A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-28 / 9. szám

SmM Géza fei »élele Kiolvasó nil * # m • J i Ejtjszwr egy «r­cLÜ - ben, rm ) J Szar kök v*re-ICed - tek., n i n i Sxarlca. ?<xt weg tud-ta-, n j n i Tégy veret 1 I fel-fog-to., J 1 i é é Jvrr - oluvr é é é \t VCLJVj kivit) A Hét zenei rovata, vezeti: Ág Tibor Napjainkban egyre több kritikai meg­jegyzést báliunk és olvasónk esztétikai nevelésünk hiányosságairól. Arról azon­ban, sajnos, kevesebbet, hogy hogyan le­hetne ezeket kiküszöbölni. Az ének-zene tanítása iskoláinkban az esztétikai neve­lés egyik lontos tényezője. Heti egy óra mellett azonban nem lehet csodákat csi­nálni. Az óraszám emeléséről iskoláink­ban egyelőre szó sem lehet, jelenleg csak egy dolgot tehetünk. Az ének-zene tanítá­sának minőségét kell megjavítanunk, fő­leg az 1—5 osztályokban és az óvodában. Itt nem zeneelmélet tanítására gondolok, hanem a tiszta, szép éneklésre, az általá­nos muzikalitás fejlesztésére. Arra kell tö­rekednünk, hogy minél több szép, a gyer­mekek koránok megfelelő dalt tanítsunk, valamint, hogy ezeknek a daloknak az éneklése élményt jelentsen a gyermekek­nek. A zenei élmény a hallott vagy énekelt dal értelmi, érzelmi, akarati, esztétikai hatása folytán keletkezik és ezeknek a hatásoknak összessége. Ezek kölcsönha­tásban vannak egymással, egymást erősí­tik. A dalok szövegében határozottabban jelentkeznek az értelmi hatások, amelyek fokozzák a dal érzelmi és esztétikai ha­tását. Az óvodában például még a dalo­lással együttjáró játék a cselekvés mozza­nataival is erősíti az előbbi hatásokat. A különböző hatásoknak a tudatban való találkozása az átélés (emóció), az élmény legmagasabb foka. Ha azt akarjuk, hogy a jövő generáció sokoldalúan müveit legyen, hogy többek között a zenéhez is értsen, ha azt akar­juk, hogy hangversenytermeink, operahá­zaink széksorai ne kongjanak ez üresség­től, a zenei nevelést már az óvodában kell kezdenünk. Óvodáinkban a mondókákkal és kiolva­sókkal, sajnos, elég mostohán bántunk. Pedig a gyermek örömét leli a ritmusos mondókákban, a szöveg lüktetésében. A mondókák és kiolvasások különösen jó elindítói a rltmusérzék fejlesztésének. Emellett tréfás szavaik, öSszcsengő rímeik vidámmá, hangulatossá teszik a foglalko­zást. A játékot is hangulatosabbá teszi, ha nem a pedagógus mondja meg, ki legyen a hunyó, a gazda, vagy ki álljon a kör közepébe, hanem mindezt a kiolvasó utol­só szótagja dönti el. A kiolvasók hagyományos formája a kö­vetkező: a körbe állított gyermekek egyik kezüket ökölbe szorítva maguk előtt tart­ják és a kiolvasó gyermek egy ujjúval sorban megérinti társai öklét. Az érintés mindig ritmikusan negyed értékekben tör­ténjék. A Pygmaliontól a My fair Ladyig Mintegy négy éve Jelezte elő­ször a brattslaval Zene-szlnbSz programjában a „My fair Lady“ című musical bemutatását. Akkor kevesen tudták, mit takar a cím. Ma viszont a színház egyik leg­vonzóbb műsora, különösen mió­ta a „West side story“-val — a másik világhíres musicallel páro­sították. A „My tair Lady“ cím alatt a Pygmalion cfmfi Shaw-ko­­média ismert alakjai rejtőznek. Amíg azonban a prózai műből mu­sical lett, sok változáson ment át. Ml a musical? A musical a könnyű zenés ko­médiák