A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-28 / 9. szám
jffcW|fV¥l; -'vr ■ f. WWW PJW* Q W Í3ÍD0 DUBA GYULA; Egy jelentéktelen novemberi napon bizonyos Tigris Johny nevű, tizennyolc éves ligetfalusi fiatalember felment a padlásukra és poros kacatok, ócska lim lomok között kutatva, megtalálta a nagyapja kamásli ját. Az öreg filcdarabokat évtizedek óta egér rágta, moly harapta, megfakult, puha belsejében igénytelen pókok tanyáztak. Patentgombjaikat rozsda marta, szélük kirojtosodott: Tigris Johny órákig varrta és kefélgette, toldozta és tisztogatta őket, amíg kedélyesen megkopott, de tisztességes benyomást keltettek. Akkor határozottan a cipőjére, illetve e bokájára csatolta. Törzshelyére, a Grand kávéházba sietett bennük. A barátai szóda mellett üldögéltek. és arról beszélgettek, hogy Monte Carlóban egyesek, milliókat nyernek ruletten. Csóré módra, néhány frankkal érkeznek a városba, és milliomosként távoznak. Saját Buickjukon, fizetett sofőrrel. A hátsó sárhányókon egy-egy libériás lakáj áll. johny magasra emelte lábát és kérdő tekintettel mutatta nekik a kamáslijait. Kissé nagyok voltak, hegyes lakkcipőiének csak az orra vége kandikált ki belőlük. Azért nem lötyögtek a bokáján, mert egy rejtett madzaggal ügyesen a ^ípcsontjára erősítette őket. A madzag lógó végét bedugta a zoknija mögé. — Kellemes — vélték egyhangúan a barátai. — Nagyon kellemes . . . . S ezzel a rég meghalt nagypapa kamáslijai határkövekké váltak fiatalságunk társadalmi életében. A város utcáit hihetetlenül szaporodó, kamáslis fiatal lábak lepték el. Andalogva csoszogtak a korzón, twisztet és charleston! jártak a mulatókban, és a jégkorong-mérkőzéseken elkeseredetten rugdosták a tribün lépcsőit. Fiataljaink körében vaslogikával érvényesültek a modernség törvényszerűségei. Kiderült, hogy sokkal több fiatal világfi él a városban, mint amennyi egérrágta kamásli található a padlásokon. Éjszaka gyanútlanul szendergő nyugdíjasokat látogattak meg felhevült fiatalemberek, és követelték, hogy a szekrényekben, almáriumok mélyén nyugvó kamáslljaikat potom áron adják el nekik. Hidegen fenyegetőztek, és néhány esetben kimondottan tiszteletlenül viselkedtek a megrémült öregekkel szemben. Vidékre is kicsaptak a modernség hullámai, és elöntötték a kisvárosokat is. Társadalmunk jelentős ügye lett a kamásli ból. Hóbort vagy agyalágyultság? — kérdezte kezdetben a sajtó. — Imperialista métely ifjúságunk lelkületűn? Később azonban ilyen címmel is napvilágot láttak cikkek: Miért nem gyárt iparunk elegendő iiaíinyiségű, jó minőségű kamáslit? Hol a hiba? Egy állami díjas fizikusunk kijelentette, hogy hetven éves kora ellenére azért nincs reumája, mert egész életében kamáslit hordott. A fiatalság bohó, mondta, adjanak neki kamáslit, amenynyit akar! A mulatókban és kabarékban végeszakadatlanul játszották a zenekarok és énekelték az énekesek az új slágert: Ezüstcsatos kamásli a lábadon, klassz vagy, mint egy csodás öregúr... Egyes turistáink ezüstszálakkal átszőtt és zseblámpaelemmel fűthető kamáslikat hoztak be külföldről az országba. Nyugaton már olyan kamáslikat is gyártanak — írta egy utazgató riporter —, amelyeket nem a bokájára csatol az ember, hanem a fülére! A hiánycikket néhány kisiparos is gyártani kezdte, de komoly nehézségekbe ütköztek, mert nem tudtak beszerezni megfelelő minőségű nyersanyagot. A hazai filc alkalmatlan a kamásli gyártásra! — állították. Az üzem, amely végre tömegesen kezdte gyártani a kamáslit, lelkiismere'esen kezdett felelős munkájához Piackutatást végeztek, megtervezték a lehető legmodernebb és legcélszerűbb modelt, és a gyártás megkezdéséhez külföldről biztosítottak nyersanyagot. Automata gépeket vettek, és felépítettek egy új üzemrészleget. — Tizenöt millió kamáslit dobunk piacra ez évben — jelentette ki az üzem igazgatója egy sajtókonferencián —. minden polgárunk számára jut egy és még felesleg is marad. Exportkamáslijaink felveszik a versenyt a világpiac élenjáró termékeivel! Közben elmúlt a tél, a tavasz és a nyár, újra itt volt az ősz és a fecskefészkek lakók nélkül lógtak az ereszek alatt Tigris Johny. immár tizenkilenc éves ligetfalusi fiatalember a padláson kutatva ócska lim lomok és kacatok között megtalálta a dédapja kifakult köcsögkalapját. Órákig kefélgette. festette és foltozta, aztán a fejébe nyomta, és elment a Grand kávéházba, megmutatni a barátainak. A barátai málnaszörpöt szürcsöltek és arról beszélgettek, hogy a Riviérán egész éven át csodás nők napoznak a homokban, és szívesen szóbaállnak az emberrel, csak pénze legyen. Igaz, hogy ott mindenkinek állati sok pénze van! — Derék darab — mondták a Johny kalapjára —, igen derék . .. Ezzel a köcsögkalap mérföldkő lett fia talságunk jövő felé vetető útja mentén A tizenöt millió kamáslit különleges vegyi eljárással megpuhftották és vendéglátó közüzemeinknek adták el mosogatórongy gyanánt. SÁNDOR KÁROLY: Megérkezés í. Már jelre löktem az ösztönök kezét s megszitálom a jótanáesokat a szűkén mért évek egyharmadán illő volt leverni énem sátorát. Megszülettem és bőgtem hogy vagyok hogy etessetek megtisztítsatok Nem értettem de jó volt a meleg a simogató jélt'ó szem kezek s az életösztön lobogó tüzet lábam kezem szemem szórta szét 3. Megérkeztem tudom hogy vagyok leéltem éveimből huszonhatot ennyi kellett hogy megleljem magam és lássam e versnek is célja van mert kellett hogy anyám is értse meg miért nem élem hitörökségemet — véréből húsából vagyok fia de már külön galaktika csillag-özönriyi gondolat köröz utam és hitem más nemű a vonzóerő is másra hat más látás szüli axiómáimat de külön világomat járó csillagok alatt ha más is a fia vagyok. I i ’ Kamásli- ügy
