A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 2. szám
Nyíl fúródott a pápua harcos vállába. A törzs varázslója gyógyító leveleket rak rá. Pápua harcos diadalmas nevetése Az Egyesült Nemietek Szervezetének egyik jelentéséből arról értesülünk, hogy a modern kor rohamos műszaki fejlődése nemcsak, hogy nem küszöbűit ki a különbségeket a fejlett és a kevésbé fejlett nemietek között, hanem még jobban elmélyíti a köztük tátongó szakadékot. Ennek a megállapításnak a bizonyítéka az a meglepd tény Is, hogy ma, amikor az űrhajósok rövid két óra blatt körUlrepüllk Földünket, bolygónkon léteinek nemietek, amelyek kókorszakbell színvonalon élnek. A tudósok, etnográfusok és az egzotikum kedveiül szempontjából ez talán Izgalmas dolog lehet, az emberiség számára azonban Intő mementóul szolgál, hogy még sokat kell tennünk, amíg az egész világon minden nemzet élvezni fogja a civilizáció vívmányait s egész kis földgömbűnkön a béke, megbecsülés és kölcsönös tisztelet lesz úrrá. ..Vademberek“ Brazíliában Cestmlr Loukotka csehszlovák néprajzkutató 19S7-ben a brazil kormány meghívására meglátogatta Paraná államot, ahol az őserdő mélyén Ismeretlen Indiántörzsre bukkant. A rejtélyes törzs életéről a következőképpen számolt be: „Az ismeretlen Indiánok szerszámai és eszközei kizárólag köböl, fából vagy csontból készülnek. Mielőtt érintkezésbe léptek a környéken élő telepesekkel, nem Ismertek semmiféle fémet. Csak ha az ember saját szemével látja életmódjukat, tud helyes elképzelést alkotni magának elmaradottságukról. A törzs tagjai, a férfiak, nők és gyermekek egyaránt teljesen meztelenül és mezítláb járnak. Hogy miként tudnak meztelenül és mezítláb mozogni a sűrű őserdőben, amely nagyobbrészt tüskés bokrokból áll s lépten-nyomon csalánba lép az ember, sohasem értettem meg. Csak a férfiak viselnek néha — ezt Is Inkább díszül — háncsból készült keskeny övét. Ezek az Indiánok nem építenek sem házakat, sem kunyhókat, csak kezdetleges tetőket készítenek a rossz ldőjérás ellen, s különösen füzüknek az esőtől való megvédésére. A hajlék néhány földbe vert ágból áll, amelyre vastag rétegben pálmaleveleket raknak. A tüzet kezdetleges módon gyújtják meg: két tenyerük között keményfa csöveket fognak, majd puhafa lemezkébe állítva gyorsan forgatják. Hosszadalmas, fáradságos munka ez, ezért az Indiánok ügyelnek, hogy a tűz ki ne aludjon. A személynevek s különösen a törzsük neve Is titok tárgyát képezik, úgyhogy minden igyekezetünk ellenére sem sikerült megtudnunk, hogyan nevezik valójában a törzset. Azok a nevek, amelyek alatt a törzs egyes tégláit ismertük, álnevek voltak. A igazi nevek ugyanis titkosak és szentek, nem szabad őket hangosan kiejteni. A gyermekeknek sincs Igazi nevük. A fiúkat egyszerűen fiúnak, Ifjúnak, fiamnak nevezik, a lányok neve pedig „Tigva“, ami leányt jelent. A törzs elmaradottságát bizonyltja az a tény Is, hogy nem termesztenek semmiféle növényt. Egész növényi táplálékukat az Őserdő vad növényeinek gyűjtésével szerzik be (különféle gumók, termések), melyeket nyersen fogyasztanak el. Csemegének számit náluk egy bizonyos fehér faanyag, amelyet fareszelőn durva darává reszelnek meg, vízzel öntenek le és fél óráig a napon hagyják állni. A dara megpuhul, élénk lila szint kap, Ize az édesköményre emlékeztet. A kerámiai tárgyak készítése teljesen ismeretlen ezen indiánok előtt. Nincsenek tehát fazekaik, tányérjaik, edényeik sem. Helyettük egy bizonyos pálmafajta kemény vlráglepelét használják, amely kb. 50 cm hosszú és 20 cm széles. Ebben tartják a vizet, amelyet azonban nem tudnak felforralni. A férfiak fó foglalkozása a vadászat. Vadászfegyverül kizárólag Íjakat és nyilakat használnak. Az Íjak több mint 2 méter hosszúak, a nyilak szintén hoszszúak és facsűcsban végződnek. Minthogy a sűrű őserdőben a vadászat s különösen a zsákmány felkeresése rendkívül nehéz, ezek az Indiánok inkább csapdákat állítanak fel, amelyeket nagy ötletességgel faágakból, cövekekból és liánokból készítenek. Az Indiánok szeretik az édességeket, különösen az irapua vadméhek mézét (e méhek kisebbek a mieinknél s sincs fullánkjuk). A mézzel teli üreges fákat kőfejszékkel nyitják meg; fejszéik éle ügyesen csiszolt. Kis késeik is köbül készülnek. Ezzel vágják fel az állatokat, vagdossák a csalánt fonalak készítése céljából stb. A többi szerszámot, tűket, fúrókat fogókat stb. csontból vagy fából készítik ...“ „Véletlenül“ fennmaradt „vademberek“ Ü| guineóban A Serra dós Dourados hegységben felfedezett kókorszakbell szinten élő emberekhez hasonló törzseket ismerünk Ausztráliában és Oj-Gnineában is. Az egyes pápua-törzsek ma is úgy élnek, mint legrégibb őseik. Mellékelt képeink nem „megrendezett“ jeleneteket dokumentáló felvételek. Egy olyan nép életének mozzanatait rögzítették filmszalagra, amely nem Ismeri és nem használja a fémszerszámokat. Csak a követ és fát Ismeri. Babonák légkörében élnek, amelyek arra ösztönzik ókét, hogy rendszeres harcokat vivjának a törzsek között. Így kívánják „Isteneik“. files fanyilakkal és lándzsákkal, husángokkal és köböl készült harci kalapáccsal harcolnak egymással, ezért ritka eset az ellenség megölése, annál gyakoribbak viszont a gyakran súlyos sérülések. A „vademberek“ számára azonban a megsebesülés is borzalmas, mert — úgy hiszik —, a testen levő seben keresztül a gonosz szellem bejuthat az emberbe. Aki pedig hajlékot ad testében a gonosz szellemnek, annak meg kell halnia. A puszta létért folytatott élethalálharcban a primitiv életszínvonalú emberek közül csak az igen ellenálló és egészséges egyének állják meg a helyüket. Ezért általában kevés negyven éven felüli férfi akad köztük. A modern kor tehát nagy adósa az emberiség e őskori „kövületeinek“. A harcosok „lőtávolnyira“ jutottak egymáshoz. A fotorlporter teleobjektlvje még jobban lerövidítette a köztük levő távolságot. 20
