A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-21 / 12. szám

Alig van a világon még egy város, amely hasonló kereskedelmi hagyományok­kal rendelkezne, mint Lipcse. A régésze­ti kutatások arról tanúskodnak, hogy már ötezer évvel ezelőtt éltek emberek ezen a helyen — s mintegy négyezer évvel később vált kereskedelmi központtá. Itt volt Európa kereskedelmi útjainak egyik gócpontja. A keletre, nyugatra, északra és délre utazó kalmárok itt gyülekeztek, pihentek, beszélték meg a világ legújabb eseményeit s gyakran itt helyben kötöt­tek üzletet, cserélték ki egymás között áruikat. Nem véletlen tehát, hogy a kör­nyék emberei is igyekeztek ide telepedni, hogy a község szerencsés fekvéséből ne­kik is hasznuk legyen. Az utazó kereske­dőknek szállásra és frissítőkre volt szük­ségük, szívesen elszórakoztak a fárasztó és veszélyes utazás után s természete­sen biztonságban akarták érezni magukat és áruikat. A falucska így csakhamar vá­­rosssá nőtt. 1165-ben városi privilégiumot kapott s a következő évszázadokban a leg­jelentősebb német városok színvonalára emelkedett. 'A kereskedelemből élő városok általá­ban módosak voltak s a gyáripar fejlődé­sével méginkább gazdagodtak. Lipcse pol­gárai büszkék voltak városukra s mindent megtettek felvirágoztatására. Pénzüket eleinte a szőrme és bőráruba fektették, amely keresett árucikk volt — később a könyvekbe. A város fekvése és idegen­­forgalma miatt szinte arra teremtődött, hogy a tudományos kutatások és művelő­dés központjává váljék. Rohamosan fejlő­dött a könyvipar — nyomdák, könyvkötő­műhelyek létesültek, melyek később a vi­lág minden részéről kaptak megrendelé­seket. Itt alapították meg a világ egyik legrégibb egyetemét. Ezzel párhuzamosan fejlődtek a kultúra és művészet egyéb ágazatai. Lipcse egyre előkelőbb helyet foglal el a német városok között. Jóval később — a második világháborút megelőző években, amikor egész Németor­szág a nácik kezére Jutott, Lipcse az an­­tifasizmus központjává vált. A város eb­ben a harcban is évszázados hagyomá-« nyokra támaszkodhatott. A tizenkilencedik században ugyanis éppen ebben a város­ban kezdte megvetni lábát a fiatal mun­kásmozgalom. Itt éltek szervezői és ala­pítói: August Bebel és Wilhelm Liebknecht, innen származott Karl Liebknecht, hosz­­szabb ideig működött itt V. I. Lenin. A Német Demokratikus Köztársaság második legnagyobb városa, amint látjuk Jelentős múltra tekinthet vissza. De a Je­lenért sem kell szégyenkeznie. A rendsze­res évi vásárokból — melyek írásbeli do­kumentumok szerint 1165 óta ismétlődnek — fejlődött ki Európa egyik legjelentő­sebb nemzetközi árumintavására. Evenként tavasszal és ősszel ezer és ezer érdeklő­dőt, vendéget és kereskedelmi szakembert vonz Lipcsébe. A világ több több mint ötven országa küldi ide képviselőit és árult minden évben. Ha a látogató végig akarná járni valamennyi kiállítási pavilont (300 000 négyzetméter) több, mint száz kilométert kellene megtennie. Az óváros házai felett még mindig a kiállítási épület uralkodik, amely évszáza­dokon át a kereskedelem központja volt. 1556-ban épített kilencven méter magas homlokzati része ma már csak műemlék. (Ugyanis szinte teljes eredeti formájában maradt fenn). Itt van elhelyezve a városi múzeum. A kereskedelmi központok egy­részt a város mögötti kiállítási pavilonok­ba, másrészt az árumintavásár palotáiba költöztek. Ami a kulturális intézményeket íllleti, válogathat a látogató régebbi és új léte­sítmények között. Megtaláljuk az opera új épületét, a hárommillió kötetet tartal­mazó német könyvtárat, melyben válogat­hatunk a német és Németországban ki­adott idegennyelvű könyvek között, a két­millió kötettel rendelkező egyetemi könyv­tárat és a képzőművészeti múzeumot. És ha már az egyetemről beszélünk, amely 1953 óta Marx Károly nevét viseli, nem hagyhatjuk említés nélkül azt a tényt, hogy ezen az egyetemen a világ ötven­két országának fiai tanulnak. A diákok gyakorlati képzését számos tudományos kutatóintézet támogatja. Az orvosi kar pl. a kórházak, rendelők, egészségügyi köz­pontok olyan épületkomplexumával rendel­kezik, hogy ezt az egész városrészt kli­nikai negyednek hívják. Lipcse alaposan felkészült az Idei Jubi­leumi évre. A tavaszi nemzetközi árumin­tavásár, amely február utolsó vasárnap­ján nyílt meg és március 9-ig tartott, )6 alkalmat nyújtott arra, hogy a város meg­­mutathasssa új életét. Ez volt a legjelen­tősebb nemzetközi vásár, amelyre a nyolcszáz éves város lakói emlékeznek. PETR KETTNER A nemzetközi árumintavásár feldíszített pa­lotája Utólag azért nem próbálkoznak már éveik óta, színjátszással, mert hogy úgymond: a MATESZ-szel úgysem bírják a versenyt. Ezek, és a hasonló körülményeik minden­képpen befolyásolják a Cseimadoik-szerve­zetek működését, de a fő mulasztások a hivatalból szervezőket terhelik. Nevezete­sen azokat a HNB-, párt- és EFSZ-'funk­­cionáriusokatt, akik tagjai ugyan a Cse­madok helyi, sokszor járási vezetőségének (mint pl. Borsiban, Kisgéresen, Szoffioto­­ron, Bodrogon, Bodrogszerdahelyen), de a község művelődésügyének s a Csemadok eredményes munkájának érdekében tett Ígéreteik a mai napig ts csak Ígéretek; a Csemadok Járási titkárságának dolgo­zóit, ékük Zemplénben, Örösön, Bodrogon, Bácskán, Leleszen, Szentesen, Báron, Battyánban, Szol'nocslkán, Csernohón az 1964-es évben egyetlen egyszer sem voltak kint, s Ladmócon, Perbenyíken, Szomoto­­ron, Bodrogszerdahelyen, Nagykövesden, s Helmeoen csak egyszer-egyszer, s eltűr­ték, hogy Őrösről hamis jelentéseket kap­janak; s végül a KB, akik egyrészt túlsá­gosan bíztak az ösztönösségben, másrészt elmulasztották az alsóbb szervek állan­dó ösztönzését és irányítását. S végül próbáljuk megválaszolni a clm­­•ben feltett kérdést: változik-e valóban a helyzet a terebesl Járásban? A nagylkapo­­slak, a kiístárkányiak, a helmeclek ered­ményei, a Csemadok KB háromnapos cser­női értekezlete a változás jelel. De Igazán változni csak akkor fog, ha tudatosítjuk magunkban: a ml számunkra, kultúrimm­­kásoik számára ez a változás változtatást jelent. Vagyis: kevesebbet bízni a vidék ősztönösségében, motornak, ösztönzőnek, gondolatébresztőnek érezni magunkat, s nem egyszerűen irányítónak és ellenőr­zőnek. Ezt példázza) a terebesl járás — a mi „Keletünk“. Kisgéres — 1964 Az Úvárosháza

Next

/
Thumbnails
Contents