A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-11 / 15. szám
kü] a város egyik nagyobb nyilvános termében fogják levetíteni. Charlie lélegzetvisszafojtva figyelte sajátmagát a vásznon. Várta a nézők reakcióját. Elfogadják-e ezt az öszvér-művet? Rövidesen igazolódott az elképzelése. „A közönség nevetett, amikor függőágyat akartam csinálni egy használt jutazsákból. Kacagott, amikor a teáskannára szerelt cumliból etettem a gyereket. És hahotázva tombolt, amikor látta, hogyan lyukasztom ki egy fonott szék ülő részét és rakok alá egy éjjeli edényt. Valóban az egész filmet végigkacagták.“ Ezután a siker után Chaplin bátran viszszatérhetett Los-Angelesbe. A változatosság kedvéért most a bírósági végrehajtó — akiket Mildred és a First National szabadított a nyakára — vették üldözőbe. IA New-York-i Ritz szálló halijában csak nőnek álcázva magát tudott elmenekülni előlük. Végülis minden a lehető legjobban sikerült. A „Kidet nem foglalták le. Ä filmvállalkozó jóslata ellenére New Yorkban és Amerika valamennyi nagyobb városában páratlan sikert aratott. így szabadult meg végre Chaplin Mildredtől. Ezután megkérte édesanyját, hogy költözzék hozzá és éljen vele együtt. Beverly Hills-t házában. Ügy látszott azonban, hogy az idős asszonyt már az égvilágon semmi sem tudja meglepni. Sem fiának sikere, sem óriási gazdagsága. Tulajdonképpen ő már egy más világba tartozott. Abban az időben halt meg, amikor a „Cirkusz“ című filmet forgatták. Charlieval a stúdióban közölték a lesújtó hírt. Letépte jellegzetes bajuszát, sarokba vágta keménykalapját és hatalmas cipőjét s édesanyja halálos ágyához rohant. „ ... Beléptem a szobába. És az ablak meg az ágy között egy székbe roskadtam. !A függönyök félig le voltak engedve. Kint ragyogó napsütés, a szobában halotti csend. Ültem és az ágyon lévő apró sziluettet néztem, amint lehunyt szemmel a mennyezet felé fordulva pihen. Még halálában is nyugtalanság tükröződött az arcán, mintha még most is újabb szerencsétlenséget várna. Milyen csodálatos, hogy élete itt ért véget, nem messze Hollyvoodtől, csaknem tizenkétezer kilométerre Lambthtől, ahol annakidején megtört a szíve. Elborította az emlékek ératada. „Eszembe jutott, az a hosszú harc, mely osztályrésze volt, a sok nélkülözés, hősi helytállás, tragikus és céltalan élete... Sírvaf akadtam.“ Legutoljára így festette meg anyja arcképét: „Nem tudom, olyan képet festettem-e anyámról, amely méltó lenne hozzá. Egyet azonban tudok. Sorsát mindig vidáman viselte. Fő erényei: A jóság és az együttérzés. Noha vallásos volt, az embereket hibáikkal együtt szerette és sosem tartotta Jobbnak magát náluk, jellemében egy atomja sem volt a közönségességnek. A nyomor ellenére, melyben kénytelenek voltunk élni, sosem tűrte, hogy Sidney és én munkakerülőkké váljunk, meggyőzött bennünket, hogv nem vagyunk csunán a nyomor produktumai, hanem kivételes és figyelemreméltó lények.“ Ekkor volt Charlie dicsőségének tetőpontján. Másodszor nősült. Ismét kudarc. Két gyermekére — Charlesre és Sidneyre — való tekintettel, akik ebből a házasságból születtek, Chaplin második feleségéről, illetve nézeteltéréseikről semmit sem árult el. Az Aranyláz témája a fairbanski víken- 3en jutott eszébe. ... Sztereoszkópikus képeket nézegettünk. Alaszkai és klondyki tájakat ábrázoltak, Az egyik képen a chillkotti hágó volt látható, amint az aranyásók hosszú sora igyekszik megmászni egy jeges sziklafalat. A szövegből megtudjuk, mennyi szenvedést kellett elviselniök, míg átjutottak a hágón.