A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-04 / 14. szám
£ * A faluxa ráhárult az este. A kultúrház ablakai világosak, a magnó tánc zenét Játszik, a másik tereimben folyik a filmvetítés. A háztetőkén karcsú antennák nyúlnak a magasba, s a lakásokból klszűirűdő tompa kékes fény arról beszél, hogy odabenn a csodálatos doboz előtt ülnek az emberek. Az ucán Igyekvő beszélgető leánycsoport nem a kultúrházba tart, hogy a magnóra táncoljon, a fllmelőadás sem érdekli őket, és odahaza sem maradtak, hogy a tévét nézzék. Hová tarthatnak hát olyan Jókedvűen? Oda mennek, ahová máx a mamájuk, Nagymamájuk és ükelk Is eljártak: tollfosztóiba. A régi falusi esték társas összejövetele, amely „kösd össze a hasznost a kellemessel“ Jelszó Jegyében zajlott le, ma sem veszített semmit poétlkus varázsából. Nemcsak az anyókák járnak a tollfosztóba, a fiatal lányokat Is épp úgy vonzza, akár valamelyik fllmsláger, vagy teadélután, sőt olykor sokkal Inkább. Ahol pedig fiatal lányok gyülekeznek, onnét sokáig nem maradhatnak el a fiúik sem. A háziak mosolygó szemmel fogadják a belépőket, minél több a dolgos kéz, annál szaporábban megy a munka. Az öregebbek régmúlt Időkről, Ifjúságukról mesélnek, vidámat, szomorút, ahogy a sor hozza. A fiatalok figyelve hallgatják, úgy szól most hozzájuk a múlt, mintha egy tengerbe süllyedt falu templomának harangja üzenne tompán a mélyből. Mindig akad néhány hátborzongató kísérteties história is, és a nem minden kellemesség nélkül való félsz közben a lányok közelebb húzódnak a fiúkhoz. Zsugorodik a fosztatlan toll hatalmas halma s két külön dombocska nő -belőle: egyik finom puha plhékből, a másik a csupasz tollgerlncből. Ezt az utóbbit aztán tetőmként tűzre vetik. Magasra lobog tőle a láng, pirosra festi a lányok arcát. Valaki nótára gyújt, egy-kettőre zeng a ház. Hogy el ne apadjon a mesélő kedv, ki ne száradjon a torok, asztalra kerül egy kis ttóka Is, s hogy ne csússzon csak úgy üres gyomodba, pogácsát, tepertőt, máiét adnak hozzá. Teljes az est hangulata. Hanem a Jókedvű legények nem bírnak magukkal, virgonc erejüket nem köti le a pepecselő asszony! munka. Hogy egy kis „zrl“ se hiányozzon, belefújnak a pllhébe, amit aztán a lányok, asszonyok, nagy slvalkodás közben 'hárltgatnak, szedegetnek Újra össze. Megfosztva a toll, a tűz is kialvóban, kiürült a kancsó, a tál, búcsúzkodnt kezdenek a vendégek. Nyílik a kapu s a tollfosztó népsége kiözönlík a hideg éjszakába, ki erre, ki arra veszi útját. A lányokat hazaklsérik a fiúk s még az otthoni kiskapuban Is elálldogálnak, beszélgetnek egy Ideig. Nem mondják, de úgy érzik, egy ilyen este felér akármilyen mozival, vagy ötórai tánccal. 0. K. K. bach an felvételei 17
