A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-04 / 14. szám
Jan Amos Komensky, a népek tanítója Világszerte ismerik és tisztelik őt, a népek tanítóját, aki szeretett népe érdekében a tanítói hivatásérzettől űzve végigvándorolta csaknem egész Európát. A fehérhegyi kudarc után elhatalmaskodó habsburg reakció csirájában elfojtott minden haladó törekvést hazájában és bár a nagy tudós Európaszerte otthonra talált, mégis a számüzöttek keserű kenyere volt a sorsa. Emberségével, tudásával és egyszerűségével mindenhol kiérdemelte az emberek szeretetét és nagyrabecsülését. „Micsoda meggondolatlanság — írja az egyik művében — megvetni valakit csupán azért, mert más helyen született, más az anyanyelve, másképpen vélekszik a dolgokról. Hiszen valamennyien tökéletlenek vagyunk, rászorulunk egymás segítségére, s e tekintetben minden ember adósa maradj embertársának.“ Életcélja a .tudás terjesztése, népe felszabadítása és az általános emberi haladásért való küzdelem volt. A tudásban az elnyomás elleni harc legfőbb fegyverét és a mindenki számára egyforma jogokat biztosító szabadság eszközét látta. Élete folyamán több terjedelmes tanulmányt írt a tanítás módszereiről és könyveiben megalkotta a modern neveléstudomány ma is érvényben levő alapelveit. Értékes és. ma is megszívlelendő útmutatásokat tartalmaz a „Nagy Oktatásban“ című műve. Mondataiból mély bölcsesség és a gyermekek iránt érzett határtalan szeretet árad. „A tudás és a tanulás iránti vágyat bármely módon fel kel lobbantam a gyermekben“ — írja. „A tanítás módszere csökkentse a tanulás fáradságát, hogy semmi sem legyen, ami visszariassza és elijessze a növendékeket a tanulmányok terén való állhatatosságtól. A gyermekekben lángralobban a tanulás szenvedélye és ezt táplálják a szülők, az iskola maguk a dolgok, a módszer és a hatóságok. Ha a tanítók szeretettel bánnak a növendékekkel. könnyen meg tudják nyerni a szívüket, úgy gyakran szívesebben vannak az iskolában, mint otthon.“ „S mindez pálca, szigor, kényszer nélkül, a lehetőséghez képest könynyen, kellemesen és mintegy önkéntesen történjék. Ne látszólagos, hanem valóságos, ne felszínes, hanem tartós műveltséget kapjanak: az a tény, hogy az ember eszes állat, megköveteli, hogy ne más, hanem saját értelme vezérelje. Szokjék hozzá, hogy a könyvekben ne csupán mások nézetét olvassa egyes kérdésekről, és ezt értelmezze vagy kívülről megtanulja és felmondja, hanem önmaga hatoljon le a jelenségek gyökeréig és sajátítsa el azok igazi értelmét és gyakorlatát.“ Pedagógiai munkáiban különös figyelmet fordít az anyanyelvi oktatás szükségeségére. A tárgyi ismeretek megszerzésénél kizárólag az anyanyelv használatát tartja lehetségesnek. Rámutat, hogy milyen pótolhatatlan hibát követünk el, ha a gyermeket egyszerre állítjuk tárgyi és nyelvi nehézségek elé. „A növendékek ne öregedjenek meg a szavak körül, de minél előbb hatoljanak be a dolgok velejébe és azután az élet dolgának okaiba. Szavakat és dolgokat adunk párhuzamosan, a dolgokat megérteni és azokról beszélni, mert embereket és nem kajdácsokat akarunk képezni. Mert szobor az, aki a lélek érzését nem tudja kifejezni, aki pedig meg nem értett dolgokat fecseg, az papagáj. „Az anyanyelvi oktatás jelentőségére rámutat az idegen nyelvek tanulásé-) nál is.“ „Ha valakit idegen nyelvre akarnánk tanítani — írja — mielőtt az anyanyelvet teljesen elsajátította volna, éppúgy járunk el, mintha a fiút lovagolni, tanítanók, mielőtt még járni tudna. Minden nyelvet külön tanuljunk. Először természetesen az anyanyelvet, majd azokat, amelyek a szülőföldön használatosak. Az anyanyelv minthogy az értelem előtt lassacskán feltáruló tárgyakhoz kapcsolódik, szükségképpen több évet vesz igény-3 be, ezután térhetünk át más köznapi nyelvre.