“ Ez esetben Chaplin egy olyan történet birtokába jutott, amelyre már régóta várt. „Paradoxonnak hangzik, de a komédia kialakulásában a tragédia fokozza a komikumot, mivel a nevetségesség, a dac megnyilvánulása: Gyakran jóízűen kinevetjük a természet erőivel szembeni tehetetlenségünket. Olvastam egy könyvet Donnerről, aki Kaliforniába igyekezvén, eltévedt és a Sierra Nevada hegységben hatalmas hófúvásba került. Százhatvan embere közül csupán tizennyolcán élték túl a katasztrófát, a többiek vagy megfagytak, vagy éhenhaltak. Egyesek közülük odáig jutottak, hogy éhségüket csillapítandó, mokaszinjaikat főzték meg.“ Ebből a megrázó jelenetből kellett születnie az „Aranyláz“ legkomikusabb jelenetének, annak a jelenetnek, amelyben Charlie kunyhójában mint ínyenc falatot megeszi ócska cipőjét s a cipőfűzőt úgy tekeri fel villájára, akár az olaszok a spagettit. Az Aranyláz c. filmen csaknem hatmillió dollárt keresett. De Chaplin még mindig nem lelt egy megértő lélekre. Azt hitte azonban, hogy már megtalálta egyik barátjának jachtján. Paulette Goddardnak hívták. Nagyon fiatal volt, nagyon szép és gazdag, mivel nemrég elvált férjétől ötvenezer dollárt kapott „fájdalómdíjképpen“. Az asszony pénzét egy filmbe akarta fektetni. Chaplin azonban lebeszélte erről a tervéről. Paulette értelmesebbnek és tehetségesebbnek bizonyult, mint Mildred, megfogadta Charlie tanácsát. A modern kor c. filmben csupán mint színésznő szerepel. Egy szegény lányt alakít benne. „Paulettenak rongyos ruhában kellett játszania. Majdnem elsírta magát, amikor szétmázoltam a festéket az arcán, hogy piszkosnak tűnjék.“ „Ezek a piszkos foltok szépségjegyek — mondottam neki.“ Chaplin feleségül vette. Paulettenak sikere volt a Modern kor c. filmben. A Paramount filmvállalat szerződtette. Ám a házastársak között rövidesen komoly nézeteltérésre került sor. Paulettenak Chaplin új filmjében a Diktátorban főszerepet kellett volna játszania. Néhány nappal a forgatás megkezdése előtt, megjelent férje dolgozószobájában, mégpedig egy élelmes fiatalembernek — az ügynökének társaságában. „Hadarva beszélt és közben élénken gesztikulált, mintha minden szót külön ki akarna élvezni." „Amint tudja, Chaplin úr, a Modern kor c. filmtől kezdve Paulettenak heti 25000 dollár honoráriumot fizet. Csakhogy van itt valami, amiben még nem egyeztünk meg; ez pedig a hirdetések kérdése. Az összes plakát területének 75 százalékát az 6 nevének kell elfoglalnia ... Tovább már nem merészkedett. „Miket fecseg itt nekem? — kiáltottam rá! — Talán maga fogja nekem megszabni, hogyan fessen a neve a plakátokon. Az ő érdeke jobban a szívemen .fekszik, mint magának! Hordják el magukat! E kínos jelenet ellenére Paulette játszott a Diktátorban. A film befejezése után azonban rövidesen elváltak. Chaplin nehéz próba előtt állott. Amerikában — mely még nem üzent hadat Németországnak — a Diktátorról különbözőképpen vélekedtek. Szerzője sok ellenséget szerzett magának, mégpedig meglehetősen erős ellen« séget. Egy szemtelen fiatal nő pert indított ellene. Hogy a pert Chaplin elveszítse, az „igazságszolgáltatás“ rég elavult törvényeket hozott napvilágra. Bíróság elé állították, a letartóztatás veszélye fenyegette. „Valószínűtlenül hangzik, de mégis úgy volt, hogy épp e piszkos ügy után következett be az esemény, amelyről állíthatom, életem legszerencsésebb fordulata volt. Ám az árnyakat elnyeli az éjszaka, és lám, hajnalban felkél a nap.