A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-25 / 17. szám
író-olvasó találkozókról Jó tudni, öröm elkönyvelni, hogy az utóbbi időben megélénkült az írószövetség magyar szekciójának tevékenysége az irodalmi estek, író—olvasó találkozók szervezését illetően. A szerkesztőségekben gyakran cseng a telefon, írókat, költőket hívnak Diészegre, Kosútra Peredre, Buzitára, Dunaszedahelyre, Sárosfára, stb. Az olvasók kíváncsiak a hazai magyar müvek szerzőire, kérdeznek, választ várnak. Hogyan születik az írás, a vers, a novella, a regény, honnan meríti az író témáit, átélt élményeiből csupán, vagy a közvetett élmények is szerepet játszanak? Az író számára sem közönbös az olvasókkal való találkozás. Egy-egy mű olvasása gondolatokat ébreszt, ilyen vagy olyan hatást vált ki, amelyről az olvasó beszámol, keresetlen szavakkal vall benyomásairól. A szerző fontosnak tartja ezeket az ító—olvasó találkozókat, felkészül rá, ne érhesse meglepetés. Szívesen utazik vidékre, hiszen tudja, hogy könyve népszerűsítésére, propagálására igen jól bevált forma az irodalmi est. Persze az olvasónak is készülnie kell a ta_ lálkozóra. Elsősorban azzal, hogy időben megszerzi a szóbanforgó könyvet, tüzetesen megismerkedik vele. Igen ám, de az olvasónak nem minden esetben van ideje a művet megvásárolni, a Csemadok, az iskola helyi vezetőinek kell gondoskodni arról, hogy az illető mű már jóval az irodalmi est előtt közkézen forogjon. A szervezés, az előkészítés kitűnő példáját szolgáltatta nemrége Pered. A meghívott szerző könyvéből tíz példány osztott szét a faluban, negyvenet pedig a központi raktárból szerzett be, hogy az olvasók közvetlenül az irodalmi est megkezdése előtt megvásárolhassák. A nagyszerű kezdeményezésnek meg is lett az eredménye: pillanatok alatt harmincegy dedikált példány fogyott el! Itt azonban felmerül a kérdés, és ez a cikk is azért íródik, miért kellett Perednek, illetve a Csemadok galántai járási titkárságának a központi raktárhoz fordulnia? Miért nem tudta helyben, Vágsellyén, vagy Galántán beszerezni a könyvet? A felelet egyszerű: sem Galántán, sem Vágsellyén nem volt elég példány az könyvből. Mentek Galántára és kérték a művet. A felelet: nincs. Mentek Vágsellyére és kérték a művet. A felelet.nincs. Aztán mentek, utaztak a központi raktárba, és ott volt a könyvből! De vajon azért jelentetjük-e meg a hazai magyar írók műveit, hogy még annak a nagyon kevés, 800 vagy 1000 példánynak is raktáron heverjen egy része? Pereden a meghívott író több mint harminc könyvét dedikálta. Az emberek kíváncsiak voltak a műre, perceken belül megvásárolták. S Pered csak egyetlen falu Dél-Szlovákiában. Ha a tizenkét vegyes lakosú járás egy_egy községében rendeznek író—olvasó találkozót és a peredi példát vesszük alapul, akkor minden kétséget kizáróan közel négyszáz példány fogy el a hazai magyar szerző munkájából. Csakhogy Pered,' illetve Galánta itt van a Duna-parti város szomszédságában, ha a járási könyvesboltokban nem tudja beszerezni a könyveket, felruccan a központi raktárba vagy a Magyar Könyvesboltba és megoldotta a problémát. De hasonló helyzetben mit csinálnak Losoncon, Rimaszombatban, Rozsnyón vagy Kassán? Hova szaladnak könyv után? Mit kezdhetnek azzal az öt-tíz példánnyal, amelyet kaptak? Semmit, eladhatják, ha jön a vevő, tömegpolitikát nem kezdhetnek vele. Az irodalmi estek szervezőinek, előkészítőinek vásárlási igényét képtelenek kielégíteni. Mi ennek az oka? Százszor elmondottuk, már, baj van a -példányszámok meghatározásával, a hazai magyar szerzők műveinek terjesztésével, a szükségletből kiindulva a kétszer nyolcszáz példány is csak minimum. A könyvesbolt vezetői óvatosak, kockázatot nem mernek vállalni, a nyolc-tíz példányos rendelés nyugalmat biztosít számukra, a kezüket sem kell mozdítaniok. Ha elfogy a könyv, elégedettek, eszükbe sem jut, hogy további példányokat rendeljenek. És az illetékesek szervezik az irodalmi esteket, cseng a telefon, hívják vidékre a szerzőt, ő megy is szívesen, csak a könyve nem jut el oda, ahol éppen beszélni akarnak róla. És ennek az a tanulsága, hogy az egészségesebb, hasznosabb irodalmi estek érdekében növelni kell a házi magyar szerzők műveinek példányszámát. Ezt úgy érhetjük el, ha a Csemadok járási titkárságai és a Járási Népkönyvtárak segítségét igénybevesszük. Kapják meg ezek a szervek előre és időben a hazai magyar kiad. ványok jegyzékét, közösen döntsék el hány szerzői estet kívánnak tartani járá sukban, és közöljék ők a könyvesboltok vezetőivel, körülbelül hány példányra tartanak igényt egy-egy műből. Ilyen módon könnyen elérhető a dél-szlovákiai könyvesboltok 100—150 példányos rendelése. Úgy vélem, ez ellen a Csemadok járási titkárságainak és a Járási Népkönyvtáraknak semmi kifogása sem lehet. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének sem kerül fáradságába a jegyzék megküldése, hiszen elsősorban neki érdeke példányszámainak növelése, kiadványainak terjesztése és eladása. A közös munka, az összefogás megteremné a maga gyümölcsét és kellő mennyiségben eljuttatná műveinket oda, ahová kívánkoznak, az olvasóhoz! Ha így járnánk el, akkor a Slovenská kniha könyvterjesztői nem érvelhetnének tovább azzal, hogy ennyit rendeltek lentről, mi csak ennyinek az eladásáért vállalhatunk felelősséget, s a kiadónak sem kellene kockázatot vállalnia, hogy ti a könyvterjesztő — 300—400 példányt rendeltek, de mi ennek ellenére 800-at nyomunk. Végső soron az írószövetség magyar szekciójának kellene szorgalmaznia az alulról jövő, fokozottabb rendelést a sikeresebb és célravezetőbb. irodalmi estek érdekében! MÄCS JÓZSEF / í is SZIROTYÄK DEZSŐ RAJZA INGER HEGERUP (norvég költőnó) A megfeszített Vágy le! Végy le már! Elég volt! Nem bírom tovább a tébolyt, mely testük véresre tépte. Dachau, Buchenwald és Belsen —• hol voltam én, hol kegyelmem? Végy le! Ember fia sárba döntött. Elhagyott az isten, ördög. Végy le! Űzz is innen el! Itt csak egy szál zsidó szólhat, vádolhat és tanúskodhat, ha az isten nem felel. Végy le! Végy le már! Elég volt! Mit a lándzsa, mit a vérfolt, mit tövisek kónos éke? Gyenge gyermek szíve dobban ■ gázban úszó fájdalomban, rémületben. Végy le! Végy le! Végy le innen! Meg se láttam, gyermekekben és anyákban hogy izzott a fájdalom. Verd szét ezt a vak keresztet, mely alatt ók odavesztek! * Véay le! és élj szabadon! Orbán Ottó fordítása 9
