A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-18 / 16. szám

/ä net re juveny rer senye a baráti szocialista országokról? Lakosainak száma 1963 végén 19 mil­­llú 65 000 volt, területe 255 804 négyzet­­kilométer. Területét s lakosságának szá­mát tekintve Európában a tizedik helyen áll. Jugoszlávia hegyekkel, dombokkal bo­rított ország, délről a romantikus szép­ségű Adriai-tenger határolja. Területé­nek csak kb. 30 százaléka művelhető meg, a legnagyobb síkság északon, a Dráva, a Száva és a Duna mentén terül el; itt vannak a legjobb szántóföldek. Az ország nyugati részére átnyúlnak a Keleti-Alpok, majd a Dinara-hegység kö­vetkezik, déli részén pedig a Szerb-Ma­­cedon röghegység terül el. A hegyek legnagyobb része az alacsony (500— 1000 m) vagy a középnagyságú hegy­ségek sorába tartozik. Legnagyobb ré­szük mészkőhegy, melyen erős karszto­sodás figyelhető meg; világhírű csepp­kőbarlangjai vannak. Az ország rendkí­vül gazdag nyersanyagokban és ásvá­nyokban. Jugoszláviát hat szövetséges szocialis­ta köztársaság alkotja: Bosznia-Hercego­vina, Crna Gora, Horvátország, Mace­dónia, Szerbia, Szlovénia. Zászlajának színei: kék, fehér, piros — középen öt­ágú vörös csillag van. Az országok ha­tárai nem esnek egybe a nemzetekével; öt .délszláv nemzete és számos kisebb nemzetisége van, a nemzetiségek közt legnagyobb az albán (több mint 9QOOOO) és a magyar (több mint félmillió). A la­kosság kb. 80 százaléka szerb-horvát anyanyelvű, önálló irodalmi nyelvük van a szlovéneknek, macedónoknak, és a nemzetiségeknek. Jugoszlávia a felszaba­dulás előtt elmaradott, fejletlen iparú, mezőgazdasági jellegű ország volt, de az elmúlt húsz év alatt ipara is sokat fej­lődött, a dolgozók többsége ma az ipar­ban nyer alkalmazást. Az üzemek, bányák stb. Jugoszláviá­ban társadalmi (nem állami) tulajdon­ban vannak, s ezekben a dolgozók ön­igazgatása érvényesül. (Elükön válasz­tott munkástanács áll, mely hasonló mó­don irányítja a termelést, mint nálunk a szövetkezetekben, a munkások fizeté­sében és a termékek árában ezért jelen­tős különbségek vannak, az azonos ipar­ágakban is.) A mezőgazdaság legnagyobb részét magángazdaságok alkotják, de a szocialista szektor fokozatosan erősödik. A szocialista forradalom és a munkás­­osztály vezető ereje a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége, mely ideológiai és politikai munkájával biztosítja a szocia­lista demokrácia és a társadalmi önigaz­gatás továbbfejlesztését. A szocialista Jugoszláviában kétféle írást használnak: cirill betűket (Szerbiá­ban, Crna Gorában s részben Bosznia- Hercegovinában), másutt pedig a latin ábécét. Nemzetiségi területeken kétnyel­vű feliratok is vannak. Az ország fővá­rosa Belgrád (közel 700 000 lakossal), a második legnagyobb város Zágráb (481000 lakossal), Horvátország főváro­sa. Jugoszlávia címere: búzakalászokkal övezett mező, a kalászokat alul szalag köti össze, rajta ez a dátum: 1943. IX. 29 , a kalászok csúcsa között ötágú vö­rös csillag, a mezőben hat fáklya, me­lyeknek lángjai egyesülnek. A dátum az új Jugoszlávia megszületésének napját, az Antifasiszta Népfelszabaditó Tanács II. ülését jelzi. 