A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-11 / 15. szám
GUILLAUME HANTOEU: g^\% f • r rr%--------Chaplin es a nok Charlie Chaplin Életem története c. könyvének első oldalára csupán egyetlen szót írt: Oonának. Aztán elkezd beszélni. És egyszeriben minden időrendi törvényt félretéve Chaplin halálos beteg édesanyjára emlékezik, mintha visszaemlékezéseit, s ezzel egész életét csupán e két nő közé akarná zárni. „Világosan tudatában voltam annak a társadalmi stigmának, amellyel a nyomor bélyegzett meg bennünket. Vasárnap a legszegényebb gyerekek is otthon vacsoráztak. Az otthon készített pecsenye a tekintély szimbóluma volt, rituális elem, mely a szegények két osztályát megkülönböztette. Aki nem ülhetett otthon vasárnap este terített asztalhoz, a koldusok osztályába tartozott — és ez volt a mi esetünk.“ Az asszonyról — aki végül is mindazt megadta neki — amitől gyermekkora megfosztotta, Chaplin a következőket írja: „Az ekkora boldogság légkörében gyakran kiülök az erkélyünkre, elnézem az előttem elterülő hatalmas gyepszőnyeget, a tó tiszta tükrét, s a túloldalon égbenyúlő hegyek szilárd biztonságát és közben nem gondolok semmire, csak ízlelgetem káprázatos szépségüket.“ 1917-et írunk. Chaplin barátai közé tartozik Douglas Fairbanks és Mary Pickford. Már ismert színész Los Angelesben. Egy szép őszi napon Sam Goldwyn filmvállalkozó magával vitte a tengerpartra. Ott már több csinos lány várt rájuk, többek között Mildred Harris. Chaplin néhány elcsépelt frázist mondott neki. Azután kocsijában hazavitte. És ezzel vége is lett volna a dolognak, ha a sofőrje közben meg nem jegyzi Charlie titkárának: — A minap este a főnökünk egy csodás szépségű szőke tündérrel autózott. — Férfihiúság! Ez a megjegyzés elegendő volt neki, hogy Chaplin egyszeriben észrevegye, Harris kisasszony valóban nem a legcsúnyább teremtés. Ismét találkozott vele, és néhány hét múlya bejelentette titkárának, Tom Harringtonnak, hogy megnősül, s egyben megbízta, intézze az ezzel kapcsolatos formalitásokat. S aztán újból elnyelte a munkája. „Azon a napon estig a stúdióban dolgoztam. Félnyolc tájban megjelent Tom, és a fülembe súgta: „Ne felejtse el, hogy ma találkája van.“ Lemostam arcomról a festéket és Harrington segítségével sietve felöltöztem. Míg autóba nem ültünk, egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ott aztán elmondta, hogy Harris kisasszony Sparks úr lakásán vár rám, aki különben ennek a negyednek az anyakönyvvezetője.“ A szertartás minden különösebb ceremónia nélkül folyt le. „Sötétszürke kosztümjében valóban nagyon csinos volt. Harrington egy óvatlan pillanatban ügyesen a markomba csempészett két karikagyűrűt, s alig hogy ez megtörtént, egy magas, sovány, barátságos külsejű úr lépett a szobába, aki egy másik helyiségbe vezetett bennünket. Sparks úr volt, az illető.“ így nősült meg először Charlie Chaplin. Furcsa egy házassága volt. „Noha nem voltam szerelmes, most miután már megnősültem, szerelmes akartam lenni, szerettem volna, hogy házasságunk sikerüljön. Csakhogy'Mildred számára a házasság csupán afféle izgalmas kaland volt, mint egy szépségversenyen való szereplés.“ Mildredben nem volt egy szikrányi felelősségérzet sem. Chaplin segíteni akart neki művészi pályáján. Valamennyi tanácsát ellenvetés nélkül meghallgatta, ám másnap mindent éppen fordítva csinált. Tanácsadóját gyakran kétségbeejtette. Mindennek tetejébe az igazgatói gondnokhoz még egyéb komoly munka-problémák csatlakoztak. Miután Chaplin befejezte a Vasárnap délután c. film forgatását, nem volt újabb témája. Bárhogyan is törte a fejét, semmi épkézláb gondolat nem jutott az eszébe. „Ebben a reménytelen helyzetben, úgy segítettem magamon, hogy el-eljártam az Orpheumba, ahol egyszer egy esztrád-táncosra lettem figyelmes: Semmi különös. A szám végén az illető behívta négyéves fiacskáját, hogy vele együtt köszönje meg a tapsot. A gyermek apjával együtt meghajolt s azután egyszeriben néhány valóban mulatságos lépést tett. Utána várakozóan tekintett a közönségre, majd mély meghajlással elbúcsúzott. A teremben olyan tapsorkán tört ki, hogy a gyermeknek vissza kellett jönnie. Ez alkalommal egy egészen más táncot produkált. Más gyermek előadásában minden bizonnyal visszatetszést váltott volna ki. Jackie Coogan bájos volt; valóságosan elkápráztatta a közönséget.