A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-04 / 14. szám
ményre fagyott nehéz ponyvát, és előtűnnek a csupalyuk rakétavetők. Figyelmes arcok hajolnak a műszerek fölé, bemérik a célpontokat. A pontos Idő nyolc éra negyven perc. A rakétalövSk tüzelésre készek, máir csaik a parancsra várnak. — Tűz! — hangzik a vezényszó. A lövés erejétől megremeg a levegő, a hátracsapődó lángnyelvek messzire söprik a havat, és gallyakat törnek le a közeli 'bokrokról. Talán, a pillant egy töredékéig látni a vijjogva távolba röppenő lövedéket. Várunk: egy, kettő, három. A célpontoknál fekete fiüstfelhő szökken fel a hóbél. A lövedékek pontosan célba találtak. — Mint az ördögök! — mondja mellettem egy megfigyelő. Még nem ocsúdtam fel teljesen, az eltalált célpontot keresem. Nincsenek, megsemmisültek. Mire az üteg felé fordulok, a nehéz gépkocsik már elhagyták a tüzelőállást és néhány perc alatt eltűntek a közeli bozótokban. A pontos idő 11 éra Egy hegycsúcson gulbbasztunk. Valahol mögöttünk az üteg, előttünk az „ellenség“. Innen a tüzérségi megfigyel ölből jól látható, és a hátul elhelyezett üteg majd az Innen küldött utasítások szerint tüzel. Még nem kezdődött el a móka. Katonák forró teával kínálják a megfigyelő tisztjeit. Nagyon is el kell ez a csöpp lédekmelegítő, mert hiába süt a nap, a fagyos szél csontunkig hatol. Körülöttem, mindenütt speciális tüzérségi látcsövek, rádió adó- és vevőkészülékek. Most még az előkészületek folynak, rejtjeles parancsnok jönnek 'ős mennek. Számomra semmitmondó számsorok hangzanak el és röppennek át az éteren. Végre elérkezik a kitűzött Idő és a parancsnok ajkáról elhangzik a régvárt parancs: — Tűz? — rádión továbbítják, és nyomEgy „hajszállal“ balra) ban jön a jelentés: A parancsot teljesítették. Várunk. Nehezen múlnak a másodpercek. Végre á fejünk felett süvítve átrepül az első lövedék. A tisztek szemükhöz emelik távcsövüket és várják a becsapódást. A becsapódás nyomán fekete füstfelhő keletkezik, de a detonáció hangja nem jut el hozzánk. A megfigyelők jelentik az ütegnek: Találat! Most már egymásután röpködnek fejünk felelt a lövedékek. Csakhamar ezt is megszokjuk. loDvaes^BÖKQO Odagyülünk a rádiókészülékek köré. Már 'beállították őket a szükséges hullámhosszra. Ismét várunk. A helikopter már csak pici sötét pont az égen, amikor a rádiókészülékben felhangzik az első sző: — Zdena, Zdena, Zdena, Itt Helena, Helena, Helena. Vétel. És nyomban a válasz: — Helena, Helena, Helena, Itt Zdena, Zdena, Zdena. Vétel. A helikopter megteremtette az összeköttetést az ütegekkel. Rádión mennek a rejt. jeles utasítások. Avatatlan fül számára érthetőiének és értelmetlenek, de az ütegek jól értik őket, mert fejünk felett ismét köpködni kezdenek a lövedékek. Figyeljük az eredményt. Egymás után hangzanak az elégedett megállapítások: Találat, találat, találat. Olyan ez, mint az igazi háborúban. De azért jó 'érzés tudni, hogy béke van, hogy mindez csak gyakorlat. SZŰKE JÓZSEF A parancsot megértettem! Ellenséges repülőtémadás Tizenegy óra harminckét perc. Ütegeink több mint fél órája lövik az ellenség tartalékait. A levegőből léglökóses gép duruzsolását hallani. Semmi jelentőséget se tulajdonítanak neki. A parancsnokok azonban tudják, hogy mi következik ... Egyszerre mintha az ég szakadna ránk. A gép felfedezett bennünket, és mélyrepüléssel ránk csap. Mindenki ott lapul a fedezékben. Jól látom a gépet, s benne a pilótát. Egészen ránkereszkedett. Megsemmisített bennünket. A tüzérségi megfigyelő harcképtelenné vált. Többé nem Irányíthatja az ütegek tűzharcát. Helikopter a levegőben Ismét várunk. Nem sokáig. Néhány perc múlva helikopter jelenik meg a levegőben és az ellenséges vonalak felé száll. A parancsnok figyelmeztet: Most helikopterről irányítják az üteget. Hemerka I. felvételei „Űtőrai tea“
