A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-07 / 10. szám
A Hét zenei rovata, vezeti: Ág Tibor A zenei nevelés alatt nem elméleti oktatást értünk. Nem az a lényeges, hogy a gyermekek fel tudják sorolni a fél és egószhangtávolságokat a dúr hangsorban, hanem főleg az, hogy minél több korukhoz és felfogásukhoz mért dalt tudjanak pontosan és szépen énekelni. Ahol a gyerekek szépen, tisztán énekelnek, sok gyermekdalt és népdalt ismernek, ott később a felsőbb osztályokban már gyerekjáték rávezetni őket az elméleti szabályokra. Ellenkező esetben nehezen fogják megérteni és a ráfordított idő kárba vész. Egyszerű két-három bangón mozgó gyermekdaloktól a nagyabb hangterjedelmű dalokon keresztül juthatunk csak el a népdalok, műdalok, valamint a nagy zeneszerzőink dalainak hű és szép énekléséhez. Sok esetben felmerül a kérdés, mit csináljunk azokkal a gyerekekkel, akik nem tudnak énekelni, az ún. „morgókkal“. Tudjuk, hogy óvodáinkban és Iskoláinkban sok esetben a gyerekek fele, sőt helyenként több mint a fele fejletlen hallású. Ebben a kérdésiben egy dolgot kell tisztáznunk. Nincs „botfülü“ gyerek, csak fejletlen hallású. A zenepedagógusok sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Hazánkban a múlt évben látott napvilágot egy érdekes könyv. Bohumtl Kulinsky: ,yMáte hudebnl sluch?“ címmel, melyben fejletlen hallású egyénekkel folytatott kísérleteinek eredményéről ^számol be. Kulinsky szerint kétféle fejletlen hallásról, „amuzia“-ről lehet sző. Expresszív amuzia esetében az illető szereti a zenét, szeret zenét hallgatni, meg Is tudja állapítani, ha más rosszul énekel, de maga neon tud énekelni. Ez azt jelenti, hogy a hangadószervben van a hiba. Az lmpresszív amuzia esetében a zenei képzetek hiánya áll fenn. (Mállás). Természetesen lehetnek olyan esetek is, ahol két típus keveredik és éppen a J.1oV í>ajta, <^.s ftqTiloov-Bújj,lot*jj, íüiá. <ú. zöld Um- Ucs-kc, Nyitva, van at aramiktpu vií - lot Txjjj, tújj, xiU zöld U-v-e.- Ucs-kc, Unitira. Van ax. arav.ij-ko. r5«., csak éúj-jato le két tényező (a hangadószerv és a zenei képzetek, hallás) — összhangjának hiánya okozta a zavart. Akármelyik amuzláről van Is szó, a legnagyobb hiba, ha a pedagógus összeszldja a gyerekeket a morgásért, sőt még nagyobb hiba, ha eltiltja őket az énekléstől. Az egyéni foglalkozásra sajnos nem jut Idő, bár ez lenne a legcélravezetőbb. Ehhez azonban nagy szakértelem ós rengeteg türelem kell. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a pedagógus tisztán énekel és állandóan együtt énekel a gyerekekkel, egy fél év alatt lényegesen csökkentheti a morgók számát. (Feltéve, hogy a gyerekek állandóan halkan énekelnek). Amennyiben a morgók száma mér kevesebb — lehetőleg úgy ültessük őket, hogy minden oldalról tiszta éneklést halljanak. A közös dalolás csak akkor válik élménnyé, ha elérjük, az egyöntetű, szép és tiszta éneklést. Ennek eléréséhez pedig a legfontosabb segédeszköz a pedagógus hangja. Mai mellékletünk a közismert „Bújj, bújj, zöld ág“ kezdetük gyermekdal ritkaszép változata. „Csak úgy” A cfm azt mondja, hogy „Csak úgy“ ... S az ember tényleg azt hihetné, hogy csak úgy tréfából rendezték azt az eléadést a bratlslavai Irodalmi Színpadon, mert bét semmi olyat nem produkáltak, ami különösebb nyomot hagyna a nézőben. Miről is volt szél? Versek, versikék, tréfák és némi politikaitársadalmi szatíra. Ez utóbbi ért a legtöbbetl ízelítő belőle. A világra nyitott ablak befödésére legalkalmasabb az — újségl J. Hajduélk, F. Vilim, A. Koreníl és S. Valentová a „Csak űgy-ban“ Valamennyire ismerem a lengyel és magyar poltikai szatfrét s akarva-akarailan abhoz m|érem az Ittenit. A ml politikai szatíránk voltaképpen — gyermekcipőben jár. . . Jóllehet az sincs ídzárva, hogy kevés a rátermett emberi Pedig egy egész sor szerző munkálkodott a „Csak úgy“-on. Mojik, Vélek, MroäSek, Fiola, Ská cél, Kováé, Havel . . . s a rendező: Igor Lembovié. Maga a színház viszont — megítélésem szerint — sokkal több figyelmet érdemelne, mint amenynyiben részesítjük. Mér belépéskor feltűnik, hogy az a bizonyos polgári, szorító kttlsé — sehol) Nincs! Az előcsarnok inkább csak előszoba s egyenest a nézőtérbe torkollik — még csak ajtó sem választja el a kettőt. A nézőtéren k|ényelmes, elmozdítható modern vonalú karosszékek... A pöttömnyi színpadot nem rejtik függöny mögé s a zongora a nézőtéren van, szinte a közönség között. 5—8 koronás jegyeket S- rulnak, de bármelyik jeggyel bárhová leülhetsz. A hangulat felszabadult. Közvetlen . . . Szünetben, dohányzás közben akár az előbb szereplő színészt is megszólíthatod, nem mosolyg le — amolyan „akadémikus“ önteltséggel — ha kérdezni valód akadt.. . Sok frisset, újat és értékeset hozott hát a szinhézi életbe az Irodalmi Színpad. Megérdemelné a nagyobb figyelmet. y—v Soiía Valentová
