A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-07 / 10. szám
Atulipánok országában A Hét számára írta és fényképezte: K. Bachan Tipikus hollandiai kép Leiden vérosa nincs messze Hágától. Ugyanolyan házak, ablakok, ugyanolyan csatornák. Ez is tipikus Hollandia Karel Capek „Hollandiai képek“ c. művében clsű benyomásának hatása alatt a németalföldi városokra a sok téglát, a sok ablakot, de fűként a sok kerékpárt találja jellemzőnek. Azóta, hogy Capek ezeket a benyomásait papírra vetette, sok-sok év múlt el, de a holland városok — kivéve a kerékpárokat —, nem változtak. Az Idegennek ma Is elsősorban a sok tégla és ablak tűnik fel. A rengeteg kerékpárt felváltotta az auté. Sok-sok, szinte a világ valamennyi márkáját képviselő autó. Legtöbb az angol és francia kocsi, de találkozunk Skodákkal Is. Széles sorokban hömpölyög az autó-folyam, közöttük a biciklisták. Van még belőlük elég, de már ezek korszerűsített gépeken ölnek, az elülső kereket kis segédmotor hajtja. Három holland városban jártam. Amszterdamban, Hágában lés Leldenben. Nehéz, őket egymástői megkülönböztetni, leginkább csak nagyságuk szerint lehet. Mindháromban dominálnak a téglafalak, a sok ablak és csatornák. Ugyanolyan téglák, ugyanolyan ablakok, ugyanolyan házak. Nagyobbára keskeny, de csinos épületek, formájuk csupán az Idegen szemében szokatlan. Gs tisztaság. Bent is, a ház előtt is. Hollandiában a tisztaság magától értetődő dolog. A külföldi mindenek előtt a vendéglátó Iparral kerül kapcsolatba. A szolgáltatás kifogástalan, de drága. Nagyon drága. Vegyük az elszállásolást. Egyszerű szobácska, ágy, szekrény, kis asztal két székkel egy szerény amszterdami szállóban annyiba kerül, mint a legnagyobb iuzussal berendezett szoba nálunk a Hotel Devinben. Egy szolid étteremben elfogyasztott ebéd — elsőrendű minőség, példás felszolgálás, a nálunk szokásos vá Téglaépületek, és előttük a vizen úszó lakóházak. Egy saját úszóház olcsóbb, mint a drága lakbér Hágai postás Ez nem a legújabb dívatú extravagáns gyermekkocsi. Formáját a szükség diktálta, mert a tudósok megállapították, hogy az autók ezreitől a városban a földtől fél méternyire a levegő élvezhetetlen rakfczás nélkül — átszámítva kb. hatvan Kést teái ki. Leves, hús körítéssel, ez minden. Ami viszont nagyon olcsó Hollandiában, az a ruházkodás, különösen, a műanyagból készült holmik. Még egy szót a vendéglátásról. Nincs „szelíd erőszak“, nem tapasztaltam olyasmit, hogy tolakodó kfnálgatással terbemre lettek volna, sem étteremben, sem éjjeli mulatóban, sem kávéházban. Ha a vendég helyet foglal, jön a pincér. Rendelsz, hozzák. Ha még óhajtasz valamit, hívni kell a pincért. Nem jár az asztalhoz, hogy megtöltögesse a poharakat és több legyen a fogyasztás. Nem kérdi provokativ módon, hogy milyen kívánsága van m|ág az „uraság“-nak. Gs fizetésnél nem csörgeti jelentősen zsebében az aprópénzt. Külön említést érdemelnek az árak. Nem tudom, ki kitől tanulta, Bafa másoktól, vagy mások Bafától, de tény, hogy „báyta-árak" vannak. 97 cent, 1.90, 19.90, S9 gulden, sohasem egész, szép kerek szám. Ez csalóka, de hatásos. Csupán az automatáknál — és ebből van bőven — állapítottak meg kerek, a pénzérmék szerinti árakat, jó dolgok ezek az automaták. Bélyeget, cigarettát, női harisnyát, de forró kroketteket és egyéb meleg |ételspeclalitásokat, narancslevet és még sok minden mást kaphatsz tőlük a pénzedért. Gs valamennyi működik. Kedves, szívélyes, vendégszerető nép a hollandi, de büszke. Külföldi ide, külföldi oda. amerikai, görög, vagy Indiai maharadzsa, szú sincs semmiféle hajlongásról. A tulipánok országában mindenkit szívesen látnak, de — „vegyetek olyanoknak, amilyenek vagyunk“. Ennyit nyújthatunk, ennyit tudunk, ennyire vagyunk képesek . . . Ha ez megfelel, örömmel látjuk önöket, ha szokásaink, törvényeink, rendünk nem tetszenek, másutt tágasabb. Az Idegenek, turisták előtti hajbókolás, mindenáron kedvük keresése, ismeretlen fogalom. Kár, hogy nem láttam a pompázó tulipán mezőket, kerteket. Csak a virágkereskedésekben virítottak gyönyörűen. Sok, nagyon-nagyon sok volt belőlük. Nem csak tulipánból, egyáltalán, rengeteg a virág. A hollandusok szeretik a virágokat. A skatulyából kihúzott, zsinórdlszes hollandi határőr rácsapja pecsétjét az útlevélre, a törpebusz pedig elviszi az utasokat a csehszlovák légivasút Prágába induló ezüstös gépéhez. Alattunk még egyszer megvillannak a csatornák, a szélmalmok mintha búcsút Intenének. A téglák és a nagy ablakok egyre apróbbnak, távolibbnak látszanak. Egy óra öt perc múlva Prágában földet érünk“ — jelenti be a steward. Amszterdam — Prága. Egy óra és öt perc. Hát nem kicsi a világ? 5