“ Az egyik hollywoodi impresszárió — Mina Wallace — bemutatott Chaplinnak egy hölgyet, mivel a mester új filmjéhez egy nagyon fiatal leányt keresett. — Valamivel hamarább érkeztem és miután a szobába léptem, a kandalló mellett égy fiatal leányt pillantottam meg. Egyedül volt. Míg Wallace kisaszony megérkezett, bemutatkoztam és rögtön megkér-: deztem: Remélem, O’Neil kisasszonyhoz van szerencsém. Elmosolyodott. Egy kivételesen bájos, varászlatos finomságú, ragyogó szépség állt előttem. Vendéglátónkra várva beszédbe elegyedtünk.“ Az ebédnél azonban Chaplin megtudta, Oona O’Neil életkorát. Tizennyolc esztendős. Elszorult a szíve. A szerep ugyaii fiatal, de mégsem ilyen fiatal, tapasztaltabb színésznőt követelt. Néhány nap múlval Wallace kisasszony felhívott és meg-s kérdezte, hogy mik a terveim O’Neil kisasszonnyal, mivelhogy Fox is érdeklődik utána. Azonnal aláírtam a szerződést. Ez volt a kezdet, melyből később több mint húszesztendős tökéletes boldogság — és remélem még ennél is több — lett. Minél jobban megismertein Oonát, annál inkább meglepett) egészséges humorérzéke és türelmessége. Mindig bele tudta magát élni a más helyzetébe. Ezért és sok más oknál fogva belészerettem Épp a tizennyolcadik életévét töltötte be; de rövidesen meggyőződtem róla, hogy távol áll tőle a vele egykorú lányok szeszélyessége. Oona volt a kivétel, mely erősíti a szabályt, noha eleinte elképesztett a közöttünk lévő nagy korkülönbség. De Oona elhatározása szilárd volt, mintha meglelte volna az igazságot. Ezért elhatároztuk, hogy egybekelünk ...“ Oonában, akinek aztán ott kellett hagyni a színészi pályát, megtalálta Chaplin! azt az élettársat, akit oly soká keresett. A percek, melyeket közösen átéltek, nem voltak mindig örőmteljesek. A bírósági tárgyalás után Chaplinnak felelnie kellett baloldali nézeteiért. Ä dolog azzal végződött, hogy otthagyta Amerikát és családjával együtt Európában telepedett le. Könyvét azonban ezzel a vallomással — mely egyben a legszebb szerelmi vallomás — fejezhette be. „Az elmúlt húsz esztendő alatt megismertem, mi az igazi botdogság. Abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy egy csodálatos asszony férje lehetek. Sokkal többet is írhatnék erről, de itt szerelemről van szó és a tökéletes szerelem á leggyönyörűbb dolog a világon, ám egyben a legmegfoghatatlanabb is. mert olyan, hogy nem is lehet szavakba önteni. Oonával való együttlétem során nap mint nap jellemének mély varázsát fedeztem fel. Amint apró termetével, emelt fővel, hátrafésült, ezüstös szállal átszőtt fekete ha-t jával méltóságteljes egyszerűséggel lépked előttem Wewei széles gyalogjáróin* egyszeriben a szeretet és csodálat érzése áraszt el, s összeszorul a torkom, ha arra gondolok, mit is jelent ő a számomra.“ A PARIS MATSCH NYOMÁN 13
