A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-28 / 13. szám

John Ch

Az özvegy

John Cheever (ejtsd: Dzson Csivör] amreikai író 1912-ben született Quincyben, Massachusetts államban. Első elbeszéléseit a The New Republic és a The New Yorker közölte. Eddig négy novelláskötete és két regénye jelent meg. Regényei: Thé Wapshot Chronicle (1957) és folytatása a: The Wapshot Scandal (1959) nagy népszerűségnek örvendenek az amerikai olvasók körében. Első regényét 1957-ben a Nemzeti Könyv Díjjal is kitüntették. E számunkban közölt elbeszélésének eredeti címe: The Torch Song. Először megjelent a The Enormous Eadio and Other Stories (1953) című novelláskötetben. C. by John Cheever.

Pár évi New York-i ismeretség után Jack Lorey magában már csak az özvegynek nevezte loan Harrist. A lány állandóan feketében járt, és lakásának sajátos rendetlensége láttán lacknek mindig az volt az érzése, a temetkezési vállakozó most tette ki innen a lábát. Nem rosszakarat szülte Jackben ezt a benyomást, hiszen kedvelte foant. Ugyanabban az évben, ugyanabban a városban születtek. Ohio államban és New Yorkba is körülbelül egy időben kerültek, a harmincas évek derekán. Az első ott töltött nyár folyamán a munka után néha találkoztak. Martinit ittak Brevoort és Charles nál, vagy együtt vacsoráztak, és utána dámát játszottak.

loan, miután letelepedett, á városban, modell-iskolába iratkozott, be kiderült, hogy rosszul fényképezhető. Hiába tanulta hat hétig hogyan kell járkálnia könyvvel a fején, végű1 is állást vállalt egy elegáns étteremben, mint hostess. A nyár hátralevő részében ott álldogált a rUnafogasok mellett átható rózsaszínű fény és szívtépő húros-muzsika felhőjében. Sötét hajának sörénye és fekete szoknyája lobogott. amikor a vendégek üdvözlésére előre sieti. Csinos, nagy darab lány volt akkoriban hangja csodálatosan kellenesen csengett Arca és egész lénye szelíd, egészséges örömet sugárzott környezetére — bárki vette is körül. Az ártatlanul és javíthatatlanul barátkozó természetű lány akár hajnali háromkor is kikelt az ágyából és felöltözködött, ha valaki hívta, jöjjön. igyék vele egyet — mint ahogy ezt jack is gyakran megtette. Ősszel valamiféle kezdő állást kapott egy áruház irodájában. Mind ritkábban és ritkábban találkoz. ták aztán jó ideig egyáltalán nem látták egymást, jack egy lánnyal élt együtt, akivel társaságban ismerkedett meg, és eszébe se jutott, hogy érdeklődjék mi lett foannal.

lack szerelmének volt néhány barátja Pennsylvaniában és a következő év nyarán és tavaszán hétvégén gyakran lerándultak hozzájuk. Minden — a közös lakás Greenwich Village-ban NewYork művésznegyedében, ez a viszony, a péntek éjszakai vonatát vidékre — mélységesen boldoggá tette lacket, éppen ilyennek képzelte a New York i Nagy Életet. Az egyik vasárnap este olyan vicinálisra szálltak, amely végigdöcögött egész New Yorsey-n, százszámra szállította vissza a városba az égő arcú. bénult izmú embereket. egy óriási és kimerítő piknik áldozatait. A sok növényzet és virág beborította az utasokat. lacket és szerelmét is. Mikor a vonat végre beérkezett a Pennsylvania pályaudvarra. elörenyomakodtak a tömeggel eguütt. a peronon végig a mozgólépcső irányába. Ahogy elhaladtak az étkezőkocsi széles, kivilágított ablakai előtt, jack arra fordult, és megpillantotta Joant. Most látta először mindszent vagy karácsony Óta: már nem emlékezett pontosan.

loan egy szemmel láthatóan elázott férfi társaságában volt, aki fejét karjára fektetve az asztalra borult, egyik könyökénél pedig egy felfordult whiskys-pohár hevert. A lány szelíden rázogatta az ember vállát, úgy szólongatta. Ügy látszott, kicsit zavarban van. kicsit mulat a dolgon. A pincérek a többi asztalt mind lerakták, és körülállták foant, vártak, mikor támasztja föl a lovagját, jacket bántotta, hogy ilyen pózban látja azt a lányt, aki szülővárosának fáira és rétjeira emlékezteti, de semmiképp sem lehetett a segítr ségére. Joan tovább rázta embere vállát, a tömeg meg tovább nyomta jacket az étkezőkocsi egyik ablakától a többiig, a rossz szagú konyháig és a mozgólépcsőn jeli elé.

Ezen a nyáron, később ismét viszontlátta Joant egy Greenwich— Village-i vendéglőben. jack új szerelmével, egy délvidéki lánnyal vacsorázott éppen. Ebben az esztendőben sok dévidéki lány fordult meg a Cityben. Jack és szerelme azért tértek be a vendéglőbe mert az kívülről rendesnek látszott, de az étel kegyetlenül rossz volt és a helyiséget gyertyafény világította. Vacsora közben Jack észrevette joant a terem másik oldalán és mikor végzett az evéssel, odament hozzá, és megszólította. Egy magas monoklis férfival ült ott, aki fölállt, és merev derékkal meghajolt.

