A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-05-02 / 18. szám

Pölhüs mérnék a szövetkezet csikóival barát kozlk Gyurász István- orvos szájmütétct végez Ipolyság Fő terére egymás után érkez­nek a korai autóbuszok, melyek az Ipoly völgye vasútját pótolva szállít­ják a tanulni vágyó fiatalokat Ipoly­ságra. Talán ezernél is több a beutazó tanu­lók száma, hiszen Ipolyság a múltban is, és most is az Ipoly völgye egyik kulturális központja. Magyar nyelvű gimnáziuma négy­évtizedes múltra tekint vissza, melynek folytonosságát ugyan a felszabadulás után pár esztendőre megszakították, de a CSKP bölcs iskola- és nemzetiségi politikájának köszönhető, hogy tíz évvel ezelőtt ismét megnyitották a magyar iskola gimnáziumi tagozatát is. Az ipolysági Kilencéves Alapiskolának és az Általános Mfivetlséget Nyújtó Középisko­lának (gimnáziumi tagozat) közös igazgató­sága van. 1017 diák tanul ebben a közös is­kolában és ebből a gimnáziumi tagozatot 220 tanuló látogatja. Az iskola diákjainak és osztályainak létszáma évről évre nő. A felszabadulás után megnyitott kis magyar iskola 36 osztályos iskolává nőtte ki ma­gát. Mondanom sem kell, milyen nagy ne­hézséget okoz az osztályok elhelyezése, mi­kor a kapitalista rendszer Ipolyságon csak három, de nem megfelelő iskolaépületet ha­gyott maga után. Ezekben először a szlovák iskola helyezkedett el, majd a magyar isko­la megnyitása után ez is ezekben az épüle­tekben kapott helyet. Az iskola bővülése a Városi Nemzeti Bizottságnak állandó prob­lémája volt, és mindent megtettek, hogy az osztályokat elhelyezhessék (lakásokat és hi­vatali helyiségeket alakítottak át iskolává, belső átépítéssel több osztályt és szertára­kat létesítettek stb.). Az iskola mellett mű­ködő szülők és iskolabarátok szövetsége a Városi Nemzeti Bizottság hozzájárulásával „Z“ akció keretében az iskolához négy osz­tályt és raktárakat épített. Az utolsó lehe­tőségeket is kiaknáztuk már, de mindez kevés, mert a következő iskolai évben az osztályok száma ismét kettővel szaporodik. Felettes szerveinknek sürgősen realizálni kell ígéretüket az iskolaépítés terén. A pil­lanatnyilag rendelkezésünkre álló iskola­épületek egyáltalán nem felelnek meg a modern követelményeknek és már ebben az iskolai évben is nyolc osztályt tanítunk két váltásban. Nehézségeinket nagyban enyhíti a szülők és a tantestület jó együttműködé­se. jó tanítási és nevelési eredményeinket az osztályok számának állandó növekedése igazolja. Érettségizett tanulóink eredményesen folytatják tanulmányaikat a főiskolákon és egyetemeken. Az alma materben sajátítot­ták el a szorgalmas tanulást és a nehézsé­gek leküzdését, mint ahogy azt Gyurász Ist­ván orvos is írja levelében. „1958-ban kitűnő eredménnyel érettségiz­tem az ipolysági magyar tannyelvű tizen­egyéves középiskolában. Még ebben az év­ben felvettek a brünni orvostudományi egyetemre és itt végeztem a sztomatológiai szakon 1963-ban. Rendkívüli szorgalmamnak köszönhettem, hogy sikeresen vettem az el­ső akadályokat. A cseh nyelvet nem ismer­tem ... ez még nagyobb akaratra és kitar­tásra ösztönzött. A harmadik évfolyamtól kezdve kitűnő tanulmányi eredményemért előmeneteli ösztöndíjas lettem. Átlagered­ményem (huszonnyolc vizsga, öt államvizs­ga: 1,65). A brünni orvostudományi egyete­men tanuló orvostanhallgatók között a leg­jobbak közé tartoznak a magyarok: Kinczer, Pereszlényi, Pál Andor, Fájd, Gyurászné, Dózsa stb ...“ Hasonlóan ír Pölhös Károly agromérnök is, aki a Mezőgazdasági Főiskolát Nyitrán 1962-ben kettes tanulmányi átlaggal végez­te el. Most a losonci Mezőgazdasági Ter­melési Igazgatóság mérnök-agronómusa. Jó munkájáért jutalomként részt vett az Az ipolysági iskola épülete Garainé Pereszlényi Etel lanárnfi Galántán

Next

/
Thumbnails
Contents