A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-14 / 11. szám

Afe/yen a frontrnoyo ft ó. Az elérhetetlenek Sötét árnyak lopakodtak a polocki erdészházhoz. Már elérték a ház peremét, amikor a fák mögül megszólalt egy hang: — A két nö benn van, minden rendben! A két férfi, Pavel Alekszejevics Korabelnylkov, a beloruszt partizándandár parancsnoka és Scsennyikov, a törzskar főnöké­nek helyettese beosont. A nácik bűn barlangjában A belorussziiai partizándandár vezetői rendszerint a polocki erdészházban találkoztak a „titkos fronton“ működő embereik­kel. Most is fontos találkozóra érkeztek. 1942 nyarának éjsza­kája. Mindenütt csend. A láthatatlan partizánhősök mégis vi­gyáztak, nehogy valamilyen kellemetlen meglepetések érjék a két tisztet. • Pavel Alekszejevics felvillanyozva ment az érdészházba, mert összekötője, Anna Naumovna Szmlrnova jelentette, hogy meg­találta emberüket: Lllja Koszteckaja polocki tanítónő beépült a fasiszta rendőrség szervezetébe. — ö, hát ő lenne az — lepődött meg Korabelnylkov, amikor Szmlrnova bemutatta neki a törékeny, finom megjelenésű taní­tónőt, aki szégyenlősen lesütötte a szemét. Lllja elmondta, hogy főnöke, Müller katonatiszt különös em­ber. Más, mint a többiek. Egyes kijelentéseiből úgy vette ki, hogy Müller antifasiszta. — Lehet, hisz vannak a németek között antifasiszták, sőt kommunisták Is, de vigyázzon, Müller rendőrtiszt s nem árt az óvatosság. Lilját megbízták, puhatolja ki, miféle ember ez a Müller, s ha valóban olyan, mint amilyennek mutatkozik, próbáljon tőle segítséget kérni a partizánoknak. Titkos szövetséges Müller ezentúl a partizáncsoport és az összekötők üzenetei­ben a Kezdeményező (Iniclátor) fedőnevén szerepelt. Müller nőtlen ember volt, nagyon szerette nővéreit, fényképeiket gyak­ran mutogatta Liljának, s attól félt, hogy Franciaországba vagy Hollandiába hurcolják őket. Gyakran nyilatkozott Lllja előtt, különös mélabú csengett hangjában. — Igen, minden nemzetnek, minden embernek szeretnie kell Levelezőink írják 9 A Csemadok gömörhorkai szervezete ez év íebruár 14-én költi! délutánt rendezett Nagy Olivér és Virág Barna csehszlovákiai ma­gyar költők részvételével. A Csemadok helyi szervezetének titkára, Barna elvtárs megnyitó beszédében rámutatott a szerzőkkel való találkozások nagy jelentőségére. — Hogy a délután megrendezése jő propagáclót Jelentett az Irodalom számára, legjobban az bizo­nyltja, hogy a versbarátok körébe a jelenlevők közül húszán Jelent­keztek. (Benye Ferenc, Gömörhorka) A bikaviadal c. színmű zárójelenete a gfitaiak előadásában hazáját. Ezért megértem, hogy maguk gyűlölnek minket. De higgye el, nem minden német egyforma. Vannak köztük anti­fasiszták, akik gyűlölik Hitlert, az egész háborút, a barbársá­got. — Talán még kommunisták is akadnak? — Azok Is vannak köztük, hiába vadászik rájuk a Gestapo. Ha maga most elárulna, végem lenne. — Ugyan, még kiderül, hogy maga is kommunista. — Az én helyzetem sokkal bonyolultabb. Tiszti egyenruha van rajtam, de ... Lllja másnap kis segítséget kért egy „ismerősének“. Müller látatlanban adott az Illetőről személyleírást és pecséttel ellá­tott Igazolványt állított ki számára. Lllja mlndgyakrabban kért hasonló szívességeket Müllertől, aki szó nélkül teljesítette kívánságait. Már kezdtek benne bíz­ni. Egyszer Lllja meg is kockáztatott egy célzást: — Ügy látom, mi egy ügyért dolgozunk... —■ Igen, csak mondja meg a barátainak, hogy én nyíltan nem állok át hozzájuk. Sokkal hasznosabb vagyok Itt. — S nem fél? — Félek, de tudom, hogy mindig azt fogom