— Nagyon örülünk a szerencsének — mondta Jacknek. Aztán bocsánatot kért, és a toalett felé igyekezett.

— Ö gróf, svéd gróf — közölte Joan. — A rádióban sezrepel minden péntek délután négy tizenötkor. Ugye izgalmas? — Úgy látszott, el van ragadtatva a gróftól és a szörnyű vendéglőtől.

A következő télen jack elköltözött Greenwich Villageből, és egy nem nagyon előkelő negyedben, a város keleti részében, a 30. utca környékén vett ki lakást. Valamelyik hideg reggelen, útban a hivatala felé, áthaladt a Park Avenue-n s a tömegben észrevett egy asszonyt, akivel több ízben találkozott foannál. Megszólította, és beszélgetés közben megkérdezte, mit tud barátnőiéről.

— Nem hallotta? — kérdezte az aszszony. Gyászos képet öltött. — Talán jó lesz. ha elmondom. Hátha tud segíteni.

Beültünk egy drugstorba, a Madison Avenue-n, és reggelizés közben az aszszony kipakolt a históriájával.

A gróf müsorszámának címe „A Fjordok Dala“ vagy ilyesvalami volt: svéd népdalokat énekelt. Mindenki sejtette, hogy csaló, de loan nem törődött ezzel. Társaságban ismerkedtek meg és a férfi, megszimatolva a simogató, gyöngéd kezet. másnap odaköltözött hozzá. Vagy egy hét múlva hátfájásról panaszkodott, és azt mondta, morfiumra van szükség. Azután folyvást morfiumot kért. Ha nem kapott,

veszekedős, indulatos lett. Joan kábítószerekkel, házaló doktorokkal, gyógyszerészekkel üzletelt, és ha nem akarták ellátni, elmerészkedett a City legsötétebb zugaiba is. Barátai féltették, hogy egy reggel a csatornába fojtva találják. Teherbe esett. Abortált. A gróf elhagyta, és elhurcolkodott egy nyomortanyára a Times' Square közelébe. De a lányt akkor már úgy meghatotta a svéd tehetetlensége, úgy remegett életéért, hogy utánament, vele lakott és továbbra is beszerezte számára a kábítószereket. A férfi ismét elhagyta. loan egy hétig várt rá, hogy viszszajöjjön, míg végre hazatért a saját lakásába és jóbarátaihoz.

jacket felháborította a gondolat, hogy ez az ohtói ártatlanság egy brutális morfinista karmai közé került, hogy bűnözőkkel kereskedett, és amikor aznap reggel a hivatalába ért, azonnal felhívta telefonon, és megbeszélték, este együtt vacsoráznak Charlesnál. Ahogy loan belépett az ajtón, éppoly egészségesnek és nyugodtunk látszott, mint mindig. Édes hangja lacket szilfákra, pázsitokra emlékeztette, meg azokra az üvegdíszítményekre, amelyek a tornácokon lógnak, hogy csilingeljenek a nyári szélben, loan elmondott mindent a grófról, lólelkű sajnálkozással emlegette, szavában nyoma se volt keserűségnek, mintha a hangja, a lénye képtelen lett volna egyebet kifejezni, mint egyszerű szeretetet és örömet. Könnyed és kecses járással lépdelt a férfi előtt az asztalhoz. Bőségesen vacsorázott és lelkesen mesélt munkájáról. Miziba mentek és loan lakása előtt búcsúztak el egymástól.

Ezen a télen lack megismerkedett egy lánnyal: elhatározta, hogy feleségül veszi. Januárban hozták nyilvánosságra az eljegyzésüket. és júliusra tervezték az esküvőt. Tavasszal a hivatali postájában, Jack meghívást kapott Joantól, koktélra, a lakásába. A meghívás szombatra szólt, amikor menyasszonya éppen Massachusettsbe ment szüleihez. Aznap éppen nem akadt jobb dolga és így jack elindult buszon a Viliágéba. Joan ugyanabban a régi lakásban lakott. A házban nem volt lift. A lépcsőházban a levélszekrény feletti csengőt kellett meghúzni, arra kegyetlen berregés felelt a zárban. Joan a harmadik emeleten lakott: a levélszekrény egy nyílásában ott volt a névjegye. A neve fölött még egy név: Hugh Bascomb.

jack szőnyegqel borított lépcsőkön megmászott két emeletet, aztán fölért loan lakásához. A lány már nyitott ajtóban fekete ruhában fogadta Üdvözölte lacket, karonfoqta és átvezette a szobán.

Be akarlak mutatni Hugh-nek, Jack — mondta.

Hugh vörösképű, az ital lázában égő, sápadt, kékszemű óriás volt. Jack kis ideig elbeszélgetett az udvarias modorú férfival, aztán felfedezte egy régi ismerősét a kandalló melett. Ekkor tűnt fel neki első ízben Joan lakásának leírhatatlan rendetlensége. A könyvek polcaikon sorakoztak. a bútorzat tűrhető volt, de az eqész hely valahogy méqis rossz hatást keltett. Mintha a holmikat minden gond és törődés nélkül csak úgy odatették volna. És ékkor támadt első ízben az a benyomása, mintha a halál járt volna itt nemrég.

Amint körbesétálta a szobát úgy rémlett, mintha a tíz-tizénkét vendéqgel már találkozott volna más társaságokban. Volt ott eqy cifra kalapot viselő hölgy, eqy Rooseveltet utánzö térfi. egy mord házáspár, amelynek a színdarabját most próbál-12