A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-14 / 11. szám

Ember, könyv, társadalom Bodrogköz- Éppen a királyhelmeci könyvesbolt pol­cain böngészgettem, amikor betoppant a dobrai helyi népkönyvtár vezetőnője, hogy könyveket válogasson a könyvtár számára. Felfigyeltem erre az új jelenségre, mert az előző években — mint a könyvkeres­kedés gyakori látogatója — sokszor vol­tam szemtanúja, miként csomagolták a vi­déki könyvtáraknak a könyveket minden válogatást és magasabb szempont nélkül, a helyi könyvtárosok beavatása nélkül. Csodálkozó tekintetemet a könyvesbolt ve­zetőnője azonnal felfogta, s magyarázta >»ís mindjárt az új eljárást: — A könyvtárosokat negyedévenként körlevélben értesítem, hogy jöjjenek kivá­lasztani a maguk számára az előirt meny­­nyiségö könyvet. Túlnyomó többségük ezt szívesen meg is teszi. Ezért van most itt a dobrai könyvtárosnő is. A keretet — az évi pénzösszeget — a JNB iskolai és kul­turális szakosztálya határozza meg, egész évre. Én általában nem szólok bele, hogy ki milyen könyvet választ, legfeljebb tá­jékoztatom a könyvtárost: milyen lehető­ségeink vannak s melyek a könyvújdonsá­gok. — És meg vannak ezzel az új rendszer­rel elégedve a könyvtárosok? — Az új eljárással igen, de a lehetősé­gekkel nem. Nehezen tudjuk kielégíteni az . Igényt klasszikusokból és még kevésbé magyar meséskönyvekből. Jelenleg például meséskőnyvből csupán egyetlen titulu­sunk van. Magyar hanglemezünk pedig egyetlen egy sincs. Egyre nagyobb érdek­lődés mutatkozik a Csehszlovákiát magyar írók és költők kötetei iránt, ezeket azon­ban kevés példányszámban kapjuk, s mi­hamar eltűnnek a könyvespolcról. Belenéztem a JNB 1965. január 27-i át­iratába, amelyben az iskolai és kulturális szakosztály közli, hogy a könyvesbolt kör­zetébe tartozó 33 helyi könyvtár az év fo­lyamán összesen 79 800 Kis értékű köny­vet vásárolhat. Ez az összeg nagyjából a lakosság kétszeresét teszi, vagy egy la­kosra évi két korona jut. Ezt bizonyltja az az adat is, hogy a királvhelmeri nép­könyvtárnak 10 0Ó0, a leleszinek 4800, a kistárkánvinak 2800. a perbenyikinek 3000, a bodregszerdahelyinek 4600 Kis vásárlá­si lehetősége van, ami az említett közsé­gek lakosságának éppen kétszerese. Sem a könyvesbolt, sem a könyvtár vezetőnőié nem tud a Szlovák Nemzeti Tanácsnak ar­ról a határozatáról, hogy a magyarlakta falvak könyvtárai egy lakosra nem 2, ha­nem 3 korona értékű könyvet vásárolhat nak. A iárási elosztás ugyanakkor azt bi­zonyltja. hogy odafönt Terebesen sem na­gyon tudnak erről Ez pedig nagy hiba, mert az alacsonyabb Irányszám miatt csupán a királyhelmeci olvasókat 5000 Kős értékű új könyvtől fosztjuk meg évente, az egész környék ol­vasóit pedig mintegy 40 000 koronányitól. Számoljuk ezt át legalább öt évre vissza­menőleg, amióta ezzel a lehetőséggel az Illetékes népművelési szerveknek élniük kellett volna, s igen tekintélyes összeg Az olvasók ugrik ki: 200 000 korona! Ennyivel keve­sebb könyv van a bodrogközi könyvtárak­ban! A város és a környék lakossága nemze­tiségi összetételéhez viszonyítva nem kie­légítő a könyvesbolt és a helmed könyv­tár könyvállományának aránya sem. A könyvesboltok könyveinek csupán alig több mint 60 százaléka magyar könyv, ho­lott az ellátandó 33 helyi könyvtár közül csak a királyhelmeci, tiszacsernői, bodrog­­szerdahelyi és a borsi könyvtár igényel jelentősebb mennyiségű szlovák könyvet, a többinek szinte kizárólagosan magyar könyvre van szüksége. Hasonló a helyzet a helmed népkönyv­tárban is. A város lakosságának túlnyo­mó része magyar, a tizenegyezres könyv­készletnek azonban csak mintegy 60 szá­zaléka. Ennek nem a könyvtárosnő az oka. hanem bizonyos felsőbb utasítások, sablonos Intézkedések. Ezek egyike a már'említett járási át­irat, amely azonkívül, hogy meghatározza a körzet könyvtárainak évi pénzkeretét, azt is megszabja, hogy „a feltüntetett ösz­­szegekből elsősorban a következő kiadók könyveit kel) megvásárolni: Máj, Politikai és Mezőgazdasági, mivel a járás összes könyvtárait mint a nevezett kiadők állan­dó előfizetőit jelentették be.