tenni, amit tiszti becsületem parancsol. Robbanás Lllja révén egyre több partizán jutott legális okmányok bir­tokába. A nácik ekkor kieszelték, hogy újfajta igazolványokat, ún. ausweisseket vezetnek be. Ezek különleges papírra nyomott sajátos nyomtatványok voltak. Lllja szerzett belőlük néhányat Müllertől, de sokat nem lehetett, mert a nácik nyilvántartották az új okmányokat. így született meg az a terv, hogy az Iga­zolvány-osztályt felrobbantják. Lllja egy csomó nyomtatványt magához vett, elhelyezett a szobában két kézigránátot, meg­gyújtotta a gyújtózstnórt és német csizmában nyugodtan kibal­lagott, s elindult a laktanya felé. Tíz perc múlva pokoli robbanás rázkódtatta meg a levegőt. A Gestapo rögtön ott termett, éjjel-nappal nyomozott, de hóna­pok után sem tudta kideríteni, ml történt. Közben az „elérhetetlenek“ hivatalos, pecsétes igazolvánnyal sétáltak Polock utcáin és gyakori akcióikkal nyugtalanították a nácikat. A Müllertől megszerzett adatok alapján elnémították az árulókat, a Gestapo-ügynököket. Hősi vég Liljút mégis elérte végzete. Tisztviselőnőtársa, Jefremenko asz­­szony juttatta őt a Gestapo kezére, miután a Nürnberg-opérácló tervét Lllja eljuttatta a partizánoknak, s előre értesítette őket a büntető különítmények közeledtéről. Lllja szabad idejében hazafias versieket írt s egy ilyent talált zsebében Jefremenko. A vers — Müller megkerülésével — a Gestano kezébe vándorolt. A kínzások sem tudták megtörni a hőslelkű honleányt. Amikor 1943. március 8-án újabb kihall­gatásra vezették, a mélybe vetette magát és a Dvinában lelte halálát. Következik: A retterihetetlenek. • A Csemadok vásárúti színjátszó csoportja a közelmúltban sike­resen mutatta be Gárdonyi József: Dankó Pista muzsikája c. három­­felvonásos vígjátékét. A darabot közkívánatra Vásárúton háromszor kellett bemutatni. A megérdemelt siker főként Szabó Józsefné és Ozsvald Tiborné tanítónő érdeme, akik a darabot betanították. A sze­replők közül Varga Béla, Miklós Joli, Varga László, Török Edit és Pap József aratták a legnagyobb sikert, ám a többiek is színvona­las alakítást nyújtottak. (Androvics Jenő, Vásárút) 9 A Csemadok dunaszerdahelyi helyi szervezete jólsikerült és szín­vonalas Csokonal-estet rendezett 1984. február 12-én, a költő halálá­nak 160. évfordulója alkalmából. Ozorai Ferenc bevezetője után Marcell Béla kultúrtárs Ismertette a költő életét, munkásságát, majd Egri kultúrtárs tartott csallóközi vonatkozású érdekes előadást. Ked­vesen hatott a dunaszerdahelyi AKI énekkarának előadásában a költó egyik közismert Lilla dala, a Földiekkel Játszó égi tünemény, Molnár Jánosné tanítónő rendezésében. A szép gitárklséretért Hor­váth Ivánt Illeti a dicséret. (Komáromy Dezsőné, Dunaszerdahelyi ® Községünk műkedvelő csoportjainak tevékenysége Ismét egy szín­folttal gazdagodott. A hosszú egyhelyben topogás után újra felélén­kült a kulturális élet Gútán. A közelmúltban a helyi kultúrcsoporr sikerrel mutatta be a Népművelési otthon és a Csemadok közre­működésével Szöllösl-Somlal Blkavladal c. háromfelvonásos bohóza­tét. A színészt alakítások Névery Erzsébet tanítónő rendezőt mun­káját dicsérik. Az elnököt megjelenítő Szigeti Kálmán kitűnő moz­gást és nyelvkultúrával rendelkező egyéniség. Szénássy Gábor Cibere alakítása rutinos tapasztalatokra épült, ugyanúgy, mint Nagy Eraz­mus könyvelő alakítása. Dicséretet érdemelnek még Jó alakításukért Csóka Valéria, Benkö Mária, Horváth András, Fekete János, Tóth Imre, Nagy Viola, valamint Nagy Gabriella. [luhász Árpád, Gúta).

Next

/
Thumbnails
Contents