A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-07 / 10. szám
Utak és útkeresések Natalija Lagina, a Novosztyi sajtóiroda munkatársa a Hét kérésére felkereste Szergej Anionon ismert szovjet írót, az Aljonka, Gépek haladnak az utakon, Dubnái csasztuskák, Panykovói eset, Eső, Üresjárat című elbeszélések szerzőjét, s nyilatkozatot kért tőle a fiatal szovjet prózaírók útjáról és útkereséséről. Az utóbbi években többször vezettem fiatal prózaírók szemináriumait, s meggyőződtem róla, hogy a fiatal próza idősebb a fiatal költészetnél. Sok prózaíró egy másik, nem irodalmi hivatás betöltőiéként került az irodalmi életbe: Vaszilij Akszjonov orvos, Jurij Tomin vegyész, Vaszilij Suksin filmrendező, Georgij Vlagyimov üjságirő volt. A példákat tovább sorolhatnám, de ez nem lényeges. A mai fiatal prózát, tehát a harmincévesek prózáját nagyfokú műveltség, intelligencia, saját élettapasztalat jellemzi, s ez a legfontosabb. A fiatal szovjet próza hagyományairól szólva meg kell említenünk két határozott stílusirányzatot, melyek közül mindegyiknek vannak erős és gyenge oldalai. Egyes prózaírók a klasszikus orosz és szovjet irodalom hagyományait követik. Mások átvették olyan kiváló nyugati írók bizonyos stilisztikai sajátosságait, mint ami lyen Ernest Hemingway, Heinrich Böll, részben Remurgue, s ezeket különösen a háború és a szerelem ábrázolása során al kalmazzák. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lemásolják a témát és a formai módszereket. Nem. Bizonyos mintaképből kiindulva beleviszik alkotásaikba a maguk egyéniségét, élettapasztalatát és hangulatát, társadalmuk és koruk eszméit és kollízióit, összeütközéseit. Természetesen egyeseknek ez jobban, másoknak kevésbé sikerül. Azt is észre kell vennünk, hogy egyesek a legjobb tulajdonságokat veszik át a kiváló nyugati Íróktól: a gazdaságos nyelvhasználatot a lakonikus párbeszédet (például Vaszilij Akszjonov, Vlagyimir Amlinszkij, kevésbé julian Szemjonov). Másokra viszont finom érzelmi árnyalatok és bonyolult, nem elég világos kifejezésmód jellemzők. Ezért bizonyos mértékben eltompul műveik szociális kicsengése, az olvasó nem érti meg alkotásaikat, fgy például -a leningrádi Gleb Gorisin néhány elbeszélését olvasva felötlik az emberben: — „Hát ez meg mi? Mit akar vele mondani? Hamarjában nem találunk rá választ. A fiatal prózaírók többsége általában érdekes, igényes és egyéni alkotómunkát végez. Ezt bizonyítják Vaszilij Akszjonov újabb elbeszélései és regénye: Felhők az acél városa fölött. Anatolij Prisztavkin és Valentyin Jerasov elbeszélései. A fiatal prózaírás másik stilisztikai irányzata inkább az orosz realista prózaírás nyugodt leíró jellegéhez ragaszkodik. Így- például Jurij Kazakov, a kiváló stiliszta, a szüzsé mestere sokat merít Iván Bunyin művészetéből. Persze szélsőségek itt is előfordulnak, mert a nyílt stilisztikai utánzás elkerülhetetlenül eszmei utánzáshoz vezet, hisz a szépirodalomban a forma és a tartalom szorosan összefügg egymással. Ezért Jurij Kazakov egyes elbeszélései idejüket múltnak tűnnek, noha eseményeik elindítója a jelen .., Solohov fiatalkori hagyományai tükröződnek a tehetséges Vaszilij Suksin első alkotásaiban (Falusiak, Van ilyen legény). Ez nem baj. Elvégre a hagyományok gazdag tapasztalatokat tartalmaznak. Klasszikus példákon láthatjuk, milyen nagy hatással volt Puskinra Zsukovszkij, Gogolra Narezsnij, Dosztojevszkire Gogol. Ki