A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-04 / 14. szám

Ember, könyv, társadalom

A szerkesztőség zárócikke

Hat községben vizsgáltuk meg a magyar Vidékek könyvellátottságát. A Hét 5. számától rendszeresen helyet adtunk a könyv helyzetével foglalkozó írásoknak. Beszélgettünk könyvtárosokkal, könyvesbolt-vezetőkkel, olvasókkal, s folyamatosan közöltük a beérkező hozzászólásokat. Számos probléma, kérdés vetődött föl, amelyekre előző számunkban a legilletékesebbek, a központi hivatalok és intézmények vezető dolgozói válaszoltak.

Cikksorozatunkat azzal vezettük be, hogy Csehszlovákia az évente megjelentetett könyveinek számával és példányszámával az előkelő hetedik helyet foglalja el az egyes országok könyvkiadási ranglistájában. Már a bevezetőben megjegyeztük, hogy hazánk nagy olvasótáborában nem kevés a magyarok száma. És ezzel világosan értésére adtuk mindenkinek, hogy a vegyes lakosságú járások könyvesboltjainak és könyvtárainak az állományával kívánunk foglalkozni. A kulturális felemelkedés egyik legfontosabb tényezője a könyv, nem lehet tehát közömbös számunkra, milyen az ellátottság magyar vidéken, mik az orvoslásra váró problémák.

Első Írásunkban a kérdőíveken beérkezett válaszokból indultunk ki, s a további cikkek már csak igazolták, esetleg elemezték a munkások, szövetkezeti parasztok és értelmiségiek őszinte feleleteit, avagy még pontosabban feltérképezték a helyzetet Ögyallán, Felsőszemeréden, Diőspatonyon, Libádon, Kőhídgyarmaton és Szencen a kérdőívek adataival összhangban megállapítottuk:

Könyvesboltjainkban, könyvtárainkban kevés a magyar nyelvű könyv, még ma is előfordul — ha szórványosan is —, hogy a könyvesbolt vagy a könyvtár olyan könyveket kap, amelyeket nem rendelt, a könyvállomány nem felel meg a lakosság nemzetiségi összetételének, sok jelentős világirodalmi mű magyar nyelven nem szerezhető be, a könyvtáros passzív, szakismerete hiányos, a helyiség kicsi, a polcok túlzsúfoltak, szegényes a választék — főként a felszabadulás utáni magyar írók műveiből —, az elárusítók és a könyvtárosok nem fejtenek ki kellő propagandát, nem népszerűsítik rugalmasan az új könyveket, kevés a gyermek- és ifjúsági irodalom, a magyar nyelvű szak- és politikai irodalom.

Vizsgálódásaink során nem tértünk ki tüzetesen mindenre, és csak elvétve érintettük az olvasók könyvvel szembeni közönyét, passzív magatartását. Tudatosan jártunk el így, hiszen az írott szó megszerettetésére nevelnünk kell az embereket, és az utóbbi évtizedekben csak nagyon keveset tettünk ilyen értelemben, önelégültséggel töltött el bennünket a sok új ház, rádió, televízió, mosógép, motorkerékpár, autó stb. A közönyt nem vehettük alapul. El kell ismernünk, hogy ma is, de talán még holnap is az emberek nagyon józanul és természetesen úgy gondolkoznak, hogy számításukból kiesik a könyv. Éppen ezért elsősorban a könyvtárakra kell építenünk. Könyvtárainkat kell bő választékkal ellátni. Az állam kulturális gondoskodása óriási méreteket ölt, s a párt reális nemzetiségi politikáját bizonyltja az SZNT-nak az a rendelete, amely szerint magyar vidékeken három koronában állapítják meg az egy főre eső könyvvásárlási kvótát. Sajnos, ezt az összeget a községi

könyvtárak sehol nem kapják meg, a járási nemzeti bizottságok könnyelműen és elég felelőtlenül más, talán sokkal jelentéktelenebb dolgokra fordítják ezt a pénzt.

Sok a behozni való, és központi szerveinknek szigorú intézkedéseket kellene foganatosítaniuk! A vidéki könyvtárak hálózatát gyorsan ki kell építeni, a könyvállományt igény és szükséglet szerint kell feltölteni, s ennek egyetlen módja és előfeltétele: annak az intézkedésnek a hatálytalanítása, hogy a könyvtárak a könyvutalványt negyedévenként kapják a járástól, s akkor két hét alatt fel kell vásárolniuk az utalvány értékének megfelelő könyvmennyiséget függetlenül attól, van-e gazdag választék. Így a könyvesbolt-vezetők nem lehetnek érdekeltek könyvállományuk felújításában, a „szenzációk“ felhajtásában, s a könyvtárosok is ki vannak szolgáltatva a könyvesbolt-vezetők ízlésének és . vásárlási kedvének.. Meg kell kezdeni a nyitott számla bevezetését, melynek alapján a könyvtárosok, ott és akkor vásárolhatnak, ahol és amikor érdekes könyveket találnak.

