A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-02 / 18. szám
Majd hatvan évvel ezelőtt egy tizenhat éves kamasz ceruzával és energikus betűkkel felírta nevét a Mély-út kezdetén egy téglafalra. Ezt írta oda: „TrUhwald István, gimnázium V/a. Pozsony 1909. ma jus 1.“ Munkáját talán oldalra hajtott fejjel, elégedetten megnézte, mint a festő éppen elkészült, sikeres képét, aztán fii työrészve távozott. Talán az iskolába sie tett — latin Óra várta —, lehet, hogy u város szíve felé irányította lépteit. Sőt, az sem kizárt lehetőség, ellenkezőleg, nagyon valószínű, hogy mialatt sorait a csupasz téglára rótta, egy lányka állt mellette. Mosolyogva állt ott és csodáló szemmel néz te ezt a merészséget, TrUhwald István abbéli igyekezetét, hogy nevét, illetve életerejének és hetyke kedvének letagadhatatlan tényét örökül hagyja az utókor számára. Az említett téglafalai Bratislavában ta táljuk, a Hegyi-park felé vezető Mély-út kezdetén. Bárki megnézheti, akit érdekel. Bár az idő rozsdája és a környék gyerekeinek rontó kedve sokat elpusztított az utókornak szánt adatokból, még így is érdemes megnézni. A fal sok ezer téglakockája teli nevekkel, évszámokkal, ajánlásokkal és leány nevekkel. Egy felírás a legrégibbek közül: „Irén 1/11 1905“. Ezl novemberben írták ide, a másik már májusban íródott: „Táti Aurél 16, örzászlóalj. Dunaszerdahely 1910 V/7-én.“ „Vitálós Mátyás kőműves 1907. június 6. napján“ járt itt, „Benyi István a háború alkalmából 1914. VIII. 12-én.“ Magyar nevek, szlovák nevek, cseh és német nevek. Korábbi dátumok, későbbiek, egészen frissek, egykétévesek, Szép, kaligrafikus betűk, macskakaparás szerű, kusza sorok. Nem tudom, ki lehetett Trühwáld István gimnazista, mi lett a sorsa, a többieket sem ismerem. Igazában azt sem tudom, hogy miért írták ide a nevüket. Mondják, hogy az a diák, aki itt „téglát foglalt" magának és felírta rá a nevét, a hiedelem szerint sikeresen végzi el az iskolát. Azt is mesélik, hogyha egy fiú lánnyal írta tde a nevét, azokból később élettársak lettek. Igaz, vagy nem — nem is lényeges. Bizonyára nem igaz — miért lenne igaz? de a fontos az az emberi érzelmi álla pót, amely elhitette az emberekkel, hogy igaz lehet. S ezt bizonyára a május csinálta. Nagyon valószínű, hogy fél évszázad során a téglakockák legtöbb felirata májusban született. Mert nagy varázsló a május, nemcsak a fákat borítja virágba, de az emberi szíveket is. A fiatal szíveket. Ligeti padok, erdei fák, városi falak viselik ennek a nyomát, éles bicskák és ceruzák nyomát. Az állatoknál évszakokhoz kötöttek a fajfenntartással és nemzéssel kapcsolatos tevékenység időszakai és periodikusán változnak. A madarak nagy részénél a ta vasz, az özeknél a nyár a szerelem ideje, a szarvasbika ősszel, gyakran csípős hajnali fagyok és derek idején indul tehenei után. Az embernél a fajfenntartással kapcsolatos érzelmi és indulati tevékenység nincs évszakokhoz kötve. Az ember mindég tud szeretni. Lehetséges, hogy valamikor, a kezdet kezdetén, amikor két lábra áll és teste szőrzete kopni kezdett a magára vett állatbőrök alatt, talán csak tavasszal szeretett. Ez volt a legkedvezőbb időszak, hogy terhes élettársa kedvező időben — napsugarakban, melegben fürödve — hordja ki gyermekét. Bárhogyan is volt, s bárha az ember mindég tud szeretni, legjobban — mintegy belső parancsra májusban szeret. Tél múltával, a szer vezet felfrissülésével járó koratavaszi fáradtságok után, ereje teljében, friss izmokkal szívja magába az illatos levegőt és nagyon erősnek érzi magát. A munka ünnepe ts bizonyára azért lett éppen május elseje, mert ennek a hónapnak az ember életében konkrét fiziológiai értelme és hatása van. Május a legyőzhetetlen fiatal emberi erő ünnepe. S a városok utcáin nevető tömegek léptei dobognak, a fákon, falakon, fapadokon szaporodnak a vésett szívek és a kötőjellel egybekötött fiú-leány nevek. Ez a folyamat mintegy független a konkrét történelemtől és ezért egyetemes érvényű és örök. Húsz évvel ezelőtt a májusok varázsa újabb erővel növekedett. Májusban ért véget a világtörténelem legnagyobb és leg kegyetlenebb háborúja. Elsején ugyan még ropogtak a fegyverek Európában, de nyolcadikára már az utolsó puskalövés ts elhangzott, amely egy fehér zászlót lengető, békét vivő szovjet kapitány életét oltotta ki. Nem írom ide szép körmondatokkal, hogy hogyan, mtért és meddig emlékezzünk erre a húsz év előtti májusra. Az ember húsában, vérében, Idegrendszerében és emlékei koszorújában ott élnek a májusok, ha akarná sem tudná őket elfelejteni. Ez a húsz év előtti május meg különösen Impozánsan és örömtelién él az em lékek között. Aki meg fiatal még és nem élt akkor, gondoljon valami igen tgen nagy dologra, ami az embernek végtelenül sokat, szinte életet és mindent jelent! DUBA GYULA Csáder László felvétele