“ Nem véletlen, hogy Komensky oly nagy jelentőséget tulajdonít az anyanyelvnek, hiszen az anyanyelv volt az, ami a világ minden tájára szétszéledt Cseh Testvéreket összetartotta. Az anyanyelvnek ezt a társadalmi szerepét legszebben Uszinszkij szovjet pedagógus fogalmazta meg: „A nyelv a legélőbb, örökké sarjadó legmaradandöbb kötelék: egyetlen nagy történeti egészbe fűzi össze az elköltözött, élő és eljövendő nemzedékeket. Nemcsak kifejezi a nép életteljességét, hanem maga az élet.“ Munkálkodása folyamán Sárospatakra is eljutott és az itt eltöltött évek életének jelentős szakaszát alkotják. Sárospataki tartózkodása a cseh és magyar kulturális kapcsolatok jelentékeny állomása és szükségszerűen következett be a cseh és magyar nép történelmének folyamán. A cseh és magyar nép már Komensky előtt is segítette egymást az elnyomók elleni harcban. A Csehországban nevelkedett Mátyás fekete seregében huszita harcosok vágták a törököt, Bocskai és Bethlen lovassággá pe-t dig a cseh nép oldalán harcolt a császári seregek ellen. A hazájától távol élő tudóst Rákóczi Zsigmond meghívása és egy újabb szövetség gondolata vitte 1650-ben Sárospatakra, a magyar függetlenségi mozgalmaknak nevezetes bölcsőjébe. A Rákócziak környezetében uralkodó tartózkodó álláspont miatt nem érhette el ugyan utóbbi célját, de a sárospataki iskolán eltöltött négy év alatt felbecsülhetetlen értékű munkát fejtett ki a népművelés és a társadalompolitika terén. Átszervezete az egész iskolát, bevezette az anyanyelvi és a szemléltető oktatást, elkészítette „Az érzékelhető világ képekben“ című világhírű képeskönyvét, több neveléstudományi tanulmányt és előadást készített, iskolai színjátékokat szervezett és figyelme társadalmi kérdésekre is kiterjedt. Komensky hazája természetes szövetségesét látta Magyarországban, önfeláldozóan dolgozott ezért a társadalmi viszonyok és az ország gazdasági erejének a megjavításán. Nyomdát létesített Sárospatakon, fáradhatatlanul szervezett és agitált, hogy a nép és az ország sorsa jobbra forduljon. Bármennyire is igyekezett azonban, nem sikerült neki komolyabb katonai segítséget kieszközölni a Rákócziaktól. Hazája szempontjából céltalannak látta a további itt-tartózkodást. 1954. június másodikén mondta el búcsúbeszédét, melyben ismételten rámutat az anyanyelv művelésének a jelentőségére. „Magyar nemzetem, igyekezzél rajta, hogy legyenek magyar nyelvi iskoláid, könyveid, gazdagodjék hazád jó és bölcs könyvekkel, amelyek ne csak latin nyelven, hanem magyar nyelven is meg legyenek írva. Ne vágyakozzatok idegen javakra, hanem szerezzetek hazátokban gazdag aratást. Isten veled te Patak! Boldoguljatok minden barátim! Szeretettel őrizzétek meg ti Comeniustok emlé-9 két!“ Komensky működése alatt Sárospatak a haladó tudományok magyarországi fellegvárává vált, szelleme mély gyökeret vert a pataki iskolán. Komensky szellemében nevelkedett itt a forradalmár Kazinczy Ferenc, a spilbergi vár foglya, később pedig fia, Kazinczy Lajos honvédtábornok, aradi vértanú, Sárospatakon bontogatta szárnyait Csokonai Vitéz Mihály, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Komensky szellemében vált gróf Teleki László a nemzeti önrendelkezés és a dunai konföderáció lelkes hirdetője tántoríthatatlan forradalmárrá, az ő könyveit olvasgatta itt Tompa Mihály, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, hogy csak a legjobbakat említsük. Móricz Zsigmond édesapja, az öreg Móricz Bálint csak azért építtetett magának házat Sárospatakon, hogy fiait az itteni iskolába járathassa. A haladó emberi társadalom sokat köszönhet a nagy tudósnak, aki korának viszonyai között nem tudta megvalósítani nagyszerű terveit. Meghatóan foglalta össze életművét halála előtt a londoni Királyi Társulathoz írott levelében: „Én, az aggastyán Comenius — írja — csupán egy vagyok a vágyak emberei, azon alázatos férfiak között, akiknek élete fájdalmak közt telik, éveik sóhajtások közt folynak el... Egész életem folyása csupán vándorlásból állott, vllágéletemben hazátlan voltam, folytonosan változott szállásom és sehol sem találtam állandó lakhelyre...“ MAKARAI MIKLÓS 11