“ Egy héttel később Charlie — egyre idegesebben — még mindig témát keresett. A stúdióban elbeszélte, hogy az Orpheumban látta a kis Jackie Coogant, amint apjával együtt a színpadra lépett, hogy a tapsot megköszönje. Valaki megjegyezte: „Várjon csak, hisz azt a gyereket Roscoe Arburkle szerződtette! A ma reggeli lapokban olvastam.“ Roscoe Arbuckle Chaplin barátja volt és a franciaországi filmplakátokon a kövér Fattiként szerepéit. Chaplin a homlokára csapott. „Hogyan lehetséges, hogy ez nekem nem jutott eszembe! A téma már megvolt. Charlie mint ablakos szerepelt, aki előtt a kisfiú jár és beveri az ablakokat, hogy munkát szerezzen neki. Ám ez a terv csupán álom volt számára, mivel a gyerek nem Charlie, hanem Fattl partnere lesz. Közben váratlan fordulatot vett a dolog: Árbuckle nem Jackie Coogant szerződtette, hanem apját, a parkettáncos Jack Coogant. Chaplin azonnal a stúdióba hivatta. „Jackie apja a -csodálkozástól elképedve bámult reám. Megráztam a vállát. — Szenzációs lesz... Az utóbbi idők legnagyobb felfedezése! Csak föl kell lépnie ebben a filmben (folytattam a meggyőzést meglehetősen összefüggéstelenül). Bizonyára azt hitte, hogy megbolondultam. Ez a film fordulópont lesz a fia életében.“ — A fiam életében? — Igen, a maga fia életében, ha lesz olyan szíves és megengedi, hogy szerepeljen a filmemben. — Örömmel a rendelkezésére bocsátom azt a csirkefogót — mondta. Chaplin nem tévedett, jackie az első felvételtől fogva szinte megbabonázta valamennyíüket. „Bizonyos tekintetben minden gyerek zseniális, csak fel kell fedezni a képességeit. Jackkievel könnyen ment a dolog. Néhány alapvető pantomim-mozdulatot kellett elsajátítania, ezt igen hamar megtanulta. Érzelmeket tudott vinni a mozgásba és mozgást az érzelmekbe; ezt úgyszólván a végtelenségig tudta ismételni, anélkül, hogy valamit is veszített volna természetességéből.“ Charlie barátai azonban nem voltak vele egy véleményen. A „Kid“-ben először vegyített a komikumba érzelmeket. Képtelen házasság — állították a filmszakemberek. Chaplin azonban nem értett velük egyet, és úgy vélte, hogy az érzelmes jelenetekből a komikumba való átmenet csupán árnyalat (nüansz) és a megfelelő vágás kérdése. A First National Társaság, melynek a „Kid“-et forgatnia kellett volna, a rendező minden igyekezete ellenére sem nyilatkozott. Ellentétbe került Charlie-vel, és Mildred személyében váratlanul jó szövetségesre talált. „Noha szerettem Mildredet, egyáltalán nem valók voltunk egymáshoz. Nem volt csúnya, csak volt benne valami elviselhetetlen, a macskák tulajdonságából. Sose tudtam teljesen a leikéhez férkőzni, mely rózsás masnival átkötött semmiségekkel volt teli. Állandóan izgatottnak látszott, mintha mindig új távlatokat keresett volna.“ Chaplin azt ajánlotta neki, váljanak el. Elfogadta. 100 000 dollár (fájdalomdíjat) kínált neki. Ezt elutasította. Chaplin ügyvédje nyugtalankodni kezdett. „Bizonyára valami rosszban töri a fejét.“ Valóban néhány nap múlva Charlie megtudta, hogy a First National Mildred segítségével túl akar adni a „Kid“-en. Szegény Charlie-nak meg kellett szöknie a még össze nem vágott filmjével. „Mivel a vágással még nem készültem el, valami azt súgta, hogy menjek egy másik államba és ott fejezzem be a munkát. Két munkatársammal és több mint 40 ezer lábnyi filmmel — mely kb. ötszáz tekercset tett ki — Saltlake Citybe utaztam. A Salt Lake Citybe telepedtünk le. Az egyik szobában kihúztuk a filmet és minden lehető alkalmatosságot felhasználtunk a feltekercselésére: oszlopok peremét, szekrényeket, fiókokat-stb. Mivel a szállóban tilos volt tűzveszélyes anyagot tartani, a legnagyobb titokban kellett dolgozni. Ilyen körülmények között folytattuk a film vágását. Több mint 200 000 felvételt kellett osztályoznunk; noha valamennyi meg volt számozva, gyakran megtörtént, hogy egy-egy felvétel elkeveredett és ezért meglehetősen sok időt töltöttünk a keresésével. Ez elképzelhetetlen mostoha körülmények szülte nehézségek ellenére csodálatosképpen sikerült a vágást befejezni. Chaplint még egy nagy próba várta. A közönség ítélete. Ügy döntöttek, hogy a filmet minden előzetes bejelentés nél-12