3. JUGOSZLÁVIA Ha a jugoszláv népek legjellemzőbb tu­lajdonságát kellene meghatároznom, minde­nekelőtt a bátorságot említeném. Mindez bizonyára összefügg .történeti és földrajzi körülményeikkel; a Balkán félsziget karsz­tos hegyvidékein megtelepedett szláv tör­zsek alighanem a legszerencsétlenebb he­lyet választották ki honalapításra. Alig volt hadjárat vagy háború Európában az elmúlt ezer év alatt, mely ezt a területet elkerülte volna. A Római Birodalom bukása utón itt megtelepedett szlávok a bizánci császárság hódító törekvéseivel, majd a frankokkal ta­lálták magukat szemben. A magyarok hon­foglalás után Horvátországot is meghódítot­ták,-. majd keresztes hadjáratok vonultak erre Jeruzsálem felé. A XIV. században pe­dig megjelent a szerb fejedelemség terüle­tén a leghatalmasabb hódító, a tö­rök. A délszlávok szabadságszeretetére tengernyi példát Idézhetnénk az I. világháborúból, s még sokkal többet a másodikból. A jugoszláv király 1941- ben a fasiszta haderők támadásának másnapján elmenekült az országból, s a ti­zenegyedik napon Hitlernek azt jelentet­ték, hogy Jugoszlávia feltétel nélkül meg­adta magát. Közvetlenül a fasiszta megszállás után a kommunisták vezetésével Jugoszláviában ha­talmas partlzánháború bontakozott ki, melynek méretei csak a szovjetekével ha­sonlíthatók össze. A jugoszláviai felkelés közvetlenül azután robbant ki, hogy a fa­siszta Németország megtámadta a Szovjet­uniót. „A nemzetköziség szellemében, az októberi forradalom vívmányai és a szo­cializmus első országa Iránti szeretet jegyé­ben nevelkedett jugoszláv kommunisták és a forradalmi munkás és antifasiszta moz­galom minden híve megértette, hogy a Szovjetunió megtámadása jeladás volt az emberiség összes forradalmi és antifasiszta erői számára, jeladás a döntő harcok, a legreakclósabb és legsötétebb fasiszta erők ellen. Ennél fogva természetes, hogy a Szovjetunió háborúba lépése akkor, amikor Jugoszláviában már befejezéshez közeledtek a felkelés előkészületei, erős hatással volt a jugoszláv néptömegek harci hangulatára és forradalmi lendületére, a megszállók és a hazaárulók elleni fegyveres küzdelem fel­tételeinek érlelödésére. Végül a felkelés megindításának szempontjából különösen jelentős volt az a tény, hogy Németország fegyveres erejének java részét, beleértve azokat a kötelékeket is, melyek az áprilisi hadjárat után Jugoszláviában maradtak, a Szovjetunió elleni támadásra vezényelték.“ (A JKSZ rövid története. 327. o.) A jugoszláviai népfelszabaditó, antifasisz­ta küzdelem jellemzésére csupán néhány adatot Idézünk: mór 1941-től 1945-ig mint­egy egymillió felkelő harcolt, 1944-ben már reguláris hadosztályokba szervezve, a szov­jet hadsereggel karöltve tisztították meg az országot a fasiszta megszállóktól. Már 1942-ben és 1943-ban is jelentős jugoszláv területek szabadultak fel, de a gyöngén fel­szerelt felkelőket az erős technikai fölény­ben lévő fasiszta hadosztályok többször és számos helyen visszaszorították. A harcok­nak és a fasiszta terrornak több mint 1700 000 jugoszláviai személy esett áldoza­tul. Történelmi jelentőségű eseménynek számít a Jugoszláv Antifasiszta Népfelsza­badító Tanács, (AVNOJ) II. ülése Jajcában, egy felszabadított boszniai városkában 1943. nov. 29-én, melyen elhatározták, hogy meg­fosztják a hatalomtól a Londonba emigrált II. Péter királyt és a régi burzsoá kor­mányt, az új Jugoszláviát népképviseleti, antifasiszta és föderatív alapon szervezik meg. Ugyanitt kinevezték a Jugoszláv Nem­zeti Felszabadító Bizottságot és a Népfel­szabadító hadsereg marsalljává választot­ták Joszip Broz Tito elvtársat. A szocialista fejlődés húsz éve A szocialista fejlődés feltételeit Jugoszlá­viában már a háború alatt megteremtették, amikor számos forradalmi intézkedést haj­tottak végre. A fasisztákkal együttműködő személyek és a külföldi tőkések vagyonát már 1945-ben kisajátították, ugyanebben az évben megkezdték a bankok államosítását, Szedik a termést a nagy Belgréd melletti kertészetben 6

Next

/
Thumbnails
Contents