“ Az ilyen és hasonló intézkedések ered­ménye aztán az, hogy nagy mennyiségű szlovák könyv fekszik a Bodrogközben ki­használatlanul, olvasatlanul, holott szlovák vidékeken ezek bizonyára hiányzanak. Ehelyett okosabb lett volna ezeket a könyvtárakat mondjuk a Magyar Könyv­barátok vagy a Versbarátok Körébe beje­lenteni. Így az állami eszközök célsze­rűbben volnának felhasználva. Tolva) Bertalan Tiszacsernő Terebes, az új járási székhely 1964-ben 112 népkönyvtárat tartott nyilván. Ezek közül az egyik legjobban működő könyv­tár a tiszacsernői átrakodó állomás üze­mi klubjáé. Hivatásos könyvtáros vezeti. A község lakóinak száma hamarosan el­éri a háromezret. Nemzeti megoszlása: 50 százaléka magyar, 50 százaléka szlo­vák A könyvtáros Dudinská Eliska, jelen­leg 5150 könyvet tart nyilván. A könyvál-, lománynak azonban csupán jelentéktelen része magyar könyv. A szlovák művek száma 4295 Óriási az aránytalanság. A magyar ol­vasók rendelkezésére nem egészen 700 könyv áll. Jó lenne, ha ezt a figyelmez­tető tényt a könyvtáros figyelembe ven­né és a jövőben jelentősen növelné a magyar könyvek számát . . A könyvtárnak nincs megfelelő helye. Egyetlen helyiség­­ban zsúfolódik minden. Nem is csoda, ha a könyvtáros nem elégedett az olvasókkal. Tavaly csupán háromszáz olvasót tartott nyilván. Ezek túlnyomó része fiatal. An­hozzászólnak nak ellenére, hogy a könyvtár reggel nyolctól délután négyig nap mint nap nyitva van, nagy a közöny. 1964-bfin a lakosság átlag 1,29 könyvet olvasott el. Nagyon kevés a rendszeres olvasó, a könyvbarát. Az emberek nagyrészét se a szakirodalom, se a szépirodalom nem ér­dekli. Dudinská elvtársnő tavaly 700 ko­rona értékű könyvet vásárolt negyedéven­ként. A választékban nincs hiány. Király­­heimecen, Terebesen, Kassán és Eperjesen válogatott, vásárolt. Amint mond;a, ebben az évben még jobb lesz a helyzet, ötezer koronát kapott könyvekre. Ágcsernőn sem jobb a helyzet. A könyv­tár jelenleg az óvoda egyik helyiségében van. A könyvtáros Tömöri János. Jó ba­rátja a könyveknek, erről tanúskodik sa­ját könyvtára is. Könyvtári órákat vasár­nap délelőtt tart. Kellemes, jól fűtött szoba várja a látogatót. A tanulóifjúság olykor hétköznap is bekopog hozzá. Szí­vesen kölcsönöz könyvet akármikor Tisz­teletből végzi funkcióját. Állami gazdaság­ban dolgozik, azelőtt az EFSZ raktárnoka volt. Panasszal kezdi: — Nem helyes, ha a könyvtárosnak elő­írás szerint kell vásárolnia. Mi tudjuk, mit keres az olvasó, mire lenne szüksége. Több szépirodalmi és ifjúsági mű kellene! Ami a könyvesboltot illeti, ott nincs nagy választék! A keresett könyveket nem tudja beszerezni. Ennek talán az is az oka, hogy csak Királyhelmecen vásárol­hat. A könyvesboltban még könyviegyzék sincs. Többször előfordul, hogy a több kö­tetes kiadásokból csak az első vagy a harmadik kötetet tudom beszerezni Így jártam a Nyugtalan élettel, a Kenyér és virággal és még jónéhány regénnyel. Tömöri János bácsi a járási népkönyv­tárról sem mond sok jót. Csupán a köny­vek kiselejtezésére korlátozik tevékenysé­ge Amíg Királyhelmec járási székhely volt és a iárási népkönyvtár Is ott műkö­dött, gyakran rendeztek részükre iskolá­zást. továbbképző tanfolyamokat. Mióta Terebes a központ, azóta nem történik semmi. Nagy szükség lenne valamilyen ma­gyar nyelvű szaklapra, amely jobban el­igazítana bennünket a könyvtár vezetésé­ben. a munkában. Tömöri bácsi mindent elkövet az olva­sók számának a gyarapítása érdekében. Tavaly a könyvliőnapban, valamint a cseh­szlovák—szovjet barátság hónapjában szép kiállítást rendezett. 1964-ben 1300 koronáért vásárolt könyveket Érthetetlen, hogy 1965-re száz koronával kevesebb lett ez az összeg. Nem tud arról, hogy vegyes lakosú iárásokban három korona íut egy főre. Ha ez így lenne, akkor 1875 koro­nát fordíthatna könyvekre A lakosság^ 99 százaléka magyar nemzetiségű. A könyv­állomány pontosan megfelel az aránynak. Egy lakosra 1,5 könyv jut. Egy olvasóra 10

Next

/
Thumbnails
Contents