Magától értetődően a nyitott számla bevezetése sem old meg mindent, habár jelentősen megjavítja a helyzetet. A rugalmas, célszerű könyvvásárlást csak szakképzett könyvtárosok és könyvesbolt-vezetők tudják végezni. Helyszíni vizsgálódásaink viszont félreérthetetlenül megmutatták, hogy könyvtárosaink — és némely esetben könyvesbolt-vezetőink — szakmai képzettsége hiányos, figyelme csak a klasszikusokra vagy a világirodalom néhány közismert írójára terjed ki, s fehér folt marad az élő irodalom, beleértve a magyarországi és a csehszlovákiai magyar irodalmat is. Nem véletlen, és nem minden esetben lehet a behozatali bizottság címére Írni könyvtárainkban az élő magyar írók műveinek feltűnő hiányát, a könyvtáros tájékozatlansága is hozzájárul ehhez. Szükséges lenne — amint ezt cikkeinkben is felvetettük — egy magyar nyelvű könyvtárosképző szakiskola. Ez számos problémát megoldana, és nagyban elősegítené szakszerű, mindenféle szempontnak megfelelő községi könyvtárak kiépítését.

A falusi népkönyvtárak módszeres irányítása, a könyvtárosok szakmai nevelése a járási népkönyvtárak feladata. De ők sem tudnak mit kezdeni magyar nyelvű módszertani segédanyag s a könyvtárosok szakiskoláztatása nélkül. Frank Stefan, az SZNT népművelési főosztályának vezetője is érinti ezt a problémát, és azt mondja, hogy a könyvtárosok módszertani képzését a járási népkönyvtárakra bízzák és feladatukul adják, hogy propagációs anyagot adjanak ki magyar nyelven is. Persze megjegyzi, hogy járási népkönyvtárainkban nincsenek elégséges számban olyan szakemberek, akik a magyar nyelvű kiadványokat sajtó alá rendezhetnék.

S itt van még a magyar nyelvű propagációs, illetve módszertani segédanyag kérdése. Az SZNT illetékes osztálya területi jellegű könyvtár-központokat kíván létesíteni, ahová a dél-szlovákiai járások könyvtárosait összpontosíthatnák. Ez a központosított területi jellegű könyvtár adná ki a magyar nyelvű any/igokat. Az elgondolásban nincs is hiba. A baj ott van, hogy ez az intézmény is szakembereket igényel, s honnan teremtjük elő eze-. két, a könyvtárosképző szakisiskola létrehozása nélkül? Senki nem vitatja, hogy egy magyar nyelvű Könyvtáros című folyóirat jelentősen hozzájárulna a munka megjavításához. Addig is a „Népművelésben“ megindulhatna egy ilyen rovat! A magyar nemzetiségű könyvtárosok a gyors és folyamatos tájékoztatást nagyon igénylik.

Csaknem minden cikkünkben szóvá tettük a csehszlovákiai magyar írók műveinek rendkívül alacsony példányszámát. Az átlagos 800 példány — Magyarország rendelését nem számítjuk bele — egyenesen nevetséges. Hiszen csak a nyugat-szlovákiai kerület vegyes lakosságú járásaiban több mint 800 könyvtár működik (iskolai, községi és EFSZ könyvtárakra gondolunk). Ha ezek mindegyikébe egy-egy kiadvány került, a 800 példány egyszerre úgy elfogy, hogy a könyvesboltokba a vásárlókhoz már nem is kerül. De akkor miért nem jelentetjük meg magasabb pél-í dányszámban a hazai magyar írók műveit? Ennek megfejtése számos nehézségbe ütközik:

... a könyvtárosok csak szórványosan ismerik a csehszlovákiai magyar írókat;

... a könyvesboltok vezetői nem mernek kockázatot vállalni, és csupán tessék-lássék alapon rendelnek (tisztelet a kivételnek);

...a Slovenská kniha könyvterjesztői nem ismerik irodalmunkat, nem is törődnek komolyan vele. Hazai magyar írók könyveiből, csak százegynéhány példányt rendelnek, mondván, ha ők nem ismerik íróinkat, másnak sem fontos megismernie.

De így hogyan jut el a csehszlovákiai magyar iró műve a több mint ötszáz magyar falu könyvtáraiba, szövetkezeti boltjaiba (jednota) és járási könyvesboltjaiba?

Utánanéztünk a dolognak, megvizsgáltuk az alulról jövő rendelést, és összehasonlítottuk a Slovenská kniha könyvterjesztő vállalat igénylésével. Sajnos, nem bukkantunk semmilyen összhang nyomára.- A raktárkészlet Is megdöbbentett bennünket. Egész sor hazai magyar író könyve hever a polcokon. Vidéken ugyanakkor az a helyzet, hogy nem nagyon lehet hozzájutni könyveinkhez. Ha egy könyv kelendő, abból már nem lehet utánrendelést csinálni? Vizsgálódásaink ezzel kapcsolattos tanulsága, hogy az ellentmondó és áttekinthetetlen helyzetet

csak egy önálló magyar könyvkiadó oldhatja meg, amely igény és szükséglet szerint határozza meg egy-egy könyv példányszámát és saját gondjába veszi kiadványainak terjesztését, propagálását!

Amint értesültünk róla, a pártközpont illetékes osztálya egyetért egy ilyen kiadó létrehozásával, és felkérte az írószövetség magyar szekcióját, dolgozzon ki konkrét javaslatot egy önálló magyar könyvkiadó megalakítására.

Cikkeinkben még egy további nagyon hasznos gondolat is felvetődött. Miért nem rendeznek központi és járási szerveink magyar könyvheteket, — hónapokat? A hozzászólásokból kiderült, hogy elvben ennek semmi akadálya. A Csemadok szervezetei felkarolhatnák a kezdeményezést, és nemcsak országos, ill. körzeti rendezvényeken, hanem máskor is, és többször is terjeszthetnék, propagálhatnák a magyar

(Folytatás a 15. oldalon)