családjába tartozó szín­padi mű. Ez a modern zenés ko­média azonban négy komponens­ből: prózai szövegből, zenéből, énekből és táncból tevődik össze, luterpretátoraltól a színészi, éne­kesi és téncbell adottságok tel­jes összhangját követeli. A mű­faj őshazája Amerika. Első kép­viselői közé tartozik maga Ger­shwin is. Sajnos azonban hosszú évekig a műfa] a látványosság, az olcsó humor s Így a gyors si­ker útját Járta, s Így alig szüle­tett — a negyvenes évek pár da­rabfát kivéve — maradandó ér­tékű alkotás. A posványosodásból kivezető utat a népszerű Cole Porter talál­ta meg, mikoris 1948-ban meg­alkotta „Kiss me, Kate“ (CsűkolJ meg, Katám) című művét, mely nem más, mint Shakespeare Mak­rancos hölgyének parafrázisa. En­nek az úttörő műnek a hatása oly nagy és meglepő volt, hogy rö­videsen követőkre talált, |és ez­zel megnyitotta a musical törté­netének eddigi lagragyogóbb sza­kaszát. így estek a „musfcalosi­­tás“ áldozatául Shakespeare, Vol­taire és Shaw klasszikus alkotá­sai. Így lett a „Pygmallonból“ My fair Lady, a Romeo és júlia motívumból pedig West side sto­ry-Shaw 1908 abn Irt Pygmallon­­jából“ Alan Jay Lerner Irta a mu­sical szövegét. Az alaptéma mlt­­sem változott. Higgins, az angol fonetika tanára barátjával, Picke­ring ezredessel fogadva elhatá­rozza, hogy társasági dámát — „fair Ladyt“ nevel a borzalmas zsargonban beszélő, közönséges kültelki virágáruslányból, Llzlböl. A ragyogó alapötlethez a hasonló­an szellemes zenét Fridrich Loe­­we szerezte. A „Lady-t“ a hatal­mas sikerek után a közelmúltban Audrey Hepburnnel a címszerep­ben filmre is felvették. A siker­nek a szellemes szöveg és a sze­mélyeket ragyogóan karakterizá­­ló, szinte opera reminiszcenciá­kat ébresztő zene, egyenrangú Ré­szesei. Nem sokkal a My fair Lady si­kere után, új csillag tűnt fel a musical történetének egén. Leo­nard Bernstein, a New York-1 Fil­harmónia és a Metropolitan vi­lághírű karnagya kapcsolódik be a könnyűzene képviselőinek tábo­rába. Ez a tény nagy feltűnést keltett, annál is inkább, mivel szer­zeménye a „West side story“ a műfaj eddigi legmagasabb csú­csát Jelenti. A darab a Rómeó és Júlia motívumot ülteti ét mai ame­rikai környezetbe. A cselekmény színtere New York nyugati negye­de. Innen ered a cím is „Törté­net a nyugati negyedből“. Itt Ját­szódik le a fiatal Tony és Maria faji gyűlöleten alapuló tragédiá­ja. Bernstein zenéjében letér a mu­sical eddigi kitaposott örvényé­ről. Nagy súlyt helyez a táncje­lenetekre, melyekhez ragyogó ritmikájú, dzsessz elemekre épülő zenét komponált. Másik erőssége, hogy a szerelmi Jelenetekben ügyé­­sen kikerüli az olcsó szentlmen­­tallzmust. Az „erkély Jelenetet“ kísérő és képező melódiák szín te „klasszikus“ stílusban fejezik ki a két szerelmes tiszta és mély érzelmeit. Mióta 1980-ban filmre vitték a történetet, a nyugati mozik szin­te nem bírják kielégíteni a nézők érdeklődését. Akik másfél évvel ezelőtt, egy hajnalban nyúló elő­adáson Bratlslavában Is látták a több órás filmet, felejthetetlen élménnyel távoztak, a fülükben még ma is zengenek az azóta már — ( éppen a Zene-színház Jóvoltá­ból — közismert szebbnél szebb melódiák. VARGA JÓZSEF Audrey Hepburn a My fair Lady­ben 8

Next

/
Thumbnails
Contents