedtek be a vörös katonák. „Venger?“ Da, da. Eto haraso, ti nas drug. Vége-hossza nem volt az ölelgetésnek, az üdvözlésnek. Az est csendjét puskaropogások zavarták meg. Fehérgárdlsták támadták a pihenő vörös katonákra. Rohantak, kapkodtak a vörösök: — Fegyverbe, fegyverbe! András úgy érezte, ez neki is szól. 0 U fegyvert ragadott. Nőm a császár, nem a cár, de a világ legújabb hatalmának, a fiatal Szovjet Köztársaságnak, a proletár diktatúrának lett Horváth András, komáromi kőműves a katonája. Így lett vörös katona egy magyar honvédből. Ott is maradt soraiban. 1917 októberétől 1919 végéig, a volt császári éz királyi magyar honvéd, a Csapájev divízió 221- es nemzetközi ezred katonája újból a frontokat járja. Ural, Omszk, Szaratov, s ki tudná valamennyit megszámlálni, ahol bajtársaival — elvtársaival verte a fehárgárdistákat. Itt vették be őt a bolsevikok pártjába. 1920-ban politikai iskolázásra küldték. Hérám hónapon keresztül itt találkozott először olyan szavakkal, mint béke, egyenlőség, nemzetköziség, proletárhatalom stb. Itt kapott Horváth Bandi egy jelvényt Lenin elvtársiéi. A Jelvényt még ma is őrzi. Az iskola befejezése utón agitátornak küldték ki a fogolytáborokba. Beszélj, tovaris Horváth, a hallottakról, a tanultakról, de különösen sokat, nagyon sokat beszélj a proletár diktatáráráL 1921 elején a többi magyar fogollyal visszatér hazájába. Hazája7 Nem, ez nem az, övé. Ez a gazdagoké, a földbirtokosoké, a gyárosoké. Azonban mégis Jókor érkezett. Alakulóban volt a Csehszlovák Kommunista Fárt, s ő mint a bolsevik párt hároméves tagja, soraiba lépett. És szervezte tovább a pártmunkát Komáromban s annak környékén. Nyughatatlan ember volt világálotáben. Ha az egyik gyűlésről elhajtották a csendőrök, ment a másikra. Szakállason, Érsekújváron, Lóvén vagy Nagymegyeren egyike volt azoknak, akik, sztrájkba hívták a munkásokat, a zselléreket, a párta vörös szakszervezetek nevében. Biztatta őket, hogy hallgassanak a párt szavára, s védjék meg saját Ogyfiket. 1927- ben Steiner Gáborral együtt harcolt a komáromi hajógyár megmentéséért, a munkaviszonyok megjavításáért, a magasabb munkabérért. Falnn, városban sokat beszélt, szeretettel és ragyogó szemmel a fiatal szovjet államról, a vörös hadseregről, és Csallóköz szegénnyel érdeklődéssel, szájtátva hallgatták beszédét. Titokban a Dnna partján közben tanította a fiatalokat. Gyerekek, hallgassátok meg ezt: „Fel, fel, ti rabjai a földnek, fel, fel, te éhes proletár..." Ugye szép, nagyon, nagyon szép. Igaz lesz ez, Bandi bácsi? Persze, hogy igaz, biztatta valamennyit, hisz ti lesztek azok, akik a rabláncot lerázzátok. Sok népgyűlésöt szétzavarták, nemegyszer letartóztatták, durván taszigálták, pénzbírságra Ítélték. A rendőrkopók figyelemmel kísérték minden lépásét. Nemcsak az első köztársaságban, de a Horthy-rendszerben Is közismert volt neve délvidék valamennyi csendőrállomásán. Mindezek ellenére nem pibent soha. A magyar megszállás alatt is Illegális pártmunkát végzett. Hiába volt azonban az üldöztetés, a terror, Horváth András ellenállását nem tndták megtörni. Keze mesze ért. Hol egy némot katonavonat állt érákon keresztül tétlenül egy helyen, hol a komáromi kikötőben ütött ki tűz. A tűz, a katonavonat veszteglésének okát az illetékesek nem tndták megállapítani. Mindezeknek az illegális kommnnlsta csoport volt a szervezője. 1945. március 29-én az elsők között volt, akik a komáromi vár 7-es számú bástyájára kitűztök a vörös zászlót, jelt adván ezzel az előretörő szovjet hadseregnek. A utolsó húsz év rohamosan telt el. Horváth elvtárs álma valóra vált. Az, álmokat, a gondolatokat ő maga két keze munkájával tette valóvá. Fáradhatatlanul dolgozott, mint agy jó szellem járja a város régi s új utcáit. Mint a Járási pártbizottság tagját, a nemzeti bizottság képviselőjét vagy a Csemadok tagját mindenhol meg lehet találni. Ma is lelkesen agitál, s munkájával mutat példád fiatal elvtársainak. Igazságosságáért, emberségéért megbecsülésnek örvend. Ha elindul sétájára a városba, szinte lépésenként hangzik fel: Jó napot, Horváth bácsi! Kézit csókolom, Bandi bácsi! S ő nem győzi emelgetni szürke, kopott kalapját a sok köszönőnek. SZIGL FERENC 17 t