tudja, megírta volna-e Dosztojevszkij a Szegény embereket, ha Gogol nem alkotta volna meg a Köpenyt? Szeretném felhívni a figyelmet néhány érdekes alkotásra. Ilyen Borisz Nyikoiszkij elbeszélése: Szmorogyin közlegényről, Vlaszenko szakaszvezetőről, és magamról, a fehérorosz Szemjon Zsurahovlcs művei: Nagya, az önfejű lány, Nem tipikus történet, Vaszilij Bikov: Harmadik rakéta, Georgij Vlagyimov Nagy érc. Itt van például Borisz Nyikolszkij. Mint általában a nevezett fiatal prózaírók több-Szergej Antonov szovjet író (A. Lessz — APN felv.) ségének, egyéni témája van, s kezd kialakulni az írásmódja. Szovjet katonák békés életét ábrázolva Nyikolszkij az emberi méltóság kialakításának rendkívül komoly kérdését fejtegeti. Első tapasztalatai sajátosak, érdekesek, s azt hiszem, a fiatal prózaíró a jövőben is eredményesen továbbfejleszti ezt a témát. A megjelölt cél pontossága határozta meg elbeszélési módjáv 0 például előszeretettel és pontosan írja Je az ember külsejét, igyekszik kidomborítani azt, ami a legfontosabb, a mély pszichikumot, ami lehetővé teszi a hős belső világának feltárását. .. Miben van a fiatal prózaírók ereje? A témakör korszerűségében, a jellemek mély lélektani ábrázolására irányuló törekvésben, a kortdrs ábrázolásánál új formák, új módszerek kitartó keresésében. S miben van gyengéjük? Abban, hogy az új formák és művészi fogások keresése néha (akarva — nem akarva) öncélú. Azt hiszem, nem eléggé értik meg a szovjet irodalom klasszikus példáit. A fiatal próza erős és gyenge oldalairól tanúskodik a műfaj is, melyet mindkét irányzat képviselői előszeretettel alkalmaznak: a kisregény. Míg egyes műveken a rövid regény mesterének keze érezhető, másokon a tapasztalatlan tanítványé, aki novellává duzzasztja a kis elbeszélést. Például V Amlinszkij szűzföidi elbeszélései: Másfélórai út, Éjjeli összejövetel, Az igazgató egy éjszakája — az anyag telítettségét és dinamikáját tekintve a kisregényhez közelednek, ugyanakkor ennek az írónak másik kisregénye: Felhők az acél városa fölött valójában elnyújtott elbeszélés formájában megírt, fesztelen hangú napló. V. Akszjonov elbeszélései megközelítik a regényt. Ugyanez vonatkozik G. Vlagyimov Nagy érvére, J. Kazakov és B. Nyikolszkij néhány művére. A fiatal szovjet próza lelke tehát a korszerűség. Annak ellenére, hogy a prózaírók igyekeznek műveikben a lehető legnagyobb mértékben felölelni korunkat, szerintem gyakran elmaradnak a fiatal költők mögött Az igazi művészi alkotásban a hősök egyéni életével összefüggő apróságok bizonyos mértékben mindig a társadalmi világot és kölcsönös összefüggéseit tükrözik vissza. Sajnos, a fiatalok prózájában gyakran találhatók sekély, jelentéktelen részek, melyek sehogy sem függnek össze a nagy társadalmi témával, s nem segítik egy határozottan jellegzetes típus kialakítását. A fiatal prózaírók egyik fő feladata, hogy megtanulják kortársuk jellemének feltárását egyéni életének és társadalmi jelentőségének ábrázolásán keresztül. Ma ez a feladat állandó alkotói útkeresést jelent. Jó, hogy vele párhuzamosan halad a költészet. Űk legyenek mindig együtt. Nem véletlen, hogy azok a költők, akik ma léptek a prózaírók táborába, például Bella Ahmadulina, Vlagyimir Clbin, szintén harminc évesek. Méltán várunk sokat fiatal íróinktól, mert van élettapasztalatuk, sokoldalú témagazdaságuk, tehetségük és érzik a kor lüktetését. (APN), /I oc/#/////ss/e/Zrt/ef(’ %
