A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-21 / 12. szám

Afe/yen a front mögött 7. A Rettenthetetlenek Egy évvel a nevezetes kursziki csata előtt az egyik Moszkva melletti repülőtérről hat ejtőernyősökkel teli repülőgép szállt tel. Nemsokára, az ellenség háta mögött — rendeltetési helyűik­re értek — s a csoportok egymás után kiugráltak. A hatodik csoporttal ugrott az osztag parancsnoka és helyettese, Medve­­gyev ezredes is. A csoportok földet érve hamarosan egyesültek, és kisebb harcok után bevetették magukat a Rovno körüli er­dőkbe. Eleinte nem mutatkoztak, nem adtak él etjeit magukról, de később egyre merészebben hatoltak az ellenség bűnbarláng­jába ___ Paul Siebert színre lép Rovno osztozott a náci megszállás alatt sínylődő szovjet vá­rosok sorsában. Nappal német tisztek, gestapósok, tisztviselők csellengtek a város központi utcáin, lépten-nyomom titkos ügy­nökök leskelödtek. Estére kiürült a város: kijárási tilalom volt Csak a vendéglők elevenedtek meg; dőzsöltek, kaszínőztak a pil­lanatnyi sikertől megmámorosodott és otthonosan berendezkedő náci tisztek. A Deutsche Hot vendéglőjében pincéreskedett Llgyija Llszov­­szkaja. A szép szőke asszony hamarosan magára vonta a férfiak figyelmét. Nem tartatták 25 évnél időselbbnek, s beszélték róla, hogy grófnő, egy lengyel százados özvegye. Rengeteg hódolója akadt, s a legkitartőbbak állandóan nála zsúToztak a Légionárius utca 12. szám, alatti 'lakásán, ahová a városon átutazó, a frontra tartó bajtársaikat Is elvitték. Otthonos volt itt Paul Siebert fő­hadnagy Is. Szolgálati ügyben minden második-harmadik héten Rovmóban járt, s nem a tiszti szállásokon, hanem többnyi­re Itt töltötte az éjszakáit. Érdekes ember volt, valódi gavallér. Egy hétre bérelt szobát, de egész havi lakbért fizetett. iPoharazgatás közben, megoldódtak a nyelvek. — Nem, asszonyom, Oroszország mégis csak vad ország, igaz, hogy vannak ilyen gyöngyszemei, mint ön, de Párizs után .. . ide kerülni... lombot. Két évig egy helyben, topogtunk, de most már nem sza­lasztóm el az alkalmat. Paul Siebert egy napbarnított páncélost faggatott: — Te -meg melyik szanatóriumban sütkéreztél? — Szép kis szanatórium volt, lettél volna csak ott. Nem euró­pai embernek való az a pokoli afrikai nap. Szerencsére Bel­­gorodba vezényeltek miniket. A tiszti társaság nem tudta, hogy a két nő az SD biztonsági szolgálat ügynöke, s kötelességük tájékoztatni megbízóikat a tisztek hangulatáról, beszélgetéseikről. Azt azonban a révnél gestapo sem sejtette, hogy a két nő ugyanakkor ügyes szovjet felderítő, s kapcsolatban áll a rovnót erdőkiben tanyázó partizán törzskarral. Igazi arcukat kevesen Ismerték. Talán csak Nyiko­­laj Gnyegyuk, fedőnevén Jan Baginski „feketepiaci nagykeres­kedő“, „főttzér“, a partizánok embere, és Paul Siebert, aki nem volt más, mint Ny lkain] Ivanovics Kuznyecov, a legendás szov­jet felderítő tiszt. A „Fellegvár" operáció kudarca A náci tisztek elszólásaiból a szovjet vezérkar megtudta, hogy a németek Lenlngrád alól gyalogos hadosztályt vezényeltek Orjol ellen, egy harckocsizó hadosztály vonul Belgorod alá és Afrikából harckocstzókat vezényeltek Kurszk ellen. A rcvnói partizánok parancsot kaptak, hogy semmisítsék meg •a Kurszkba tartó vasúti szerelvényeket, illetve, akadályozzák meg rendeltetési helyük elérését. Ebben fontos szerepe volt a zdolbunovó vasúti góopontnak. A partizánoknak volt itt egy emberük. Avraimij Ivafios pályamunkás, aki naponta vonatra szállt és Klevagy állomásig utazott, Innen még négy kilométer gyalog, a partizán őrszemnek átadta a friss jelentést, majd vissza­utazott. Munkájába egy Szudéta-vidékl születésű csöhet is be­vont. Ezt a bizonyos Josefet németnek tartották, s rábízták a vasúti jelentések készítését. Ö azonban két példány helyett min­dig hármat készített, s ezt vitte Ivanov a partizánoknak. Végre konkrét parancs: Fel kell robbantani a Zdclbunovo és Sepetovika közötti vasúti hidat. Nehéz feladat volt, mert egy erősített század, jól álcázott aknavetők és vagy húsz géppuska­fészek védte. Kinszámították, hogy a hidat csak úgy semmi­síthetik meg, ha vonatról aknát dohnak rá. De ez nem lehet akármilyen, legalább 40—50 kilogramm súlyúnak kell lennie. A partlzánóknak ebiben segítségére volt egy