A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-28 / 9. szám
Egy «trunk kámeán lift űrhajó* A Tunguszka titka — Szignál voltl Kazancev kombinál Ezezküencszáznyolc Július 30-án reggel hét ára köriU egy izzó test repült át az égboltozaton, amely a Tunguszka folyó felett vakítóan fényes gömbbé változott. Nyomban ezután néhány száz kilométer körzetben megrendült a föld és a robbanás okozta léghullám kétszer megkerülte a földet. Három nappal később Európa és Észak-Afrtka felett vlllódzó felhók felezitek meg, amelyek fénye oly erós volt, hogy az élszakát borús nappallá változtatta. Az a hely azonban, ahová a meteorit hullott, sértetlen maradi, viszont körülötte húsz kilométer körzetben letarolődott az erdő és a tatai tele volt apró kráterekkel. A robbanás a levegőben végbement nukleáris bomba-robbanásra emlékeztetett. Az ezt követő években megnövekedett a robbanás körzetében lakó evenkek között a leukémia okozta halálesetek száma, e betegséget pedig gyakran a rádióaktív sugárzás okozza. Így tehát feltételezhettük, hogy a szibériai tajga felett egy nukleáris meghajtású űrhajú robban« tel s Így fiUdüakSn idegen bolygó lakói jártak... Ez a fantasztikus feltételezés, amelyet tizenhét évvel ezelőtt Alekszandr Kazancev szovjet íré vetett fel, Izgalomba hozta a világot. Az emberek érdeklődni kezdtek az évszázadunk elején végibement esemény iránt, amelyet mindmáig a tunguszkai rejtély néven ismerünk. 1911 és 1937 között négy tudományos expedíció indult a Tumguszkához, hogy megfejtse a természeti katasztrófa okát. Mind a négy expedíció tagjai megegyeztek aduban, hogy egy körülbelül 50 000 tonna súlyü meteorit hullott földünkre, nem tudták azonban megmagyarázni, hová lett a becsapódás krátere és miért nem található a meteoritből még csak egy eipró szilánk sem. Hisz az Arizona területére hullott meteorit nyoméban oly óriási kráter maradt, amely még ma, ötvenezer év múltén Is kétszéz méter mély és kétezer méter széles s ezen kívül több mint harminc tonna szilánkot találtak belőle. Az elmúlt tíz esztendő sorén további expedíciók jártak a Tunguszka mellett, ám a tudósok most sem tudtak megállapodásra jutni a katasztrófa okát illetően. Egyesek véleménye szerint egy meteorit robbanásáról van szó, mások viszont úgy vélik, hogy földünk egy üstökössel, kozmikus porfelhővel, vagy meteoresővel találkozott, azonban szinte kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy a robbanásra a levegőben került sot. Akadnak olyanok Is — mégpedig nem Is kevesen — aiklk azt állítják, hogy nukleáris robbanás történt. Ezt a robbanás erejével kívánják bizonyítani,'amely néhány hldrogértbomba robbanásának felel meg. Rendkívül fontos annak a geoflzikálls expedíciónak a megállapítása, amely négy esztendeig tartózkodott a katasztrófa körzetében és kétségtelenül bebizonyította, hogy a növényzet a robbanás epicentrumában nem e középponttól kiindulva semmisült meg, hanem sugárzás következtében. Ez alátámasztja azt a véleményt, hogy a tűz a robbanás szélétől a központja felé terjedt. Emellett a robbanás oly rövid volt, mint a nukleáris bomba robbanása. Ezzel szemben viszont a biológusok alapos kutatás után kijelentették: semmi okunk azt állítani, hogy 1908. június 30-a után megnőtt volna a rádiióaktivitás a tunguszkai tajgában. Az evenkek — ugyanúgy mint Szibéria egyéb primitiv népei — a rossz életkörülmények Következtében Indultak kihalásnak ... A nemrégiben a sajtóban egy új elmélet látott napvilágot, amely megmagyarázza •a „tunguszkai rejtélyt“. Genrloh Altov és Valentytna Zsuravljevova szovjet tudósok megvizsgálták a robbanás fény-jelenségeinek adatait, s azokat egyéb jelenségekkel összevetve, azon véleményüknek adtak kifejezést, 'hogy egy más naprendszer értelmes lényei küldte fényszignálról van sző. Véleményüket így támasztják elé: Egy óriási laser sugározta fénysugár átadja hőenergiáját a vele érintkezésbe kerülő levegőnek. Ez vagy azonnali robbanáshoz vezet, vagy pedig Izzó plazma 'képződéséhez, amely óriási gömbvillámban összpontosul, s utóbb ez robban fel. Az egy méter átmérőjű mesterséges gömbvillámok, amelyeket ma elő tudunk állítani, 30 kg trltól energlájúak. Az ötven vagy kétszáz méter átmérőjű gömbvűllám energiája azonban néhány megatonna trltol energiájának felel meg — s Ilyen ereje volt a szibériai tajgában végbement robbanásnak. A katasztrófa színhelyén talált bizonyos jelekből Altov és Zsuravljevova úgy Ítélnek, hogy a szignált a Hattyú 81 küldte, amely földiünktől 11,1 fényévnyi távolságra van. Ezzel egyidejűleg fellapozták a történelemkönyveket Is, hogy nem került-e sor hasonló fényjelenségekre a múlt évszázadban. Szerencséjük volt: 1882-ben a greenwichi jbszervatérlumban egy zöldes fényű ko-Urbajá volt-e ei ax etruaak kámeán láthatá ábra? 6
