A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-02 / 18. szám
Pölhüs mérnék a szövetkezet csikóival barát kozlk Gyurász István- orvos szájmütétct végez Ipolyság Fő terére egymás után érkeznek a korai autóbuszok, melyek az Ipoly völgye vasútját pótolva szállítják a tanulni vágyó fiatalokat Ipolyságra. Talán ezernél is több a beutazó tanulók száma, hiszen Ipolyság a múltban is, és most is az Ipoly völgye egyik kulturális központja. Magyar nyelvű gimnáziuma négyévtizedes múltra tekint vissza, melynek folytonosságát ugyan a felszabadulás után pár esztendőre megszakították, de a CSKP bölcs iskola- és nemzetiségi politikájának köszönhető, hogy tíz évvel ezelőtt ismét megnyitották a magyar iskola gimnáziumi tagozatát is. Az ipolysági Kilencéves Alapiskolának és az Általános Mfivetlséget Nyújtó Középiskolának (gimnáziumi tagozat) közös igazgatósága van. 1017 diák tanul ebben a közös iskolában és ebből a gimnáziumi tagozatot 220 tanuló látogatja. Az iskola diákjainak és osztályainak létszáma évről évre nő. A felszabadulás után megnyitott kis magyar iskola 36 osztályos iskolává nőtte ki magát. Mondanom sem kell, milyen nagy nehézséget okoz az osztályok elhelyezése, mikor a kapitalista rendszer Ipolyságon csak három, de nem megfelelő iskolaépületet hagyott maga után. Ezekben először a szlovák iskola helyezkedett el, majd a magyar iskola megnyitása után ez is ezekben az épületekben kapott helyet. Az iskola bővülése a Városi Nemzeti Bizottságnak állandó problémája volt, és mindent megtettek, hogy az osztályokat elhelyezhessék (lakásokat és hivatali helyiségeket alakítottak át iskolává, belső átépítéssel több osztályt és szertárakat létesítettek stb.). Az iskola mellett működő szülők és iskolabarátok szövetsége a Városi Nemzeti Bizottság hozzájárulásával „Z“ akció keretében az iskolához négy osztályt és raktárakat épített. Az utolsó lehetőségeket is kiaknáztuk már, de mindez kevés, mert a következő iskolai évben az osztályok száma ismét kettővel szaporodik. Felettes szerveinknek sürgősen realizálni kell ígéretüket az iskolaépítés terén. A pillanatnyilag rendelkezésünkre álló iskolaépületek egyáltalán nem felelnek meg a modern követelményeknek és már ebben az iskolai évben is nyolc osztályt tanítunk két váltásban. Nehézségeinket nagyban enyhíti a szülők és a tantestület jó együttműködése. jó tanítási és nevelési eredményeinket az osztályok számának állandó növekedése igazolja. Érettségizett tanulóink eredményesen folytatják tanulmányaikat a főiskolákon és egyetemeken. Az alma materben sajátították el a szorgalmas tanulást és a nehézségek leküzdését, mint ahogy azt Gyurász István orvos is írja levelében. „1958-ban kitűnő eredménnyel érettségiztem az ipolysági magyar tannyelvű tizenegyéves középiskolában. Még ebben az évben felvettek a brünni orvostudományi egyetemre és itt végeztem a sztomatológiai szakon 1963-ban. Rendkívüli szorgalmamnak köszönhettem, hogy sikeresen vettem az első akadályokat. A cseh nyelvet nem ismertem ... ez még nagyobb akaratra és kitartásra ösztönzött. A harmadik évfolyamtól kezdve kitűnő tanulmányi eredményemért előmeneteli ösztöndíjas lettem. Átlageredményem (huszonnyolc vizsga, öt államvizsga: 1,65). A brünni orvostudományi egyetemen tanuló orvostanhallgatók között a legjobbak közé tartoznak a magyarok: Kinczer, Pereszlényi, Pál Andor, Fájd, Gyurászné, Dózsa stb ...“ Hasonlóan ír Pölhös Károly agromérnök is, aki a Mezőgazdasági Főiskolát Nyitrán 1962-ben kettes tanulmányi átlaggal végezte el. Most a losonci Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság mérnök-agronómusa. Jó munkájáért jutalomként részt vett az Az ipolysági iskola épülete Garainé Pereszlényi Etel lanárnfi Galántán