Gestapo-megbízott, a lengyel Jssniewskt, aki halálosan szerelmes volt Wanda Pllip­­czukba, egy partizán növérhébe. Az aknát Jasniewskl embere, a Vűlkdeutsch'ban szolgáló Miichal Hodakowskl 1943. augusztus 12- én déli két órakor csúsztatta a teherkocsi íékezőfü 1 kéjébő 1 a sínek közé. Pokoli robbanás. A híd a levegőbe repült. — Ugyan mit vétett, Ludwig, hogy büntetésből Ide helyezték? — Semmit, valamennyi bajtársam búcsút mondhatott a Champs Elysées-nek, Khun őrnagyot Belgorodba vezényelték, szegény leije annyira berúgott, hogy kiesett az autóból, s most a kórházi ágyat nyomja — panaszkodott Ligytjának egy százados. Egy másik sarokban Marijának kesergett egy másik százados: — A barátom már zászlóaljiparancsnők, én meg csak századnak vezényelek. De remélem, Orjol után én Is megkapom -a tölgyfa-A németek az egész őrséget kivégezték. A vasúti forgalom két hétig szünetéit. Közben Moszkva is megtette Intézkedéseit. A súlyos égési sebeket szenvedett HodakowSki a kórházban berúgott és fecsegett, s így elérte végzete. A rovnóí partizánok közbelépése folytán dugába dőlt a németek „Fellegvár terve“, azaz Kurszk villámgyors lerclhanása. Következik: A VÖRÖS VONALAK Levelexőink írják • Nagyon szép esemény színhelye volt a nemesócsal művelődési otthon. A vezetőség köszönetét mondott a lelkes színjátszóknak, és könyjutalomban részesítette őket. A cso­port tagjai Tahi László Esküvő c. sikeresen bemutatott vlgjátéka után Kisfaludy Károly Kérők c. darabjának betanulásához fogtak. A klrályhelmecl Városi Nemzeti Bizottság pol­gári aktívája ünnepélyes keretek között osz­totta ki a szlovák és magyar AKI tanulóinak a személyazonossági igazolványokat Munkájukban sok sikert kívánunk a derék nemesúcsal színjátszóknak. (Földes Vince, Nemesöcsa) • A Csemadok nánal helyi csoportja kéto éves hallgatás után ismét életjelt adott mag gáról. Színjátszó csoportja három hét alatt® betanulta A. Zápolská Dulszkl asszony er­kölcse c. vígjátékát, melyet február 24-én adott elő nagy sikerrel a szép számban ösz­­szegyűlt közönség előtt. A szereplők kivétel nélkül tudásuk legjavát nyújtották, melyet a hálás közönség gyakori tapssal jutalmazott. Reméljük, hogy a műkedvelő csoport az elért sikeren felbuzdulva további színmüvek be­tanulásával és színvonalas« előadásával fogja szórakoztatni a közönséget. (Czlmer Vince, Nána) • Sokan azt állítják, hogy a falusi közön­ség nem érti meg a komoly darabokat, s mi­vel nem elég müveit, nem tudja értékelni a tragédiát sem. Ezért aztán a műkedvelők legtöbbször csak vígjátékot adnak elő, esetleg a nagyobb községekben a biztos kasszaslkert jelentő operettel próbálkoznak. Mondanunk sem kell, milyen silány az eredmény az utób­bi esetben. — Ezeket a nézeteket akarta megcáfolni a Csemadok színál színjátszó cso­portja, amikor műsorára tűzte Kodolányl Já­nos Vidéki történet c. drámáját. A szereplők közül meg kell dicsérnünk Korcsmáros An­nát, Kórán Lászőt, Pazsák Honát, Harbulyák Erzsébetet, Lucskai Bélánét, Domonkos Lász­­lönét, Hován Istvánnét, Pandl Flórát, Kuzma Jánost, Domonkos Bertalant, Ficzere Pált és Erőss Attilát, akik valamennyien tudásuk leg­javát nyújtották. Külön dicséret Illeti a da­rabot rendező Erőss Pálnét. Reméljük, a kör­nyező falvak közönsége hasonlóan reagál majd a darabra. Néhány hét múlva a kassal közönség előtt Is bemutatják a színálak Ko­dolányl említett drámáját. (Erőss Ildiké, Bra­tislava) • Szokatlan esemény tanúi voltunk az elmúlt napokban Ipolypásztőn, ahol külön­ben ritkán történik valami. Most búcsúzott a falutői, az iskolától Kovács Adél tanítónő, aki tizenöt esztendőn keresztül tanított nagy türelemmel és önzetlen szeretettel ebben az iskolában. Meglepetés készül, ünnepélyes bú­csúztatás. A szülők, a HNB képviselői hozták el ajándékalakat. A derék tanítónő meghatot­­tan áll utoljára a katedrára, s a ml torkun­kat is sírás szorongatja, ahogy hallgatjuk Kocző Erzsiké búcsúztató szavalt. A búcsú legtöbbször nehéz, de most úgysem tudnánk sokat beszélni. Mit Is mondhatnánk, hogy kö­szönjük meg azt a sok fáradságos munkát, amit Kovács Adél értünk és gyermekeinkért végzett tizenöt éven keresztül. Jó egészséget és kellemes pihenést kívánunk valamenny en szeretett tanítónőnknek. (Sipos Gyuláné, Ipolypásztó)

Next

/
Thumbnails
Contents