A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-21 / 12. szám
románc akinek agy rakás gyereke volt, sült libával vendégelte meg a királyt, amelyből, úgy gondolom, a Vencel-napi búcsú szolkása ered. De az is lebet hogy épp azon a helyen járunk, ki tudja? ősrégi bükikök állnak itt, és ha azelőtt is főleg csalk ezekből égették a szenet, könnyen lehet, hogy ez a monda színhelye, A postakocsi esete az éjszakai kfivoiklátyl rengetegben ide vezetett Jaroslav Tirmká hattagú szénégető csoportjához. A mai szénégetőkemence azonban messziről sem hasonlít a régi, gúla alakú, agyaggal veirt, a tetőnyíláson füstölgő és az indián wigwamokra emlékeztető kemencére. De aztán ez minden, ami az égetés módját megkülönbözteti a vencell korszak égetésétől. Ma hat nagy pléhhengevt találunk tót, a megfelelő fedőkkel, és mindegyiken hat kis kémény van. Ez valóság, nem csupán holmi mesebeli kellék. A technológia zsenialitása éppen a legegyszerűbb dolgokban mutatkozik meg. Mindegyik hengerben nyírfakéregiből és harasztiból készült almon tizenkét köbméter hasábfát egyengetnek el, meggyújitják, és hatvan éra hosszáig hagyják égni. A kemencét ezután kinyitják. A laikus legfeljebb egy zsák fekete hamut kotorna ki belőle, a szénégető pedig tizenkét mázsa faszenet. Igen, ez Ilyen egyszerű. A hamu és a szén közötti különbség ez az egész ősi szénégető mesterség. A füst mindent megmond Önöknek talán nem, mert nekem sem. Száill a füst, fojt, és csípi a szemet. De figyeljék csalk, mit mond Jaroslav Tmkánaik. „Hogy is mondjam — röviden a füst színe árulja el, miilyen stádiumban van már a karbondzáció, a szenesedés — mondja. Eleinte a füst fehér, akkor párolog ki a víz. Ez körülbelül tíz ára hosszáig fart. Aztán a füst színe világos barnává válik, ami azt jelenti, hogy a viz eltűnt, kezdődik az égés. Mikor sötétbarna lesz, látjuk, hogy minden rendiben megy. Hogy megértsék — túlsúlyba jutott a szénsav. Ha ismét villá-A kész faszenet papírzsákokba rakják goíodni kezd a füst, miután az egész átjárta a fát, vigyáznunk kell, hogy meg ne gyulladjon. Csökkentjük a levegő bevezetését. Végül a füst tiszta kék színt ölt, a fából. szén lett. A levegőt vezető csatornákat behámyjuk agyaggal és a kemence hűlni kezd. Körülbelül negyvennyolc ára hosszat ég és tizenkét óráig hűl.“ Valóban egyszerű. Csaknem kész szénégetőnek éreztem magamat. „No, de azért ez mégsem megy csak úgy! Minden kemencének hat kéménye van, s ha ez a harminchat kémény egyszerire kezd füstölni és mindnek más színe van ... Néha ez is előfordul. A kemencékben nem egyforma a fa. Akad közte vékonyabb, vastagabb, nyers és száraz, bükk, nyír, hárs vagy éger. És mindnek kijár a saját szükséges levegő adagja,“ Zavarunkban figyelmünket a fészer felé fordítjuk, ahol a kész faszenet, illetve, ahogy Trnka elvtárs nevezi, a „koncentrált hőit“ tárolják. A hasábok, habár el vannak szenesedve, teljesen megőrizték fa-alakjukat ős fájuk rajzolatait. Azt, amivel a természet évmilliókig vesződik, azt a mai szénégető elintézi negyvennyolc óra alatt. — És nem kár a fáért? — Ezért nem. Csak olyat használunk, amire máshol nincs szükség. Bütykös, görcsös ágakat, vagy amelyek már korhadni kezdenek. Hasznosítjuk azt is, amely a legjobb esetben is csak a kéménybe szállna. Hiszen a mi „koncentrált hőnknek“ több mint 80°/o-a tiszta szén. Csodálkoznának, ha tudnák, hogy az iparban hány helyen létezni sem tudnának enélikül.“ A nyárson Igen, a faszén fölött forgatott nyársonsült csirkére gondolok. Utoljára a brnói kiállításon találkoztam vele. Halványan még a nagymama arca is felderengett, amint a faszénnel töltött vasalóba fújt Eszembe jutott Bratislava is, jellegzetés, faszénen pattogatott kukoricájával. Más már nem jutott eszembe, ezért ismét Trnka elvtárs segített ki. — A legtöbb szenet a vasgyáraknak szállítjuk az acél hevítéséhez. Ugyancsak faszén szükséges a kalibrált alkatrészek edzéséhez is. Aztán még itt van a kábelgyártás és természetesen a — vegyi ipar. A szén remek szüőeskőz. És tudják-e, hogy trágyának is használható? Hozzá még nagymennyiségű hamuzsírt és egy csomó más elemet is tartalmaz. No, és a megmaradt salak? Ezért az erdészek versengenek, hiszen a faiskolák trágyázására a legalkalmasabb. Mivel évente 8000 köbméter fát használunk fel, hát ebből aztán marad valami salak.“ Magas faraikások között haladtam lefelé az országúthoz. Teljesen a romantikus környezet hatása alatt álltam még. Most jöttem csak rá, hogy ebből az élményből bizony nem lesz detektlvregény. Ellenben a „titokzatos hatalmas termetű férfi“ éjféli megjelenésének titka helyett felfedeztem a hat krivoklátyi szénégető telepének a varázsát. JAN JURÁK A füst az mindent megmagyaráz . . .
